Karneválszínházi krach: csalódást okozott a Szombathelyi Szórakoztató Szupergála

Ahol számtalan kimagasló előadás születik, ott óhatatlanul is előfordul(hat), hogy be-becsúszik gyengébb. Aki mindig, mindenkor, mindenből képes kihozni a maximumot, az áltatja önmagát, becsapja a környezetét. Igenis tévedhetünk; benne van a pakliban. Nem könnyű a belső tükrünkbe nézni és beismerni. Levonni a konzekvenciákat. Hogy aztán újult erővel lendülhessünk tovább. 

A Vinnai András íróhoz, rendezőhöz, látványtervezőhöz, zeneszerzőhöz köthető Szombathelyi Szórakoztató Szupergála méltatlan a Weöres Sándor Színház elmúlt tizenhat esztendejéhez. Itt most passzátszél-erősségű sóhaj következik… Majd hatalmas csend. Ne is menjünk bele a részletekbe!

Szóljunk inkább azokról, akik – az említettek ellenére, avagy azokkal együtt is – főhajtást érdemelnek. A magával ragadó Csonka Szilvia mindent képes eljátszani, elhitetni. Katartikus élményeket köszönhetünk neki, a legutóbbi időszakra visszatekintve is. Feledhetetlen a Pornó című egyszemélyes játéka, akárcsak az Énis, teis táncosnője, valamint a Hegedűs a háztetőben Bjelke kisleánykája. Németh Judit szintúgy maga a csoda! Az Ózban Emmy néniként/Glindaként, a Hegedűsben Sandelként/Cejtel nagymamaként, a Kivilágos kivirradtigban Aradinéként. A szintén nagyszerű Szerémi Zoltán jószágigazgatóként (Kivilágos), Lázár Wolfként (Hegedűs), Henry Bácsiként/Őrként (Óz) egyre mélyebbre hatolt a szívünkbe. Társaiktól ugyancsak erősítő „szérumokat” kap(t)unk. Mari Dorottya Dorothyként is magával röpít az Ózban, s csak dicséret illeti Gyulai-Zékány Istvánt, Horváth Ákost, Némedi Árpádot, Szabó Róbert Endrét is a sorozatban nyújtott remek WSSZ-es alakításaikért. Temesi Zsolt most mutatkozott be nálunk; nem ő tehet róla, hogy a csillagok állása nem kedvezett ehhez. Mindahányan fegyelmezetten, alázattal teljesítettek a Megyeháza udvarán.  

Ahol számtalan kimagasló előadás születik, ott óhatatlanul is előfordul(hat), hogy be-becsúszik gyengébb Fotó: Nagy Jácint

A (főpróbai) publikum tolerancia-díjat érdemel. Türelmesen ülte végig a bő másfél órát (esőszünetben egyvalaki oldott kereket). Ráadásul tapsoltunk. Ami vélhetően a – méltán – rajongva szeretett színészeink helytállását díjazta. 

A WSSZ Művészeti Tanácsa vajon áldását adta a darabra? A készülő előadásra? A végeredményre? Dramaturg olvashatta-e? 

Országból-világból érkező vendégeink is kíváncsiak a karneválszínházra. Higgyük, nem ebből a „helyi érdekű zenés sóműsorból” – fiaskóból/krachból – ítélik meg nívós népteátrumunkat! 
 

Szenkovits Péter 

fotó: Nagy Jácint