Málta: Egy sziget a hódítások középpontjában

Várnainé Balogh Beáta elsőként ismertette a sziget paramétereit. Málta kis szigete a Földközi-tenger közepén fekszik. Területe mindössze 316 km2. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy Budapest területe 525 km2. A máltai szigetvilág hat szigete közül három a lakott, Málta mellett Gozo és Comino.

Málta Európa legdélebbi országa, körülbelül félúton található a Földközi-tenger nyugati és keleti partjai között, és nagyjából egyenlő távolságra van Szicíliától és Észak-Afrikától is. Málta a világ egyik legnagyobb népsűrűséggel rendelkező országa, lakossága körülbelül 430.000 fő. A népesség jórészt a föníciaiak, olaszok, arabok és britek leszármazottaiból áll. Málta szigetét sokan és sokszor említik az élő történelem szigeteként.

Az első ember a neolit korban, i.e. 5200 körül lépett a szigetre. Az UNESCO által hivatalosan a világ egyik legrégebbi szabadon álló épületeként elismert Ġgantija neolitikus templomok, amelyek közvetlenül a gozói Xagħra mellett találhatók, több mint 5500 évesek. Még az egyiptomi piramisoknál és az Egyesült Királyság Stonehenge-i piramisoknál is régebbi .

Később a kor legjelentősebb hódítói i.e. 800 körül a föníciaiak voltak. Ők a nyelvüket és hajózási tudományukat hagyományozták az országra. A máltai nyelv, mely sémi alapokra épül, latin betűkkel írják és nagyon sok angol, francia és olasz hatás érte, eredetileg ebből a korból, a föníciaiaktól ered. Róma a második pun háború elején, Kr. e. 218-ban foglalta el Máltát Karthágótól, bár az első pun háborúban már egyszer kifosztotta. Ez 500 évnyi föníciai/karthágói megszállásnak vetett véget a szigeteken.

A föníciaiak után, akik a szigetet is és ezt a várost is Maletnek nevezték, a rómaiak adják neki a Melita nevet. Publius, aki addig a rómaiak itteni fő támaszának számított, nemcsak a keresztény hitre tért Szent Pál hatására, de ő lett Málta első püspöke is, illetve később a kereszténység első szentté avatott mártírja Máltán.

A középkorban a germán, majd a bizánci hódítás után Málta arab uralom alá került. Az új hódítók meghatározták a szigetlakók kultúráját és nyelvét. A keresztény-mohamedán harcokban, 1530-ban V. Károly Máltát haditámaszpontként átengedte a johannita rendnek, amelyet ettől fogva neveztek máltai lovagrendnek.  

A Máltai Lovagrend legfontosabb jelképe az úgynevezett „Máltai kereszt”.  A Szent Elmo erődöt 1552-ben építették a lovagok Valletta kikötőinek védelme érdekében. Málta történelmének egyik legtragikusabb eseménye, a „nagy ostrom” zajlott itt: a törökök több mint 30 napig ostromolták és bombázták az erődöt. 1565 közepén több mint 20 000 török szállt partra a kis szigeten. A lovagok Jean de La Valetta Parisot nagymester irányításával rendkívül hősiesen védekeztek a négy és fél hónapig tartó ostrom alatt. Harcok és járvány következtében a török sereg nagyobbik része elpusztult, s amikor spanyol támogatás érkezett az ostromlottak megsegítésére, a törökök visszavonultak. Szulejmán szeptemberben csúfos vereséget szenvedett. A „Great Siege” győzelme megmentette a keresztény Európa déli részét a török seregek pusztításától. A győzelmet, szeptember 8-át ma is megünneplik a máltaiak.

A város ezután a hős Johannita lovag, Jean Parisot de Valletta Nagymester után kapta nevét, és lett Málta fővárosa. A rend hatalmas kórházat épített Vallettában (Sacra Infermeria), illetve ők alapították az első színházat, az első könyvtárt és Málta egyetemét is. Vízvezetékeket építettek, felújították a két sziget leromlott várait, a partok mentén őrtornyok sorát állították.

A rend máltai történetének Napóleon vetett véget, aki 1798-ban foglalta el a szigetet. Ekkor a franciák voltak túlsúlyban a renden belül, így a Nagymester a francia lovagok nyomására harc nélkül adta át a szigetet Napóleonnak  A lovagok továbbra is Máltán maradtak, de a hatalom a franciák kezébe került, akik minden mozdítható értéket magukkal vittek. A máltaiak nehezen tolerálták a franciák kalózkodását és az angolok segítségét kérték.

Az angol csapatok 1802–ben érkeztek Máltára. A franciákat hamar elkergették, de annyira megkedvelték a szigetet, hogy az elkövetkező 160 évre gyarmatosították.
Málta függetlenségét 1964-ben vívta ki, bár a köztársaságot csak 1974-ben kiáltották ki. Idővel a lovagrend távozni kényszerült. Hivatalosan 1834-ben a Johannita lovagrend központja és a Nagymester is Rómába költözött és azóta is ott van.