Akiket ma hősnek tartunk, azok mindig kiálltak valamiért, és mindig valamivel szemben – a magyar hősökre emlékezett Szombathely

Idén is megtartotta hagyományos megemlékezését az egykori gyöngyösszőllősi, a jelenlegi szombathelyi Szőlősi Jézus Szíve Templomnál lévő I. világháborús hősi emlékműnél a város, melyen idén is részt vettek a 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület, az osztrák Fekete Kereszt burgenlandi tartományának és a Nemzeti Hegyivadász Társaság olaszországi képviselői is. Az ünnepség a magyar, az osztrák és az olasz himnusszal kezdődött, melyeket Szombathely Város Koncert Fúvószenekara adott elő. Majd Tóth Kálmán, Szombathely déli városrészének önkormányzati képviselője, a Városstratégiai Bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet.

Hazaszeretet, elvhűség, tisztelet és tragikus sors

Az ünnepség a magyar, az osztrák és az olasz himnusszal kezdődött, melyeket Szombathely Város Koncert Fúvószenekara adott elő. Majd Tóth Kálmán, Szombathely déli városrészének önkormányzati képviselője, a Városstratégiai Bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet. Elsőként Tihanyi Tóth Kinga költőtől idézett:

„Ha hallanák a hősök, elmondanám, hogy nélkülük nem lenne ünnepünk. Ha ők nem lettek volna bátrak, csak a hétköznapok maradnak nekünk. Ha minden ember csak magára gondol, ha nincs olyan, ki áldozatra kész, Ha nem marad, kire felnézhet a másik, ha nincs az áldozat, ha nincsen szenvedés, Ha nincs a vágy, hogy szabad akar lenni, ha nincs a szív, a folyton lázadó, Ha nem lett volna fiatal az utcán, ha nincsen lélek, folyton álmodó… Most néznénk árván, üresen az égbe, hát ennyi mindössze az életünk? Eszünk, alszunk, növünk, jövünk, várunk, ennyi maradna csupán nekünk.”

Úgy véli, a költőnő szavai egy jól körülírható definíciót adnak arról, hogy kiket tarthatunk hősöknek, és mi különbözteti meg őket a hétköznapi emberektől. „De a tény, hogy a hős általában valakitől vagy valamitől megvéd, feltételezi a rossz, a gonosz jelenlétét és cselekedeteit. Hiszen egy olyan, sajnos nem létező világban, ahol mindenki jószándékú, ott nem lenne szükség rájuk. Akiket ma hősnek tartunk, azok mindig kiálltak valamiért, és mindig valamivel szemben” – szögezte le.

A történelmi példák irányt mutatnak, tanuljunk belőlük

Mint mondta: minden országnak megvannak a maga ismertebb, nemzeti hősei, vannak azonban olyan szereplői történelmünknek, akikről csak nagy keveset vagy szinte semmit sem tudunk, pedig életük és sokszor haláluk is azt a típusú elkötelezettséget mutatja, amelyről a beszéd elején idézett vers is szól. Ezt pedig be is mutatta két katona példáján:

„Mert hős az a Hitler-ellenes nézeteit sohasem tagadó Stomm Marcel altábornagy, aki megtagadva német feljebbvalója utasítását, kiadta az addig példa nélküli ’búcsúparancsát’, amellyel feloszlatta a 2. magyar hadsereg egyetlen még létező III. hadtestét. Ezzel akarta menteni az akkor még életben levő katonái életét a doni katasztrófa során. És igaz ember, mert noha hite szerint nem akart közösséget vállalni sem az orosz, sem a velük egy fogolytáborba került magyar kommunistákkal, a háború gyorsabb lezárása érdekében hajlandó lett volna feltételekkel egy magyar légió felállítására, amely harcolt volna a magyar katonákat megalázó és halálba küldő németekkel szemben. Miután feltételeit az oroszok elutasították, 1951-ig orosz hadifogságba került, a kommunista hatalom életfogytiglani fegyházra ítélte. Váratlan szabadon engedését követően sem hagytak neki békét, és háborús rokkantként Budapestről kitiltva, megalázva élte utolsó 14 évét. Csak 1989-ben helyezték hatályon kívül az 1951-es elmarasztaló ítéletet” – idézte életútját.

