Lord: „Most vagyunk igazán lendületben”

– 50 év... Gombócból sok, de mi a helyzet a zenével?

– Nagyon gyorsan elszaladt ez az 50 esztendő, sok minden történt a zenekar életében. Én magam 1976-ban kerültem a Lordba, aztán elvittek katonának. 79-ben visszatértem, majd a 90-es években megint jött egy kis szünet, és 2000-től zenélünk újra együtt. Régen is és most is nagyon szerettem játszani, gitározni, ez egy csoda. Jó volt dalokat írni, közönség elé lépni, remek bulikat csináltunk, most pedig ismét nagy élmény színpadon állni. Küzdelmes volt ez az 50 év, ugyanakkor nagyon szép is.

– Mikor tapasztaltátok meg először az országos ismertséget?

– Nem akartunk mi sztárok lenni, nem ez hajtott minket. Azért csináltuk, mert jól éreztük magunkat. Az élettől egy bónusz, hogy megadta az ismertséget. Emlékszem, Vida Ferivel mentünk Pestre hangszórókért, és elhaladtunk az Ifipark mellett. Egymásra néztünk, hogy de jó lenne itt játszani… És egy év múlva ott álltunk a színpadon. Álmodtunk, és valóra vált. A Dorogi Rockfesztiválon láttunk először Lord-zászlókat a közönség között, talán ez volt a fordulópont. Egyre ismertebbek, keresettebbek lettünk. Sorra jöttek a rajongói levelek, hogy küldjünk kazettát.

– Egy cigarettamárkáról származik a Lord név, ha jól tudom.

– Így igaz. Kezdetben Red Fire volt a zenekar neve, akkor még nem voltam benne. Sipőcz Ernő, az akkori énekes és Sütő István dobos egyszer egy trafik előtt sétáltak el, ránéztek a kirakatban erre a cigisdobozra, így jött az új név ötlete. Múlt héten a tatabányai koncertünkön az egyik rajongó hozott egy dobozzal, hogy dedikáljuk, és egyet ajándékba is kaptam.

– A jubileumi koncertsorozaton rendszeresen telt ház előtt játszatok.

– Amikor 1992-ben egy időre kiléptem a Lordból, úgy éreztem, valahogy nem működik a rock, nincs igazán közönsége. Akkor az elektronikus zene hódított, és ezt el is fogadtam. Közel tíz évig nem vettem gitárt a kezembe. 2000-ben jött Feritől az ötlet, hogy álljunk össze újra. Ez is már történelem...

Egy bulit terveztünk, és az lett belőle, hogy azóta is folyamatosan játszunk. Most újra reneszánszát éli a műfaj. Mindenféle korosztály megjelenik a koncertjeinken, egyáltalán nem nyugdíjastalálkozó! A régi nagy rajongók, a gyerekeik és már az unokáik is ott tombolnak a színpad előtt. Ezt jó látni. Azért is örülünk ennek, mert manapság nincs nagy gazdagság, az emberek mégis eljönnek, pénzt szánnak a koncertre, ami nagy elismerés nekünk. Mi pedig azért vagyunk, hogy a közönségünk ki tudjon kapcsolódni, és egy kicsit elfelejtse a sok szörnyűséget, ami történik a világban.

– A nosztalgia jegyében telik a jubileumi turné?

– Abszolút. Az utolsó lemezünkről nem is játszunk dalt, a régiek közül viszont sok olyat is, ami nem szerepelt albumon. Természetesen a legnagyobb slágereink sem maradnak ki a sorból. 50 év alatt rengeteg dal született, nehéz választani. Mindenkinek van kedvence, és a közönség is aktívan beleszól. Ez az év az emlékezésről szól, a szombathelyi a negyedik buli a sorban Tatabánya, Debrecen és Székesfehérvár után. A következő Sopron lesz március 18-án, ott is már tíz nappal a koncert előtt eladták az összes jegyet.

– Felemelő lehet ez a fogadtatás, ez a sikerszéria... Úgy sejtem, ez még nem a „levezetés” a zenekar életében.

– Egyáltalán nem. Ez az a formáció, amiről mindig álmodtam. (A jelenlegi felállás: Pohl Mihály – ének, Erős Attila – gitár, Világi Zoltán – dob, Apró Károly – basszusgitár, Horváth Zsolt – billentyű – a szerk.) Az utolsó tagcserék óriási lendületet adtak a Lordnak, és ezt a közönség is érzi. Nagyon jó együtt játszani a fiatal zenésztársakkal, most érzem magam legjobban a zenekarban. Másrészt eljutottunk oda, hogy profi menedzsment van mögöttünk, amely intézi a logisztikát, a reklámot, és mindenféle praktikus dolgot. Nincs más dolgom, mint gitározni.

– Utoljára 2017-ben, a Lord 45. születésnapja alkalmából adtatok ki lemezt. Lesz-e következő?

– Az 50. jubileumról készült egy koncertfelvétel, amit hamarosan közreadunk, de tervezzük, hogy ebben az évben új albummal is jelentkezünk. Pár nótához már megvan az alap, elvétve a szöveg is. Szépen alakulgat, nem sürgetjük, nincs rajtunk nyomás. Én már nem sietek sehová, mindennek eljön a maga ideje.

kzs
Fotó: Nagy Jácint