Vágyunk rád, szabadság! – Kern András volt az Aktív időskor program vendége Szombathelyen

„Lövölde tér, ott mindig hideg van / És fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan / Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél / Vagy csak úgy képzelem én”

– szól Másik János dala, Kern András szövegével/előadásában. Tudjuk, persze, hogy ez a placc maga az ország. Ahol olykor ki-kisüt(ött) a napocska, ám a tartósan felhős, viharos, cudar időszakok már évszázadokkal ezelőtt sem a – az akkortájt nem is létező – klímakatasztrófa számlájára voltak írhatók.

Ironizálunk, mosolygunk is, legfőképpen önmagunkon meg egymáson, a túlélés, a soha föl nem adás jegyében/reményében.

„Nincsen baj, / Nincs semmi baj.”

Amiként 1968-ban (hm) sem volt.

„Mert azt hitted, mint annyi jó bohóc, / Hogy a lényeghez is hozzászólsz.”

Voltaképpen ma is minden szép, minden jó, mindennel meg lehetünk elégedve. Na, ja. Más kérdés:

„Esik mocskosul az eső / Mennyit esik, piszkosul esik / Rémesen esik, őrület, ennyi esőt”.

Kern András tizennégy éves kora, a Ki mit tud?-beli paródia-bravúrjai (1962) óta szolgálja a közönséget. A legnagyobb művészeink egyikévé vált. Nincs korosztály, amelynek tagjai ne kaptak volna tőle valamit. Színész, rendező, író, énekes, humorista, forgatókönyvíró. Műfaji határok soha nem érdekelték, nem korlátozták. Villanások: kukta volt az Egri csillagokban (1968, rendező Várkonyi Zoltán), ugyanabban az évben gimnazista a Fényes szelekben (rendező Jancsó Miklós).

A Szabadíts meg a gonosztól egyik főszereplője (1978, rendező Sándor Pál), a Ripacsokban (1981) úgyszintén, akárcsak a Miniszter félrelépben (1997, Koltai Róberttel közösen rendezték, ők a főszereplők). A vígjáték színpadi változatában, Savariában is zajos sikert arattak. 1983 óta a Vígszínházban (illetve 2009 óta a „kamarájában”, a Pestiben) máig vele „megy” a Játszd újra, Sam! Ő a mi Woody Allenünk (szinkronhangjaként is telitalálat). A világsztár tavaly videóüzenetet küldött neki:

„Egy hőssé válhatok általad, és nem is kell hozzá kimozdulni a nappalimból.”

„Százéves kamaszként” sugározta múlt kedden (is): sohase adjuk fel! Művésztársa, régi barátja, aki az est vendégművésze lett volna, a csodálatos Hernádi Judit – szomorú, de – nem tudott eljönni. Covidos. Ezúton is mielőbbi felépülését kívánjuk! Így Kern András egyedül énekelte Leonard Cohen dalát (Madár a dróton, szöveg Fábri Péter):

„Ha én, hogyha vétettem én, / nem neked szólt, ugye megérted már.” „Mint egy madár fönn a dróton, / részeg kórus az utcasarkon, / én is úgy vágytam rád; szabadság.”

Szenkovits Péter

Fotó: Vígszínház