„És hős Bakay Szilárd altábornagy is, aki 1944 márciusában az országban egyedülálló módon a hozzá tartozó körzetbe nem engedte be a németeket. Katonái közölték a németekkel, hogy tűzparancsuk van arra az esetre, ha megpróbálnák átlépni a határt. Ő volt az, akit Horthy megbízott a kiugrási kísérlet katonai előkészítésével, de a nyilas tisztek árulása miatt a németek erről tudomást szereztek, és Mauthausenbe hurcolták. S hogy a gonosz mindegy, hogy milyen diktatúra képében jelentkezik, mi sem bizonyítja jobban, minthogy hazatérte után koncepciós eljárást követően a kommunista oroszok végezték ki. 1991. március 15-én Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérezredessé léptette elő. A kinevezési okmányt Antall József miniszterelnök is ellenjegyezte. 1992. szeptemberi végzésével a szovjet katonai ügyészség is rehabilitálta, döntésében kimondta, hogy a szovjet törvények értelmében nem követett el háborús bűncselekményt és megállapította, hogy a budapesti Szovjet Helyőrség Katonai Bírósága 1946. december 23-án jogsértően hozott halálos ítéletet Bakay ellen, és annak Moszkvában történt jóváhagyása is törvénytelen volt” – emlékezett vissza.

Hangsúlyozta: mindkét katonatiszt hazafi, a mi hősünk, hiszen pályájuk egy jelentős része Szombathelyhez, illetve Vas megyéhez kötődik. Közös volt bennük a hazaszeretet, az elvhűség, a katonáik iránti tisztelet és a tragikus sors, most pedig úgy tekintünk vissza rájuk, ahogy kell, ahogy elvárható, ahogy megérdemlik. Kiemelte: családjaik mostanra valószínűleg már megbékéltek, és jogosan lehetnek büszkék felmenőikre, nekünk viszont még van dolgunk, hiszen emberileg és társadalmilag is fontos, hogy hőseink megkapják azt az elismerést, amelyet kiérdemeltek. „De tudjuk, hogy a történelem ismétli önmagát. A mi felelősségünk, hogy a saját korunkban ne szülessenek olyan hősök, akiket majd csak az utókor ismer el. Mert akkor valamit nagyon elrontottunk. A történelmi példák irányt mutatnak. Tanuljunk belőlük” – zárta beszédét a képviselő.

Bátor és hűséges

Ezt követően Wolfgang Wildberger, az osztrák Fekete Kereszt ezredese mondott beszédet, elsőként ezért köszönetet is mondott, szavait Kéner Balázs tolmácsolta. Elárulta: Burgenland tartományból származik, ami 1921-ig Nyugat-Magyarország része volt, így elődjeink az első világháborúban a nyugat-magyarországi ezredekben szolgáltak és sajnos meg is haltak. A Vasi Kiegészítő Körzetben ezek a 83. számú császári és királyi gyalogezred és a háború vége felé a 106. számú császári és királyi gyalogezred volt – idézte fel.

„Előre friss bátorsággal – ez volt a 83. császári és királyi gyalogezred mottója, amelynek utolsó parancsnoka Turba József ezredes volt. Bátor és hűséges – ez volt a mottója a 106. császári és királyi gyalogezrednek, amelynek parancsnoka báró Lehár Antal, a katonai Teréz rend lovagja volt. E két parancsnok feltételezhetően legnagyobb érdeme, hogy a háború végén egységben vezették haza csapataikat, és így megmentették őket a fogságtól. És éppen itt, ebben a gyönyörű városban adták át rendben a katonákat a családjaiknak, nem lett elfelejtve, hogy korábban hányan vesztették életüket ebben a háborúban” – hangsúlyozta, hozzátéve, róluk emlékeznek meg minden évben a Hősök Napján, május utolsó vasárnapján Magyarországon.

