Nagyot, szépet, emberit, magyart

„Otthon bolondját járja a világ, / Majmos, zavaros, perces, hittelen, / Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, / Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák” (Ady Endre: A perc-emberkék után, 1913), hallhattuk Jordán Tamástól. Az Ady-publicisztikák közül A turáni erkölcsök (1902) címűt /is/ tolmácsolta: „Minden intelligens ember hite lesz nemsokára, hogy Magyarországon át kell engedni a politikát teljesen az alantas elméjűeknek. A mai magyar parlament már azt bizonyítja, hogy ez a hit majdnem teljesen győzedelmeskedett.”  S hogy ez mégse, semmiképpen se lehessen így a jövőben, éppen ezért készítette el – még a világjárvány tombolása idején – legújabb önálló estjét a Weöres Sándor Színház alapító igazgatója, Levelek Adytól címmel. 

Tavaly, zártkörű előadáson (az általa meghívottaknak) már bemutatta a szeretett szombathelyi teátrumban, ám akkor arra kérte a jelenlévőket, ne vigyük még hírét. Utóbb a hivatalos premier a budapesti Pinceszínházban volt.  

Ady Törvény, jog és igazság című publicisztikáját (1899) is tolmácsolta a Kossuth-díjas, Hazám-díjas művész: „Nem ismerek különbséget a magán- és politikai becsület között… Erről a mondásról már biztosan tudjuk, hogy a Széll Kálmáné. Szép és becsületes jelszó… Széll Kálmán, mint az egy becsületes államférfiúhoz illik, nem osztja a politikai kufárok elvét, nem tesz különbséget becsület és becsület között. Szép nyilatkozat volt, s őszinteségében nem akarunk kételkedni. Azelőtt és az óta is sok szép nyilatkozatot hallottunk a kormányelnök úrtól. Valóban, annyi szépet nem mondott és nem ígért még kormányelnök… Minden beszéde telve van tetszetős teóriákkal, hatáskeltő szólamokkal, nagyszerű ígéretekkel. De talán ideje volna az ígéret beváltására gondolni! Szerte az országban… ezer meg ezer önkény, igazságtalanság, törvényszegés, korrupció, panama… Így állunk eddig… Széll Kálmán bűnösebb minden elődjénél. Mert azok nem tettek cikornyás beszédben szédítő ígéreteket. Törvényt szegtek, romboltak vakmerően és nem szűr alatt. Igazságot nem adtak, de nem is ígértek. Figyelmébe ajánljuk ezt Széll Kálmánnak. A tizenkettedik órában vagyunk, s ígéretekkel hitegetni a nemzetet már nem lehet. Mert ezután csak egy ígéret jöhet: ’amennyiben terveimet végrehajtani képtelen vagyok, átadom a helyem méltóbb embernek’. De ezt az ígéretet azután muszáj is lesz ám beváltani!”

Jordán Tamás, Szombathely díszpolgára arról beszélt „adyul”, mélyen átérezve a költőgéniusz minden sorát, ami mostanság bennünket körülvesz. Az elhagyatottságról, az elárvultságról, a kétségbeesésről, az élet reménytelenségéről… Hogy ez a világ így, ahogyan ma van, borzasztó.   

S itt és most – 2022. március 18-án – elsősorban azért rukkolt elő Ady-estjével, hogy nyomatékosítsa: fenntartás nélkül hisz Czeglédy Csabában, akinek a híve, a szövetségese.  Az est második felében vele beszélgetett – tabuk nélkül. Amiként a meghívóban jelezte: „Czeglédy Csaba a Weöres Sándor Színház egyik alapítója. 2007-ben, a színház születése idején ő volt a szombathelyi önkormányzat kultúráért felelős alpolgármestere, és sokat tett azért, hogy a színházalapítás rögös és kátyúkkal teli útja járható legyen.”  Gyermek- s ifjúkoráról faggatta, „hámános”, „orlays” diákéveiről, s arról, miként került a politika vonzáskörébe. Czeglédy Csaba felelevenítette, ő volt Szombathely első diákpolgármestere, még Wágner András (1953-2007) városvezetése idején. Huszonkét évesen lett szenátor, huszonhat esztendős korától négy évig volt szülővárosának alpolgármestere. Akkortájt Savaria élén dr. Ipkovich György állt, aki megtisztelte jelenlétével a pénteki eseményt, s akit nagy taps kíséretében köszöntöttek minapi születésnapja alkalmából. 

Czeglédy Csaba, aki jelenleg is önkormányzati képviselő, a Szociális és Lakás Bizottság elnöke, egymás tiszteletének a fontosságát hangsúlyozta. Az ellenzék közös jelöltjeként arra biztatott, hogy április harmadikán mindenki menjen el szavazni. „Erőmet, egészségemet, hitemet nem tudták elvenni. Azt a hitemet, hogy szükség van rám. A sors nagyon szép mozzanata lenne, hogy dolgozhassak a Szombathelyen és a körzetében élőkért. Szeretném, ha büszkék lennének rám!”

„Most perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk, / Nagyot végezni mégis mi jövünk, / Nagyot és szépet, emberit s magyart.” (Ady: A perc-emberkék után) 
 

Keret:

„(S az álmosaknak, piszkosaknak, / Korcsoknak és cifrálkodóknak, / Félig-élőknek, habzó-szájúaknak, / Magyarkodóknak, köd-evőknek, / Svábokból jött magyaroknak / Én nem vagyok magyar?)” /Ady, Én nem vagyok magyar? – 1907/ 

Szenkovits Péter 
Fotó: WSSZ