Kitört a háború a két atomhatalom, India és Pakisztán között

Csapás és ellencsapás

A támadások következtében legalább nyolc pakisztáni civil, köztük nők és gyermekek vesztették életüket, és több mint harmincan megsérültek. A célpontok között mecsetek és lakóépületek is szerepeltek. Az indiaiak közleménye szerint az általuk terroristákhoz köthetőnek titulált létesítményekre mértek rakétacsapásokat. A közlemény szerint összesen kilenc helyszínt támadtak, írja a The Guardian. Az indiai média szerint a csapások kifejezetten a Jais-e-Mohammed és a Laskar-e-Taiba iszlamista militáns csoportokat célozták meg -  amelyek Kasmírban vannak, és azt szeretnék, ha a régió egyesülne Pakisztánnal.

Az indiai hadsereg kiemelte, szerintük a csapások fókuszáltak voltak, nem az eszkaláció volt a céljuk és nem értek pakisztáni katonai infrastruktúrát. Álláspontjuk szerint India jelentősen visszafogta magát a célpontok kiválasztásánál és a támadások módjánál. 

Kasmír, a vitatott státuszú régió

India és Pakisztán egyaránt igényt tart Kasmír teljes területére: India az 1947-es csatlakozási nyilatkozatra hivatkozik, míg Pakisztán a muszlim többségű lakosságra és az önrendelkezés elvére. Kasmír jelenleg nem önálló állam, hanem három ország – India, Pakisztán és Kína – által megosztott, vitatott terület.

India Dzsammu és Kasmír, valamint Ladakh régiókat saját uniós területeiként kezeli, míg Pakisztán Azad Kasmírt és Gilgit–Baltisztánt tartja fennhatósága alatt. Kína pedig az 1962-es háború óta ellenőrzi Akszai Csin térségét. Mindhárom ország sajátjának tekinti a teljes régiót, és egyikük sem ismeri el a másik által ellenőrzött területek jogszerűségét. 

Az indiai rakéták részben Kasmír Pakisztán által felügyelt területén csapódtak be. 

A pakisztáni kormány az X-en annyit közölt, hogy hogy öt indiai gépet lőttek le, ám ezt az állítást India egyelőre nem erősítette meg. Mindkét fél fokozta katonai jelenlétét a vitatott ellenőrzési vonal mentén, megsértve a 2021-es tűzszüneti megállapodást. A nemzetközi közösség, beleértve az ENSZ főtitkárát és az Egyesült Államok elnökét, önmérsékletre szólított fel. 

Az indiai hadművelet elnevezése, a „sindoor” (szindúr) egy hagyományos élénkpiros vagy narancsvörös színű port jelent, amelyet házas hindu nők viselnek a hajuk választékában, jelezve ezzel házasságukat. A szindúr eltávolítása a hindu hagyományban a férj halálát, azaz az özvegységet jelzi.

A hadművelet elnevezése közvetlenül utal az április 22-i pahalgami terrortámadásra, amelyben 26 hindu turista vesztette életét. A támadás során több nőt özveggyé tettek, akiknek a szindúrja „letörlődött” férjeik elvesztésével. Az indiai kormány ezzel az elnevezéssel kívánta kifejezni együttérzését az áldozatok hozzátartozóival, különösen az özvegyekkel, és jelezni, hogy a hadművelet a terrorizmus elleni igazságszolgáltatás része.

A víz, mint fegyver

A konfliktus hátterében a vízmegosztás is feszültséget okoz, mutat rá az Asia Times. Az 1960-ban aláírt Indus-vízegyezmény értelmében Pakisztán a nyugati folyók (Indus, Jhelum, Chenab) vizét használhatja, míg India a keleti folyók (Ravi, Beas, Sutlej) felett rendelkezik. Az egyezmény több mint hat évtizeden át biztosította a vízmegosztást, még háborús időkben is. 

Azonban India 2025 áprilisában, a pahalgami támadásra válaszul, felfüggesztette az egyezményt, és felgyorsította a vízierőművek építését a Chenab folyón. Pakisztán szerint ez a lépés 90%-os vízhozamcsökkenést eredményezett, ami súlyosan érinti az ország mezőgazdaságát és vízellátását.

Pakisztán vízellátása nagymértékben függ az Indus folyótól; az ország édesvízkészletének több mint 80%-a ebből a folyórendszerből származik. A mezőgazdaság, amely a GDP 20%-át teszi ki és a munkaerő 35%-át foglalkoztatja, különösen érzékeny a vízhiányra. Az indiai vízmegtartási intézkedések tehát nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi válságot is előidézhetnek Pakisztánban, ha a vízkorlátozást India fegyverként használja, hívja fel a figyelmet a Rediff. 

Borítókép: ABC News