Nem csicskáztatás, hanem sebző bántalmazás

Az ügyben a rendőrség eljárást indított, sajtóinformációk szerint a bántalmazók hatan voltak, a legfiatalabb még nem töltötte be a 14. életévét, a legidősebb is alig 15 esztendős.  Éger Csaba pszichológust, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány kutatótanárát kérdeztük meg az esetről. A szakember elmondta, hogy milyen okok vezethetnek az efféle viselkedéshez, és miként lehetne megelőzni az ilyen bántalmazásokat.

– Mit láthatunk a videón?

– Korosztályon belüli bántalmazást. Ez a videó csicskáztatás néven terjedt el, ami nem szerencsés, ugyanis például így hívjuk azt is, amikor valaki lóti-futi munkát végez a munkahelyén. A csicskáztatás tehát egy bagatellizáló fogalom, ami elveszi az élét annak a jelenségnek, amit a videón látunk. Itt nem csicskáztatásról van szó, hanem egy mélységesen sebző bántalmazásról. A bántalmazók elveszik az önrendelkezés lehetőségét a bántalmazottól. 

– Hogyan alakul ki az ilyen magatartás? Ön szerint a videón látható fiúk először viselkednek így?

– Valószínűbb, hogy a bántalmazás nem azzal az esettel kezdődött, amely a videón látható, hanem már sokkal korábban elindulhatott a bántalmazó dinamika. Általában fokozatosság a jellemző, és hosszabb ideje fennálló, kirekesztő magatartással szokott kezdődni a korosztályon belüli bántalmazás.

– Mi lehet ilyenkor a motiváció?

– A bántalmazó a saját sebzettsége mentén bántalmaz. Konstruktív módon nem tud meggyőződni a saját szerethetőségéről, és ezért egy destruktív, romboló utat keres arra, hogy megtapasztalja a rá vetülő figyelmet, a kontroll érzését és a hatalmat. Azokban a pillanatokban élheti meg magát  figyelemre méltónak és erősnek, amikor mást önmagánál gyengébbnek, sebezhetőbbnek és kevésbé szerethetőnek tapasztal. Az elkövető(k) mindenekelőtt a saját hiányát  látja a szeme előtt, amelynek betöltése közben az áldozat „csak” eszköz.

– Miért rögzítenek egy bántalmazást videón?

– Sok oka lehet. Amikor az emberségükből ilyen mértékben ki vannak vetkőzve a bántalmazók, akkor sokkal mélyebb, automatizált működésmódok kapcsolnak be annál, minthogy azon gondolkodjanak, hogy egy ilyen videó később terhelő lehet a számukra. Kapcsolódhat hozzá a többletkontroll és többlethatalom érzése, hogy a bántalmazáson túl még meg is örökíthetik a történteket.

– Mit tehetünk azért, hogy megakadályozzuk az ilyen eseteket?

– A bántalmazás legjobb „ellenszere”, ha a közösségi (pl. osztályközösségi) működés nem teszi lehetővé azt. A többség által elfogadott és tisztelt csoportnormák, a közös értékek segítenek abban, hogy a bántalmazni készülőt a közösség megállítsa, ahelyett, hogy a viselkedését bármilyen módon jóváhagyná. Legfontosabb a figyelmes jelenlét a közösségekben. Fontos, hogy lássuk meg, amikor történik valami, és vegyük is komolyan. Ha helyén tudunk kezelni egy bántalmazást, akkor szóvá is tudjuk tenni, és el lehet érni, hogy az adott közösségben normává alakuljon, hogy az ilyen cselekedet nem megengedhető. Mindig lesz olyan ember, akinek eszébe jut a bántalmazás, a kérdés, azonban az, hogy a közösség, hogyan kezeli az ilyen cselekedeteket. 

– Hogyan lehet segíteni a bántalmazottaknak? 

– Mindenkit megillet a testi és lelki értelemben vett védelem. Ebből fakad, hogy a legfontosabb, hogy a bántalmazás mielőbb véget érjen. Ezzel azonban általában nem beszélhetünk hosszú távon fenntartható megoldásról. Fontos, hogy az áldozatok (szak)segítséget kapjanak abban, hogy rálássanak önmaguk szerepeire és működésmódjára: Milyen folyamatok vezettek a bántalmazáshoz? Segítséggel megerősödhetnek, énvédő stratégiákat tanulhatnak. Megfelelő segítség hiányában sajnos sok esetben újra áldozattá válnak az érintettek.

– A közösségi média felületeit elárasztották azok a megjegyzések, amelyek a bántalmazók szüleit teszik felelőssé. Valóban ilyen egyszerű lenne a képlet? Milyen szerepük lehet a szülőknek?

– A hozzászólók alapigénye, hogy szeretnének kontrollt szerezni egy érzelmileg megterhelő helyzet felett. Igényünk van arra, hogy egyből lássuk a probléma forrását, mert ez azt az illúziót kelti bennünk, hogy a problémát meg tudjuk szüntetni. Így például, ha kijelenthetnénk, hogy a szülők a hibásak, akkor közel lehetnénk a megoldáshoz. A valóság azonban jelentősen összetetteb. Természetesen a szülőknek komoly felelősségük és szerepük van gyermekeik nevelésében, jelen van azonban számos más meghatározó folyamat, amely hozzájárulhat egy bántalmazás kialakulásához: családon kívüli nevelők, média, szociokulturális közeg, társadalmi normák, korosztályi jellegzetességek és még nagyon sok minden más. 

Kisőrsi Zsófia