„Bátran és hűségesen, egyszerűen csak teljesítették kötelességüket, és közben többnyire fiatalon életüket kellett veszteniük. Megtisztelő kötelesség örökre emlékezni rájuk, amit a mai Magyarország példamutatóan meg is valósít. Több mint 100 évvel később itt állunk, három nemzet polgárai, és együtt emlékezünk azokra, akik meghaltak a hazájukért. Ma összefogjuk kezünket az elesettek sírja felett, és azért küzdünk, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Soha ne feledjük közös történelmünket! Mert ha nem tudjuk, honnan jöttünk, nem is tudjuk, hová vigyen a jövőnk” – mondta.

Ünnepi műsorral készült a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium: Wass Albert Gyertyaláng című költeményéből szavalt el egy részletet Halmi Borbála, Gyulai Pál A hősök sírja és Turchányi István Magyar katonák című versét Kalmár Barnabás tolmácsolta, Gyarmati Adél előadásában pedig dalcsokrot hallhatunk. A diákok felkészítője Varga Mária volt.

Koszorút helyezett el az I. világháborús hősi emlékműnél a szombathelyi önkormányzat képviseletében Horváth Soma alpolgármester, Kelemen Krisztián tanácsnok és Tóth Kálmán, a déli városrész önkormányzati képviselője; a kormányhivatal nevében dr. Orbán István főigazgató, a DK szombathelyi szervezete képviseletében Kopcsándi József és Tóth Tamásné elnökségi tagok; a Mi hazánk Mozgalom nevében Benkő Zoltán városi alelnök, Bodó Dávid és Saly Antal tag; a Magyar Honvédség Klempa Kálmán 7. Területvédelmi Ezred Popper Emil 83. Területvédelmi Zászlóalj képviseletében Molnár Tamás alezredes, zászlóaljparancsnok; a Magyar Tartalékosok Szövetsége Vas Vármegyei Szervezete nevében Farkas Csaba és Fülöp András tartalékos főhadnagyok; a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület képviseletében Kiss Zoltán nyugállományú alezredes, elnök és Lasch Béla nyugállományú alezredes örökös tiszteletbeli elnök; a Szent György Lovagrend nevében lovag Rónai András nagyprior, Szabó Eszter lovagdáma és lovag Kirchknopf Mihály prior; a szombathelyi diákönkormányzat képviseletében Alacsony Ákos diákpolgármester, Engelmayer Dávid Károly diák-alpolgármester és Balogh Boglárka elnökségi tag; a Vas Vármegyei Nyugdíjas Rendőrök Egyesülete nevében Erdélyi Lajos nyugdíjas rendőr főtörzszászlós, Nagy Miklósné nyugdíjas rendőr alezredes, valamint Lampert Lászlóné és Molnár Istvánné tagok; a szombathelyi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Friedl Tamás elnök; az osztrák Fekete Kereszt nevében Wolfgang Wildberger ezredes, burgenlandi tartományi vezető; a Nemzeti Hegyivadász Társaság képviseletében Egidio Buran, a trevisói szekció képviselője és Valerio Pelicco csoportvezető; a 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület nevében Drenovácz István elnök és Tér Imre tag; a Vitézi Rend képviseletében pedig dr. Danka Lajos önkormányzati képviselő és Vas vármegyei székkapitány, Frisch György városi hadnagy és Frisch Györgyné tag.

A megemlékezés hagyomány szerint a Szózattal és az Il Silenzióval zárult, melyeket Szombathely Város Koncert Fúvószenekara adott elő.

Czömpöl Bianka

Fotó: Nagy Jácint