Kiss Barna: a kompromisszumok embere

„Huszonhárom évesen, 1989-ben lettem teljes értékű zenekari tag, még Petró János vezetése alatt. Aztán, amikor Horváth László igazgató 2000-ben új zenekari titkárt keresett, rám esett a választása. Szívesen vállaltam a feladatot, hiszen érdekelt a zenélés mellett az együttes működésének hátországa is. Így nekem jutottak a nem mindenki által kedvelt szervezési és egyéb feladatok, ám lassanként kezdtem belelátni az egész működési mechanizmusba. Ez a tapasztalat sokat segített abban, hogy 2015-ben sikeresen megpályázzam az igazgatói posztot. Most a második igazgatói ciklusom felénél tartok.

Szomorú, hogy az elmúlt két évben három egykori igazgatónkat is eltemettük... Elsőként Mérei Tamás, a legfiatalabb ment el. Egy rövidebb stagnálás után ő volt az, aki új lendületet adott a zenekarnak. Aztán elhunyt alapító karnagyunk, Petró János is, akinek a zenekar összességében a létét köszönheti. Ez az együttes, ha ő nincs, nem jött volna létre. Nekünk, nekem és az utánam jövő igazgatóknak is az az elsődleges feladatunk, hogy az ő szellemi alkotását, az általa létrehozott zenekart, ami már a városé, a megyéé, az egész országé, megtartsuk, és egyre magasabb szintre emeljük. A múlt héten temettük el Horváth Lászlót, aki nyolc és fél évig volt a zenekar igazgatója. Azt az irányt próbálta visszahozni, ami Petró Jánost is jellemezte: a szorosabb kapcsolatot a magyar és a kortárs zenével. S hogy mit viszek tőlük tovább? Petró Jánostól a tenni vágyást, a zenekar iránti elkötelezettséget. Minden szándékommal azon vagyok, hogy a lehető legjobban működjünk. Azonban, amikor én a zenekarról beszélek, az számomra nem csak az intézményt, s nem csak az ott dolgozó kilencven ember jelenti. Számomra ez globális fogalom. Az együttes mellett beletartozik az a kulturális szolgálat, tevékenység, amit végzünk. Horváth Lászlótól azt a fajta makacsságot, akaratosságot kellett volna átvennem, ami egyébként Petró Jánost is jellemezte. Valószínű, hogy ez az a vezetői karakter, ami belőlem hiányzik. Én – hogy is mondjam? – kompromisszumot kereső és találó személy vagyok. Ez nagyon sokszor jó megoldás, de vannak olyan helyzetek, amikor nem szabadna ilyennek lennem. Ezt mások hajlamosak gyengeségnek értékelni. Én azonban erénynek gondolom, hogy bizonyos esetekben meggyőzhető vagyok. Mérei Tamástól feltétlenül jó lett volna megörökölnöm azt az idealizmust, ami őt jellemezte: nem elég, hogy kétméteres volt, még húsz centivel a föld fölött is járt. Persze akadnak pillanatok, amikor ennek a ’földtől és a valóságtól elrugaszkodott’ idealista gondolkodásnak a csíráját felfedezem magamban, de az én határozott, tényeken alapuló racionalitásom nem igazán engedi felszínre törni ezeket.  

Tény, hogy igazgatásom első ciklusának kiemelt feladatát, a financiális problémákból származó partneri bizalomvesztés megszüntetését és a stabilitás megteremtését megoldottam. 

Második ciklusom indulásakor, amikor úgy éreztük, nyugalom, béke van, jött a Covid, az összes hátráltató tényezőjével. Eközben vezetőkarmester-váltás is volt, ami most már lezajlott; azt a közel kétéves időszakot is menedzselni kellett. Munkajogi átalakulás is történt, hiszen a zenekar a közalkalmazottiból a munkatörvénykönyves jogviszonyba került át. Nem beszélve a finanszírozási változásokról; nőnek a beszerzési árak, a rezsiköltségek, a honoráriumok, mint mindenütt a világon. Úgy kell elkölteni a központi és a fenntartói támogatást, hogy a bérek, amik elsődlegesen fontosak, ne kerülhessenek veszélybe. 

Most a pandémia reménybeli megszűnésével a következő szezon fő feladata az lesz, hogy a nézőszámaink ismét a korábbi éveket idézzék. Remélem, hogy ebben az új vezetőkarmester, Vajda Gergely személye rengeteget segít. Olyan kulturális intézményeknél, mint a miénk, feltétlenül szükséges egy meghatározó név és arc. Ez a fajta szereplés nem az én világom. Eredendően szürke eminenciás vagyok. Most újra lesz valaki, aki magával a színpadra lépésével, mint karmester, vállalja azt, hogy ő az emblematikus figura. Már az előzetes megbeszélések során érződött, hogy új életünket Vajda Gergely köré tudjuk építeni. Meggyőződésem, hogy ezt már a következő évad kezdetekor látni, érezni fogja szeretett közönségünk.”

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint