Isten éltesse, David Attenborough!

Mint a Paprikablog írja: "David Attenborough Isleworth-ben született (ma már Nyugat-London része) Frederick Attenborough és Mary Clegg második gyermekeként. Három hosszú életű fiútestére közül ő volt a középső: bátyja, Richard színész, producer és rendező lett, öccse, John az Alfa Romeo olasz autógyártó ügyvezetőjeként tevékenykedett. Fiatalkorát a College House-ban, a Leicesteri Egyetem campusán töltötte, ahol apja elöljáró volt.

1936-ban David és testvére, Richard részt vett Grey Owl (Archibald Belaney) előadásán a leicesteri De Montfort Hallban, és a természetvédelem szószólója jelentős hatással volt rájuk. 1999-ben Richard rendezte meg Belaney életrajzi filmjét Grey Owl (Szürke bagoly) címmel.

 

Attenborough a leicesteri Wyggeston Grammar School for Boys fiúiskolában végezte tanumlmányait, majd 1945-ben ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemhez tartozóClare College-be, ahol geológiát és állattant tanult, és természettudományi diplomát szerzett. 1947-ben a királyi haditengerészethez sorozták be, ezt követően két évet töltött Észak-Walesben és a Firth of Forth-nál.

 

1950-ben Attenborough feleségül vette Jane Elizabeth Ebsworth Oriel, akinek 1997-es haláláig együtt éltek. A házaspárnak két gyermeke született.
A haditengerészettől való leszerelése után Attenborough egy kiadóvállalat gyermektudományi tankönyveinek szerkesztésével foglalkozott. Hamarosan kiábrándult a munkából, és 1950-ben rádiós producerként jelentkezett a BBC-nél. Bár jelentkezését elutasították, önéletrajza később felkeltette Mary Adams, a BBC újdonsült televíziós szolgálatának Talks (tényközvetítő) osztálya vezetőjének érdeklődését.

Attenborough-nak, mint ekkoriban a legtöbb britnek, nem volt televíziója, és egészen addig csak egyetlen tévéműsort látott életében. Elfogadta azonban Adams három hónapos képzési ajánlatát, és 1952-ben teljes munkaidőben csatlakozott a BBC-hez. Kezdetben elbátortalanodott a kamera előtt való megjelenéstől, mert Adams szerint túl nagyok voltak a fogai, később aztán a Talks részleg producere lett, amely az összes nem szépirodalmi adást kezelte. Korai projektjei közé tartozott az Animal, Vegetable, Mineral? és a Song Hunter, egy népzenéről szóló sorozat Alan Lomax közreműködésével.

Attenborough kapcsolata a természettudományi programokkal akkor kezdődött, amikor elkészítette és bemutatta a három részből álló Animal Patterns című sorozatot. A stúdióhoz kötött programban a Londoni Állatkert állatai szerepeltek, Julian Huxley természettudós pedig az álcázás, az apozematizmus és az udvarlás folyamatát mutatta be. Ezen aműsoron keresztül találkozott Jack Lesterrel, az állatkert hüllőházának kurátorával, és úgy döntöttek, hogy sorozatot készítenek egy állatgyűjtő expedícióról. Az eredmény a Zoo Quest lett, amelyet először 1954-ben sugároztak, ahol Attenborough rövid időn belül műsorvezetővé vált Lester megbetegedése miatt.

Attenborough 1965 márciusában a BBC Two vezetője lett, de szerződésébe olyan záradékot illesztettek, amely lehetővé tette számára, hogy alkalmanként folytathassa a programok készítését. Ugyanebben az évben később elefántokról forgatott Tanzániában, 1969-ben pedig három részből álló sorozatot készített az indonéz Bali szigetének kultúrtörténetéről. Az 1971-es A Blank on the Map című film stábjához csatlakozott az első nyugati expedícióhoz, hogy Új-Guinea távolihegyvidékének völgyeiben egy elveszett törzs után kutathasson.

