„Nyíljon meg a lélek fölfelé”

– Mennyiben lesz más a maroknyi szombathelyi református közösség húsvétja a mostani helyzetben?

– Változó, ki, hogyan éli meg az ünnepet. Vannak, akik elmennek a templomba, és az Újszövetség értelmében ünneplik a húsvétot, míg mások a szabadnapokat látják benne, és wellnessezni indulnak. Ebben a helyzetben mindkét csoport vesztes. Az egyik elveszíti a szabadidejét, a másik pedig a lelki közösség, valamint a hagyományok és az ünnepi istentisztelet adta feltöltődés lehetőségét. A gyülekezetnek hiányozni fog a templom, ahogy köszöntjük egymást, vagy a húsvétkor szokásos énekeink: „Krisztus feltámadott, kit halál elragadott, örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk” – így szól az egyik. A templomunk kapujára virágvasárnap valaki egy kis nemzeti színű szalaggal virágokat kötött, ez is mutatja, hogy az embereknek hiányzik a templomi közösség. Ezek az idők megmutatják, hogy a nagy egyéni szabadságban mégis mennyire vágyunk a közösségre egymással és Istennel. Most talán sokan elgondolkodnak azon, hogy mi, emberek elegek vagyunk-e magunknak.

– Üres lesz a templom, vagy valamilyen formában megtelik az ünnep lelkiségével?

– Most a lelkészcsalád lesz a gyülekezet. Tartunk istentiszteletet a templomban zárt ajtók mögött a családommal. Négy felnőtt gyermekünkkel együtt hatan vagyunk, Krisztus pedig azt mondja, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. Nem lesznek velünk annyian az örömben, mint ahogy szeretnénk, de az istentiszteleti és az úrvacsorai sorozat nem szakad meg, hiszen mi, a lelkészcsalád képviseljük a közösséget. A lányom orgonál, én végzem a lelkészi szolgálatot, a feleségem is prédikál, a fiaimnak is meglesz a feladatuk. A folytonosság megmarad, a szentségvétel ugyanúgy megtörténik, de szűk körben. Imádkozunk azokért, akik nem lehetnek velünk, hanem otthonról követik ezt az alkalmat. A vasárnapi istentiszteletet online felületen közvetítjük, ahogy a Nagyhéten is minden este 6 órától az istentisztelet követhető a Facebook-on és a honlapunkon. Azt látom, hogy az embereknek van erre igénye, sokan kattintanak Szombathelyről, de Budapestről, Zala megyéből és a határon túlról is. Többen írnak köszönőlevelet, vagy felhívnak, hogy milyen jó, hogy vannak közvetítések. De azért megjegyzik azt is, hogy nem olyan, mint élőben. Számunkra is más lesz az emberek hiánya, hogy nem lesz a sok kedves arc, akiknek áldott ünnepet kívánhatunk, akikkel kezet fogunk.

– Hogyan ünnepel a lelkészcsalád a templomon kívül?

– Lelkipásztorként a vasárnap rendszerint a gyülekezeté és a családé, hétfőn közös úrvacsorás istentiszteletet tartunk, délután pedig locsolkodni járunk a fiaimmal. Otthonról hozott locsolóverseinkben benne van a feltámadás öröme, a jókívánságok a családnak, Isten áldása, és a remény, hogy jövőre is találkozunk. Nos, a találkozások idén elmaradnak, de ugyanúgy lesz piros tojás, sonka, és az én hagyományaimból húsvéti bárány az asztalon. Minden meglesz, ami az ünnephez hozzátartozik, szolgálok is ugyanúgy. Ami hiányzik majd, az a gyülekezet és az ezzel járó örömök, a jó beszélgetések, történetmesélések, koccintások.

– Mit üzen a híveknek húsvétra?

– Nemcsak reformátusoknak, hanem mindenkinek kívánom, hogy megszülessen a vágy a szívükben az iránt, hogy kicsit kilássanak az anyagi világból. Nyíljon meg a szemük és a lelkük a végtelen felé. Csodálkozzanak rá arra, hogy ha szemmagasságban be is zárulnak a lehetőségek, még mindig ott van az út fölfelé.

Fotó: Nagy Jácint