Kell egy jó kis meglepetés

Érdemes áttekinteni röviden a 2019-ben megkezdett selejtezőket, ahonnét egyenes út vezetett volna az Eb-re. A képlet egyszerűnek tűnt, a Horvátország, Wales, Szlovákia hármas tagjait legalább egyszer le kellett volna győzni, utána már csak a körbeverésben kellett volna bízni, és a második hellyel meg is lett volna a továbbjutás. Ami működött a horvátok és a walesiek esetében, az a szlovákoknál nem: északi szomszédainktól kétszer is kikaptunk, különösen a hazai vereség fájt. Az utolsó meccsre így is maradt esély, ha Walesben nyer a csapat, akkor nincsen kérdés. De nem győzött, így ez a lehetőség elúszott.

A történelmi hűség kedvéért arról is meg kell emlékezni, hogy a ki-ki walesi összecsapás előtt Azerbajdzsánt úgy győztük le itthon, hogy a holland játékvezető a hosszabbításban nem adta meg az azeriek teljesen szabályos gólját. A kvalifikációban szerzett 12 pont a negyedik helyre volt elég, a horvátok (17), Wales (14) és Szlovákia (13) mögött. (A magyar válogatott eredménysora: Szlovákia–Magyarország 2-0, Magyarország–Horvátország 2-1, Azerbajdzsán–Magyarország 1-3, Magyarország–Wales 1-0, Magyarország–Szlovákia 1-2, Horvátország–Magyarország 3-0, Magyarország–Azerbajdzsán 1-0, Wales–Magyarország 2-0.)  

Jöhettek a pótselejtezők, az indulásra még a Nemzetek Ligájában, a C csoportban szerzett második hellyel szerzett jogot. A kissé bonyolult rendszer szerint az ebben a kiírásban induló, de az Eb-selejtezőkön kvalifikálni nem tudó csapatoknak jár négy hely. Négy úgynevezett ágat hoztak létre a jogosult válogatottnak, a magyar csapat az A-ra került Izlanddal, Romániával és Bulgáriával.  

A sorsolás nyomán két meccset kellett nyerni, egyet idegenben Bulgária ellen, és utána jöhetett a döntő az izlandi–román (2-1) meccs nyertesével. A bolgárokat idegenben 3-1-re verte a válogatott Willi Orban, Nikolics, Kalmár Zs. góljaival, és következett a finálé Izland ellen. A meccsen a vendégek szereztek vezetést Gulácsi bakija után, majd úgy döntöttek, ennyi elég, megpróbálták megölni a hátralévő időt. A terv nem jött be, előbb Nego talált be egy ide-oda pattogó labda után, majd Szoboszlai emlékezetes nagy futása után sújtott irgalmatlan nagy gólt (2-1). A többi ágról Észak-Macedónia, Skócia és Szlovákia vívta ki a részvételt. 

Nem kell intergalaktikus szakelemzőnek lenni annak megállapításához, hogy az Európa-bajnokság F csoportjának nem Magyarország a favoritja. Mindhárom ellenfél jóval magasabban jegyzett, és erősebb is. Reményt az öt évvel ezelőtti, Portugália ellen elért 3-3 jelenthet, valamint az a tény, hogy a szaksajtó szerint a német válogatott nem állt össze igazán. Ez persze csalóka kijelentés, de azért van benne valami: tavaly novemberben a Nationelf kapott egy 6-0-s leckét a spanyoloktól egy Nemzetek Ligája meccsen, és az Észak-Macedónia ellen 1-2-re elveszített idei vb-selejtezőt is nehéz megmagyarázni. A portugálok két utolsó veresége közül az egyik 2019-es, ekkor 2-1-re kaptak ki Eb-selejtezőn a csoportgyőztes ukránoktól. Van egy 2020-as 1-0-s zakójuk, NL-találkozón, hazai pályán veszítettek épp a franciák ellen – az odavágó 0-0 lett.

A gallok az Eb-selejtezőket 5 pont veszteséggel tudták le, a törökök egyszer megverték őket, majd ikszeltek velük. Tavaly egyszer kaptak ki, a finnektől hazai pályán 2-0-ra, barátságos meccsen, ami persze nem ugyanaz, mint egy éles találkozó.  

Mindezek jelzik, hogy nem minden a papírforma, elvileg a magyar csapat is képes lehet egy meglepetés-eredményre – tegyük hozzá, ebben a mondatban azért komoly adag szurkolói bizodalom is van, mert amúgy elég ránézni a riválisok csapatnévsorára, és rögtön látható, hol tartanak hozzánk képest. Hogy sikerül-e valamelyik „nagyot” megtépázni (ha egyáltalán) a három közül, az kiderül a csoportmeccseken.

Címlapkép: Marco Rossi szövetségi kapitány (b) a részben budapesti rendezésű Európa-bajnokságra készülő magyar labdarúgó-válogatott edzésén a telki edzőközpontban 2021. május 21-én. MTI/Szigetváry Zsolt