A BBC Two 1964-ben indult, de eleinte a nyilvánosság érdektelenségével küzdött. Amikor Attenborough átvette a csatorna irányítását, gyorsan megszüntette a csatorna furcsa kenguru kabaláját, és felrázta az ütemterveket. Azzal a küldetéssel, hogy a BBC Two adását sokszínűvé tegye és különbözzen a többi hálózat kínálatától, elkezdte létrehozni azon programok portfólióját, amelyek az elkövetkező évtizedekre meghatározták a csatorna identitását. Hivatali ideje alatt a zene, a művészet, a szórakozás, a régészet, a kísérleti vígjáték, az utazás, a dráma, a sport, az üzleti élet, a tudomány és a természettudomány egyaránt helyet kapott a heti műsorprogramban, gyakran igen eklektikus keveréket kínáltak egy-egy estére. Az általa megrendelt programok között szerepelt a Man Alive, a Call My Bluff, a Chronicle, a The Old Grey Whistle Test, a The Money Programme, a Match of the Day, amely a világ legrégebb óta futó labdarúgással foglalkozó műsora, valamint a később nemzetközileg is legismertebbé váló Monty Python Repülő Cirkusza.

1969-ben Attenborough-t programigazgatóvá léptették elő, és ő tették felelőssé mindkét BBC csatorna műsorsugárzásáért. Feladatai, amelyek magukban foglalták a költségvetés elkészítését, az igazgatósági üléseken való részvételt és a személyzet kirúgását, már igencsak távol álltak a filmek forgatásától. Amikor 1972-ben őt javasolták a BBC főigazgatói posztjára, telefonon felhívta testvérét, Richardot, hogy bevallja neki, hogy nincs kedve a munkához. A következő év elején otthagyta a posztját, hogy visszatérjen a teljes munkaidős műsorkészítéshez, és elég szabadideje legyen megírni a tervezett természettudományos eposzát.

Lemondása után Attenborough szabadúszó műsorkészítőként folytatta, és azonnal megkezdte következő projektje, egy előre megbeszélt indonéziai utazás munkáját a Természettudományi Egység csapatával. Ennek eredményeként mutatták be 1973-ban az Eastwards with Attenborough című sorozatot, amelynek hangvétele hasonló volt a korábbi Zoo Questhez, de állatgyűjtés nélkül.

Visszatérése után elkezdett dolgozni a Life on Earth (Élet a Földön) forgatókönyvén. Ambíciójának nagysága miatt a BBC úgy döntött, hogy együttműködik egy amerikai hálózattal a szükséges finanszírozás biztosítása érdekében. Amíg a tárgyalások folytak, számos más televíziós projekten dolgozott. Bemutatta a törzsi művészetről szóló sorozatát (The Tribal Eye, 1975), és egy másikat a felfedező utakról (The Explorers, 1975), valamint a BBC kriptozoológiáról szóló Fabulous Animals (1975) című gyermeksorozatát is, amelyben olyan mitikus lények történetének jártak utána, mint a griff és a kraken. Végül a BBC koprodukciós szerződést írt alá a Turner Broadcasting céggel, és a Life on Earth munkálatai 1976-ban megkezdődhettek.

