Ideológiai csaták helyett valós esélyegyenlőség

– A kisebbségeknek vannak igazi lehetőségei az érdekérvényesítésre az Európai Parlamentben?

– Elég sok eszközünk van a nemzeti és regionális kisebbségek képviseletére. Például adott a civil polgári kezdeményezés lehetősége, amely egymillió uniós polgár aláírásával rá tudja kényszeríteni az Európai Bizottságot (EB) – az EU vezető politikai intézményét –, hogy napirendre vegyen egy fontosnak vélt témát. Például ilyen ügyek a Székely Nemzeti Tanács és a Minority SafePack kisebbségi jogi kezdeményezések.

Igazán nagy eredményt tudtunk elérni a 2011-es magyar elnökség alatt, amikor kivívtuk, hogy az Európai Unió a teljes kontinensre kiterjedő, tízéves romastratégiát fogadjon el. Ennek a lényege volt, hogy a tagállamok közös célokat tűznek ki a 17-20 millió európai roma felzárkóztatása, sokszínűségének védelme érdekében. A politikai siker ellenére sajnos az EB nem mert elég szigorú lenni azzal kapcsolatban, hogy kontroll alatt tartsa, az országok mennyit tesznek azért, hogy gyakorlati eredményeket érjenek el, hogy csökkentik-e a szegregációk számát, pedig erre jelentős pénzügyi forrásokat kaptak. Nagy hiba volt, hogy az igazán érintett régiókban a helyi települések, a helyi roma közösségek vezetőit sem vonták be kellőképpen a tervezésbe és a megvalósításba. 

Az első uniós felzárkóztatási program végén látszik, hogy bőven van még bepótolnivaló, és a kihívások jelentősen változtak az elmúlt tíz évben, amihez a 2021-2030-as stratégiai programnak alkalmazkodnia kell. Nagyon biztatom a polgármestereket arra, hogy vegyék komolyan a problémát, és működjenek együtt a helyi cigánysággal. Jó és konstruktív ötletekre jelentős közvetlen, a kormánytól független, uniós pénzügyi támogatásokat is lehet szerezni.

– Milyen kihívásokra kell választ adnia a következő tízéves romastratégiának?

– Nem kizárólagos romaprobléma, de a mi közösségünket is erősen érinti, hogy a mai napig sem sikerült kellő mértékben felszámolni a szegénységet Európában. Minden ötödik ember napi 5 euró – kevesebb mint 1800 forint – alatti összegből él. A koronavírus-járvány óta nagy általánosságban felértékelődött a higiénia fontossága, a maszkviselés, miközben sok otthonban megfelelő fürdőszoba és mosdó sincsen. A szegények, közöttük sok roma, nagyon felülreprezentáltak a rák, az idegrendszeri megbetegedések és a diabétesz kapcsán, arányuk akár négyszer-ötször nagyobb a magyarországi rákbetegek között. Egyébként kifejezetten a cigánytelepekre jellemző probléma az óriási környezetszennyezés. Hatalmas potenciált jelentene a szegregátumoknak, ha az ottani zöldenergiákat, szélenergiát, termálkutakat ki tudnák aknázni. Nem egy roma háztartásra jellemző, hogy 20-an, 30-an alszanak egy szobában, amit fűtés helyet télen éppen hogy be tudnak lehelni.

A következő évtizedben a környezetvédelemre, az oktatási digitalizációra és reformokra, a munkahelyösztönzésre, illetve a funkcionális élelmiszertermelésre kell építeni. Nagyon sok család van, akik ma is meg tudnának élni az agráriumból. Régen a hazánkban a növénytermesztés a roma munkaerőre tudott támaszkodni, elég csak szegedi paprika vagy a makói hagymai sikertörténeteire gondolnunk. Minden lehetőség adott, hogy a cigánysággal élesszük fel újra ezt az ágazatot.

– Kell még tenni a nemek közötti esélyegyenlőségért?

– Tizenöt éve ülök a Nőjogi Bizottságban, tizenöt éve látom, hogy még számos fronton nem tudtunk előrelépni. Ilyen például, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülésének ellenére sem sikerült rendezni Európában a család és a karrier összeegyeztethetőségét. A két nem nem egyenlő pályán mozog a fizetés és a karrier szempontjából. Átlagosan a nők 16 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál azonos munkakörben, és továbbra is mindennapos, hogy a kisgyermekes anyák hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon.

A nőjogokat és a gyerekjogokat a baloldal szereti a saját szívügyeként kisajátítani. Ehhez képest az EU húsz évvel ezelőtti, nagy bővítése óta mi, konzervatívok megmutattuk, hogy ez korántsem igaz. Miközben Nyugat-Európában a feminizmus nagyrészt ideológiai csatározásokról szól, addig Magyarország érdemben cselekszik, évről évre javítva a nők lehetőségein. A magyar családpolitika; a gyermekvállalás ösztönzése és a családalapítás anyagi támogatásai nagyot lendítettek a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség gyakorlati megalapozásán.

CsA