Különös otthonosság a titkos kertben – megnyitották Szabó György szobrászművész kiállítását a Schrammel-gyűjteményben

2024. szeptember 28.

Bronzból készült kisplasztikák, valószerűtlen struktúrák, formák és szárnyas figurák különös otthonossággal veszik körbe a belépőt a Savaria Múzeum legfrissebb, Angyalok titkos kertje című kiállításában. A Szabó György szobrászművész alkotásaiból válogató tárlatot, melynek kurátora L. Simon László, pénteken nyitották meg a Schrammel-gyűjteményben.

Nem várt hirtelenséggel szakítja ki a belépőt a kora őszi péntek délután józanságából a Schrammel-gyűjtemény új kiállítása: Szabó György izgalmasan megvilágított, körbejárható, viaszveszejtéses szobrai, e különös struktúrák mintha mozdulnának, moccannának a térben, szinte halljuk, ahogy megtörik a csendet.

A kisplasztikák mágikusak, de olyan ősi-otthonosan, ahogy Szindbád hajója, Noé bárkája, Charon ladikja egymás mellett szeli a tudat vagy a lélek képzeletbeli vizét, valami kollektív mitológiában. Olyan természetesen-nagyszerűen, ahogy az ablakon kinézve szemlélődik egy angyal (Figyelő), vagy ahogy csigaformában testesül meg minden kezdet (Genezis), s lesz metaforizált jelenés az ördögszekér (Ördögszekér).

S ha szánunk rá időt, s hagyjuk beleveszni magunkat a formák, figurák és struktúrák alkotta titkos kertbe, Kosztolányi szavaival fölvilágolhat „mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak”, megérinthet szárnyával a létnek értelmet adó szabadság.

A kiállítás megnyitóján Tóth Eszter Edit, a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium növendéke Grigin 1. Capriccióját adta elő klarinéton: a nagyszerűen előadott darab remek választásnak bizonyult. Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója Szabó György „egyszer könnyed, máskor súlyos, egyszer játékos, máskor komoly” művészetéről szólt, melyek a volt Éva-malom épületében berendezett kiállításban életre kelnek. – A világ megértésekor néha másképp kell néznünk a dolgokra, s ez most e szobrokon keresztül adott. Érdemes megpróbálni! – zárta köszöntőjét.

Horváth Soma, Szombathely kultúráért is felelős alpolgármestere egy életút esszenciális összegzésének, egyben az emberi lét különleges ábrázolásának nevezte a tárlatot, „ahol az emberi lélek és a struktúrák világa találkozik”. Felidézte, hogy Szabó György alkotásaival 2004-ben már találkozhattunk a szombathelyi Képtárban, a Magyar Szobrász Társaság jubileumi kiállításán: most, az elmúlt 24 évben készült műveiből válogatva, 45 alkotását hozta el nekünk.

Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója, háttérben az Ördögszekér című alkotás

– Műveiben a szerkezetek az emberi létezés metaforáivá válnak; egy-egy műtárgy nemcsak fizikai erőt, hanem emberi érzelmeket, kapcsolatokat és létfilozófiai kérdéseket is megjelenít, azaz az emberi természet rejtett rétegeit, amelyeket felfedni és megérteni kívánunk mindannyian – mondta az alpolgármester, hozzátéve, hogy ebben a megértésben segít ez a kiállítás, hiszen minden egyes műve egy gondolatébresztő utazás, amelyben a néző nemcsak a külső struktúrákat szemléli, hanem egy mélyebb, belső világ, saját lényünk titkos kertjének felfedezésére is lehetőséget kap.

Horváth Soma alpolgármester (balról) és a művész, Szabó György

Horváth Soma köszönetet mondott a múzeumnak, és L. Simon Lászlónak, a kiállítás kurátorának, s a művésznek, aki „elhozta hozzánk alkotásait, melyek révén közelebb kerülhetünk az emberi lét legmélyebb kérdéseihez és szépségeihez: azaz magunkhoz, az emberhez.”

L. Simon László, a kiállítás kurátora

L. Simon László író, költő, kultúrpolitikus, a kiállítás kurátora köszönetet mondott azoknak, akik részt vettek a tárlat létrehozásában, melyet berendezni kaland volt számára. Régóta figyeli Szabó György munkáját, árulta el (a művész szülővárosa, Nagykőrös, az ő gyermekkorának egyik legboldogabb helyszíne), és felhívta a figyelmet a Szolnoki Művésztelepen élő és alkotó szobrász- és éremművész köztéri alkotásaira is.

Curriculum Vitae

Veres Gábor szobrászművész nyitotta meg a kiállítást (többek között az alkotóval való személyes, alkotói kapcsolat okán), ismertetve a kisplasztikák viaszveszejtéses technikáját, mely újra reneszánszát éli. – Ismétlődő elemek, látszólag száraz konstruktivizmus, melyek kategorizálását megzavarják az angyalszárnyú figurák – az emberi létről is szólnak? – beszélt Szabó szobrairól, „melyekért szinte lelkesedik a bronz”, s melyek sokszor az alkotói technikából fakadó véletlent is megőrzik abban a mágikus folyamatban, míg a gondolattól egy kiállításig jutnak el.

Végül arra biztatott, fedezzük fel minél többen a műveket, képzeletben akár új címet adva nekik – ismerjük fel a tárlatban saját kertünket.

Veres Gábor szobrászművész nyitotta meg a tárlatot

Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész 1947-ben Nagykőrösön született. 1968 és 1972 között végezte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Somogyi József volt. 2007 óta a Szolnoki Művésztelepen él és dolgozik. 1972-től 1977-ig Budapesten, Újpalotán tanított általános iskolában, majd 1973 és 1985 között a Budapest XII. kerületi Művelődési Ház képzőművész szakkörében szobrászatot és kerámiakészítést tanított. 1977-2011 között a Budapesti Tanítóképző Főiskola Vizuális Nevelési Tanszékének tanára. 2004-2008 között az MKISZ szobrász szakosztályának vezetőségi tagja. Számos hazai és külföldi kiállításon díjazták, 2011-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 2013-ban elnyerte a XIX. Országos Érembiennále Nagydíját. Számos önálló kiállítása volt Magyarországon és külföldön. Rendszeresen szerepel magyarországi és nemzetközi csoportos kiállításokon. Több mint harminc köztéri munkája látható országszerte.

Fotók: Bonyhádi Zoltán