Mátis Barna: „Minden tervezés egy regény”

– Édesapám nagyon jó ember, jó apa és jó építész volt (Mátis Lajos – a szerk.). Minden felmenője ácsként dolgozott, de a nagyapám úgy döntött, taníttatja őt, így lett építész. Munka közben gyakran gondolok arra, vajon mit mondana, hogyan oldaná meg az adott problémát. Benne megvolt az a plusz, ami az Ybl-díjasokra jellemző. Édesanyám építésztechnikusként végzett, és egy statikus mellett dolgozott szerkesztőként. Az ő végtelen precizitása és apám tehetsége olyan légkört teremtett, hogy számomra nem volt kétséges, merre indulok el – így emlékszik vissza Mátis Barna arra, hogyan lett építész. Tankörtársával és későbbi sógorával, Egri Balázzsal Budapesten alapítottak céget, de a fővárosi közeget nem kedvelte, főként a közlekedés miatt. A dugóban ücsörögve még a saját diplomavédését is lekéste. Úgy döntött, hazaköltözik Szombathelyre.

– Okozott némi nehézséget a megjelenésem, mert rögtön negyedmagammal jöttem: Takács András építész barátommal, Egri Balázzsal, a testvéremmel, és nem sokkal később a feleségem (Mátisné Grubánovits Andrea – a szerk.) is csatlakozott hozzánk, aki szintén építész. Apu örült, tárt karokkal várt, de azt mondta, ha valamelyikünk egyszer elválik, megtiltja, hogy építészt hozzon a családba – meséli nevetve.

Azt mondja, ideális, ha az építtető, a tervező és a kivitelező hármas egysége megvalósul. A Brenner iskola tervezésénél és kivitelezésénél minden együtt állt, ez az egyik legkedvesebb munkája. A konzervatív, klasszikus formájú iskolaépület Építőipari Nívódíjat nyert. Most dolgoznak a bővítésén. A Büki Gyógyfürdőnél végigjárták a ranglétrát: kezdték egy öltözővel, majd jött az étterem átalakítása, és végül majdnem megduplázták a fürdő területét. Hatalmas munka volt, ami súrolta az iroda teljesítőképességének határát, de nagyon büszkék az eredményre, hiszen sikerült fiatalos lendületet adni a nagy múltú létesítménynek.

– Minden tervezés egy regény. Édesapám a Savaria moziért kapott 1974-ben Ybl-díjat. Ezt később áttervezhettem: 2011-ben készült el a mozi-árkád, ami egy nagyon jó munka volt. Apu még élt, amikor nekiláttunk a tervezésnek, igazi élmény volt együtt gondolkodni vele azon, hogyan lehet élettel telivé varázsolni a helyet üzletekkel, vendéglátóhellyel, terasszal, modern üvegfelületekkel. Lényegében szabad kezet kaptam, semmit sem kellett elhagynunk, amit szerettünk volna megvalósítani. Egy teljesen más hangulatú hely alakult ki, és apu ebben partner volt – mondja Mátis Barna, aki 2017 óta Bük főépítészeként is dolgozik.

– A rendezési tervek nem népszerű dolgok, de én kedvelem, nagyon tanulságosak. Bük azon kevés település egyike, ahol az ipari övezettől az üdülőtelepig minden jogszabályban szereplő funkció adott. Pankotay Marietta volt az elődöm, szigorú volt, ahogy én is. Nem szeretem a lazaságot. Ha az ember már épít valamit sok pénzért, az legyen településképi szempontból is megfelelő – fogalmaz Mátis Barna. Míg ő kedveli az izgalmas, olykor feltűnő formákat, cégtársa a szerkezeti korrektségben hisz, így kiegészítik egymást. Vallja, hogy egy épületnek karakter kell, valami, ami orientálja a szemlélőt. Ennek azonban nem szabad öncélúnak lennie, összhangba kell hozni a funkcióval.

– Olyan sok minden jött szembe velem eddig az életemben, hogy ettől lehetek ma az, ami. Értelmiségi közegben mozgok. A feleségem nagyon karakteres segítségem, a velejéig építész. A sógorom-cégtársam és a fiatal kollégáim szintén. A gyerekeim is elmondják a véleményüket, van visszacsatolás. Jobban szeretem a kritikát, mint ha simogatnak, mert abból többet tanulhatok. Ez a nyitott közeg nagyon inspiratív. Nem hiszek abban, hogy valaki egyedül képes egy épületet létrehozni. Ez igazi csapatmunka, minden kolléga tesz hozzá valamit, erről szól ez a szakma. Én soha nem terveztem semmit egyedül – összegzi Mátis Barna.

A szombathelyi önkormányzat 2020-ban neki ítélte a Hefele-díjat. Ez az elismerés annak jár, aki a városfejlesztés, városépítés területén kiemelkedő munkát végzett, és ezzel közmegbecsülést szerzett. A Rauscher-díjat pedig a Vas Megyei Építész Kamara adományozta számára 2021-ben.

– Engem meglepnek ezek a díjak. Nem igazán értem, miért épp engem választanak, amikor vannak páran építészek, akik letettek valamit az asztalra. A Rauscher-díj 18 éves kamarai szerepvállalásomnak szólhatott. Kezdetben etikai bizottsági tag voltam, majd nyolc évig elnökségi tag, hét éven át pedig alelnök. 2018-ban elhagytam a kamarai tisztségeimet, mert úgy gondoltam, nem biztos, hogy olyan jól csinálom, most már próbálja meg más is. De nem tartom kizártnak, hogy visszatérek.

kzs
Fotó: Nagy Jácint