A legkisebbek a legnagyobb harcosok

Az idei PICnickre a Zseboroszlán Alapítvány szervezőcsapata szeretettel várt minden PICen töltött kicsi és nagy koragyerkőcöt, szüleikkel együtt. A játszótér hamar benépesült, az állatsimogatóban sem unatkoztak a kisállatok. Volt arcfestés, csillámtetkó, lufibohóc, tombola, zene és tánc, valamint ki lehetett próbálni az mezítlábas élményösvényt is. 

A koraszülött találkozók célja, hogy azok a szülők, akik együtt voltak, együtt küzdöttek, együtt sírtak és együtt nevettek a kórházban, ismét találkozhassanak egymással. Megcsodálhassák egymást gyermekét, és megbeszélhessék, hogy mi történt velük életük legnehezebb, embert próbáló időszaka óta. 

De nemcsak a szülők találkoznak egymással, hanem a gyermekek is. Kolozsvári Adél például 17 évesen önkéntes segítőként vett részt a hétvégi programon. Nem gondolná senki, hogy egykor 710 grammal született, majd visszaesett 600 grammra. 6 napot volt lélegeztetőgépen, 100 napot küzdöttek az életéért – mesélte az édesanyja, Kolozsvári Enikő, aki szerint a legnehezebb az volt, amikor kint kellett várakozni a folyosón a többi szülővel. Átélni a szörnyű perceket, amikor bent küzdöttek valamelyik csecsemő életéért, s a kint várakozók nem tudták, hogy éppen kiért. S átélni a másik szülő bánatát, amikor el kellett búcsúzni gyermekétől. Elmondta, hogy az osztályon dolgozók nélkül nem sikerült volna a küzdelmük. S nemcsak a gyermeke életét köszönheti a dolgozóknak, hanem az életre szóló kapcsolatokat is.  

Szita Szilvia, az alapítvány életre hívója a nemes kezdeményezés szomorú kezdetéről beszélt: – 2011-ben született meg az alapítvány ötlete. Két családnak, köztünk mi voltunk az egyik, ikergyermekeik lettek volna, ám sajnos az egyiküket elvesztettük. Az élet furcsasága, hogy a szülő ilyenkor megörökli a gyermek babakötvényét. Arra gondoltunk, hogy ezt jótékony dolgokra kellene felhasználni. Kiderült, hogy a Markusovszky Kórház koraszülött osztályának nem volt még alapítványa. Akkor döntöttünk úgy, hogy legyen ez a kezdőtőkéje. 

A kezdeményezés alapítói éppen 10 évvel ezelőtt álmodták meg és hívták életre az alapítványt, mely akkor csekélyke összeggel indult, ám ezt az évek alatt sokszor megsokszorozták már. Az alapítvány három célt tűzött ki maga elé.  

– Az egyik a koraszülött osztály berendezéseinek, eszközparkjának a folyamatos fejlesztése – folytatta az alapító. – Hiszen tudjuk, hogy a kórház is nagyon igyekszik támogatni a részleget, de a technika folyamatosan fejlődik, s mindig vannak új eszközök, új innovációk. Idén már átadtunk egy 12 millió forintos, Magyarországon egyedülálló és elsőként Szombathelyen üzembe helyezett legkorszerűbb speciális koraszülött SLE 6000 lélegeztetőgépet. A másik célunk az osztályon dolgozó orvosok, ápolók, gyógytornászok továbbképzésének a támogatása. A harmadik célunk pedig a gyerekek és a szülők támogatása. Ha valakinek speciális terápiára van szüksége vagy úti költségre, akkor ebben is tudunk segítő kezet nyújtani. Az idei prioritásunk még az anyaszállás modernizálása, szeretnénk a berendezéseit kiegészíteni, a teret barátságossá varázsolni.  

A szombathelyi kórházban 8–10 százalék a koraszülések aránya – tudtuk meg dr. Grasselly Magdolnától, a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház perinatális intenzív centrumának részlegvezető főorvosától, aki egyben az alapítvány elnöke is. Hozzátette, a centrum indulása óta sokat változott a világ, az ellátás fejlődésével egyre nagyobb esélyei vannak még a legkisebbeknek is a teljes életre. A koraszülött intenzív osztály életében nagy segítség az alapítvány, hiszen az új készülékek, amelyeket segítenek beszerezni, gyermekéleteket mentenek. Az előadások, tanfolyamok, melyeket támogatnak, pedig sokat segítenek abban, hogy naprakész tudással láthassák el a kis csecsemőket.  

 
– Én mindig azt hangsúlyozom, hogy a koraszülötteket nemcsak lélegeztetni, hanem szeretni is kell – emelte ki a főorvos. – A koraszülött részlegen dolgozók a legnagyobb odafigyeléssel teszik a dolgukat és adnak meg mindent a babáknak. Nemcsak az orvosi oldala fontos az ellátásnak, hanem az érzelmi is. Az elmúlt évtizedekben sokat változott az ellátás, nemcsak a technikai fejlődésre gondolok, hanem bababarátabb lett a szemléletmód is. A jövőben erre szeretnénk még nagyobb figyelmet fordítani. 

A koraszülött osztályon lévő csecsemők előtt sokszor hosszú út áll addig, hogy hazamehessenek a családjukhoz. A legfontosabb, hogy jó életminőségben tudják őket tartani. Ehhez szerencse kell, a gondviselés és a szülő hite. Ahogy a főorvos fogalmaz, hinni kell abban, hogy sikerülni fog, nem szabad feladni a reményt. 

bb

Fotó: Nagy Jácint