Az Élet a Földönnel kezdve 1979-től Attenborough hozzálátott egy olyan életmű létrehozásához, amely aztán a természetfilmezés minőségi mércéjévé vált, és dokumentumfilmesek generációit befolyásolta vele döntően. A sorozat megalapozta a BBC természettudományos műsorainak számos későbbi jellemzőjét is. Attenborough és stábja a téma komoly kezelésével és a legújabb felfedezések kutatásával elnyerte a tudósok bizalmát, akik válaszul lehetővé tették számára, hogy témáikat is bemuthaassa műsoraiban. Ruandában például Attenborough és csapata egyedüli hozzáférést kapott Dian Fossey hegyi gorillákkal foglalkozó kutatócsoportjának filmjeihez. Az innováció volt a másik tényező a Life on Earth sikerében: új filmkészítési technikákat dolgoztak ki a kívánt felvételek megszerzésére, elsősorban az olyan eseményekhez és az állatokhoz, amelyek eddig még nem voltak filmezve. A légitársaságok által csak nemrégiben bevezetett számítógépes menetrendrendszer lehetővé tette a sorozat alapos kidolgozását úgy, hogy Attenborough minden epizódban több helyszínen járt a világ minden táján, néha akár a mondatok közepén is megváltoztatva a kontinenst, ahol tartózkodott. Noha a képernyőn műsorvezetőként jelenik meg, tudatosan korlátozta a kamerára fordított idejét, hogy az alanyai a legnagyobb figyelmet kaphassák.
A Life on Earth sikere arra késztette a BBC-t, hogy fontolja meg a folytatást, így jött létre 5 évvel később a The Living Planet (Az élő bolygó). Ezúttal Attenborough az ökológia és az élőlények környezetükhöz való alkalmazkodása köré építette sorozatát. A sorozat újabb kritikai és kereskedelmi sike lett, amely hatalmas nemzetközi eladásokat eredményezett a BBC számára. 1990-ben a The Trials of Life-fal befejezték az eredeti Élet-trilógiát, amely az állatok viselkedését vizsgálta az élet különböző szakaszaiban. A sorozat erőteljes reakciókat váltott ki a nézők részéről a patagóniai tengerparton oroszlánfákra vadászó gyilkos bálnák, valamint a kolobuszmajomra vadászó és azt erőszakosan megölő csimpánzok miatt.

Az 1990-es években Attenborough továbbra is az Élet címet használta a dokumentumfilm-sorozata számára. 1993-ban bemutatta a Life in the Freezer című televíziós sorozatot, amely az Antarktisz természetét vizsgálta. Bár már nyugdíjaskorba lépett, ezután még számos speciálisabb kutatásba kezdett a természet világában, kezdve a növényekkel. Nehéz témának bizonyultak a producerei számára, akiknek egy olyan 5 órás televízióműsort kellett leszállítaniuk, amely tárgya lényegében mozdulatlan. Az eredmény a The Private Life of Plants (A növények magánélete, 1995) lett, amely a növényeket dinamikus organizmusként mutatta be, gyorsított felvételekkel mutatta be növekedésüket, amelyért a sorozat később Peabody-díjat nyert.

A BBC Természettudományi Egységénél dolgozó lelkes ornitológus ösztönzésére Attenborough ezután az állatvilágra és különösen a madarakra irányította a figyelmét. Mivel nem volt megszállott madármegfigyelő és madárszakértő sem volt, úgy döntött, hogy jobban képes lenne arra, hogy a The Life of Birds (A madarak élete, 1998) című filmet az etológia témájában készítse el. A dokumentumfilm a következő évben elnyerte a második Peabody-díjat. A sorozat fennmaradó darabjainak sorrendjét a kameratechnika fejlődése diktálta. A The Life of Mammals (Az emlősök élete, 2002) elkészítéséhez gyenge fényű és infravörös kamerákat telepítettek az éjszaka aktív emlősök viselkedésének feltárására. A sorozat számos emlékezetes felvételt tartalmaz Attenborough-ról és alanyairól, amelyek között csimpánz, kék bálna és grizzly medve i szerepelt. A makrofotózás fejlődése lehetővé tette, hogy először ragadják meg a nagyon kicsi lények természetes viselkedését, és 2005-ben a Life in the Undergrowth bevezette a közönséget a gerinctelenek világába. Ezen a ponton Attenborough rájött, hogy 20 évet töltött tudat alatt egy programgyűjtemény összeállításával a szárazföldi állatok és növények összes fő csoportjára vonatkozóan, és már csak a hüllők és kétéltűek hiányoztak. Amikor a Life in Cold Blood 2008-ban adásba került, megelégedettséggel töltötte el a sorozat elkészülte, amelyeket egy DVD-enciklopédiába állított össze Life on Land címmel.

Munkásságát a számtalan kitüntetés mellett a tudományos világ is elismerte: több tucat állat- és növényfajt neveztek el róla, valamint Nagy-Britannia 2019-ben vízre bocsátott, 200 000 000 fontos költségvetésből készült 130 méter hosszú és 15 000 tonnás sarkvidéki kutatóhajója a legendás természetfilmes tiszteletére az RRS Sir David Attenborough nevet viseli.