Márkus Emíliára emlékezünk

Mint a Paprikablog írja: "Édesapja, Márkus József, a Sopron vármegyei Csernelházán született. 1845. június 15-én kapott Szombathelyen polgárjogot, új lakóhelyén gombkötőként kereste kenyerét. Édesanyja Horvát Anna Rozália volt.

1882-ben Pulszky Károly művészettörténész felesége lett és ezentúl P. Márkus Emília néven ismerték. Leányaik Pulszky Tessza (Terézia) színésznő és Pulszky Romola írónő, balett-táncos. (Előbbi egy híres, dán származású bécsi operaénekes, Erik Schmedes  felesége lett; utóbbi a világhírű orosz cári balett szólótáncosának, Vaclav Nyizsinszkijnek a neje.)

Második férjével, Andor Oszkárral többéves együttélés után, 1903-ban kötött házasságot. Mivel akkor már hosszú évek óta P. Márkus Emíliaként ismerték a köztudatban első férjének neve után, ezért erről a névről nem akart lemondani. Így azt találta a legjobb megoldásnak, ha férje változtatja meg a nevét Andorról Párdányra, így a P betű megmaradhatott a színésznő nevében. Tehát 1903-ban Párdány Oszkár miniszterelnöki sajtótudósító feleségeként neve továbbra is P. Márkus Emília maradt.

Pályája

P. Márkus Emilia a Nemzeti Színház úgynevezett Paulay-korszakának egyik legnagyszerűbb drámai szereplője, akit az 1860-as, 1870-es évek idegenkedő társadalmi fölfogása ellenére, az ösztönös tehetség kalauzolt a szombathelyi tekintélyes, művelt patrícius családból a magyar színművészet világába, az országos színitanodába. A gyönge testalkatú, filigrán megjelenésű, beszédes szemű, szőke úrileányt, egyik tekintélyes rokonuk, Horvát Boldizsár miniszter támogatta. Az ő kettős érdeme, hogy nemcsak fölismerte a gyermek színésznői kvalitásait, de hogy tekintélyével le tudta szerelni a család ellenzését. Így 1874 őszén a serdülő leány bekerülhetett a Színművészeti Tanodába.

Elsőéves volt, amikor 1875. október 23-án először színpadra lépett ifj. Alexandre Dumas: Alfonz úr című darabjában, Adrienne szerepében, a Budai Várszínházban, s mindjárt a „Szőke Csoda” becenevet kapta tisztelőitől. Ettől kezdve mindenki nagy jövőt jósolt a bájos fiatal színpadi jelenségnek, aki a legmerészebb várakozásokat is túlszárnyalta, mire 1878-ban elvégezte tanulmányait. Utolsó éves volt a Színművészeti Akadémián, amikor 1877-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, még abban az évben, 17 évesen Shakespeare: Rómeó és Júlia című darabjában a címszerepet játszotta. A legnevesebb kritikusok szuperlatívuszokban nyilatkoztak a fiatal színésznőről, s a Nemzeti Színház műsorában is fontos helyet kapott pl. Noémi, Francillon, Ophelia, Nóra, Erzsébet és Stuart Mária, Kressida, Desdemona, Júlia, Iza, Claire, Mathilde, A tenger asszonya, Boszorkány, Iréné, Kaméliás hölgy, A névtelen asszony, Mária Terézia, a Csiky-darabok összes szende-szerepei, Thurán Anna, Első szerelem, a Csók királynője, Utolsó szerelem, Monna Vanna, Echegeray drámáinak fő női szerepei, Csongor és Tünde, Fekete gyémántok, Szigetvári vértanúk és számos más emlékezetes alakításában. A legrosszabb szerepeket is sikerre vitte átütő személyisége. Vendégszereplésre még csak rászánta magát, de semmi pénzért el nem szerződött attól a színháztól, amely 1877-ben először alkalmazta.

1901-ben az első magyar némafilmben, A tánczban Salome szerepét táncolta el. A Kisfaludy Társaság 1921-ben a Greguss-díjat neki ítélte oda. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja, az Országos Színészeti Akadémiának 1929-től tiszteletbeli tanára lett. 1930-ban Corvin-koszorút kapott. 1932-ben nyugdíjazták, ám tíz évig játszott még a Nemzetiben, 1942. augusztus 15-én volt utolsó premierje, Zilahy Lajos: A házasságszédelgőben. 1946 őszén a Magyar Színházban három estén keresztül játszotta a „Szülők lázadásá”-ban Holm tanácsosné szerepét. 1947 nyarán a Vígszínházban fellépett a „Mi lenne, ha…” című műsorban, ahol Ady-verseket szavalt. 1949 szentestéjén, december 24-én hunyt el, 89 évesen. December 27-én a Nemzeti Színház rendezett dísztemetést tiszteletére."