Húsvétról, hagyományokról, nyusziról, locsolásról

– Mióta ünnepeljük a húsvétot? Melyek voltak az erre utaló első források?   

– A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe: ekkor Krisztus kereszthalálára és feltámadására, azaz az emberek isteni megváltására emlékezik a keresztény világ. A népi vallásosságban a húsvéti ünnepkör tágabb értelemben a nagyböjttel, szűkebb értelemben a nagyhéttel kezdődik, és pünkösdig tart. A nagyhét bevezetése a virágvasárnap: az ekkor szentelt barkából – még a közelmúltban is több vasi családnál – az egészség érdekében mindenki megevett egy-egy szemet, s a számos állatok is kaptak belőle; emellett egy ágat a szántóföld végébe is leszúrtak a jó termés érdekében. A nagyhét szertartásai nagycsütörtökön kezdődnek: általános szólás, hogy „a harangok Rómába mennek”, amikor a szenvedéstörténet megélésre készülve elnémulnak a harangok, csengők. Emiatt a feltámadási körmenetig az idő jelzéséhez és a templomba híváshoz kereplőket használnak: több vasi faluban fiúk csoportja jár utcáról utcára kerepelve. A húsvét mai ismert időpontját a 325-ben tartott Niceai Zsinat határozta meg a következőképpen: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap lett húsvétvasárnap. Ezáltal a legkorábbi dátuma március 22-e, a legkésőbbi pedig április 25-e. A Gergely-naptárral szemben a régit tartotta meg a keleti kereszténység, emiatt időeltolódás van a húsvét ünneplésében is.

– Klasszikus kérdés: Hogyan került a nyuszi a képbe?    

– A német hagyományban már a középkor idején ismert volt, hogy a nyúl készíti el a fészket, amelyikbe elhelyezi a húsvéti tojásokat. „A húsvéti tojásokról” című, 1682-ben kiadott gyógyászati szatírában olvashatunk erről először. A kelták a termékenység istennőjeként tisztelték Ostarát – innen a húsvét német neve, az Ostern –, akinek az alakjához már a termékenységet, s így az újjászületést is jelképező nyúl, valamint a színes tojások is kötődtek, amiket a nyúl tojt. A 7–8. században élt angol tudós, a jeles keresztény szerzetes, Beda Venerabilis leírta Ostara kapcsán, hogy az istennő a gyerekek szórakoztatására egyik kedvenc madarát – mások galambról beszélnek – nyúllá változtatta, amelyik hamarosan színes tojásokat kezdett tojni, amiket az istenség a gyerekeknek ajándékozott. Más vallások mellett a keresztény szimbolikában is megjelent a nyúl: a padernbori érsekség katedrálisának 16. század elején faragott ablakán a Szentháromságot szimbolizálja a háromnyúl képe; a fülüknél összefonódó nyulaknak az ábrázolás alapján csak három – egymással találkozó – füle van. E szimbólum révén a nyúl a feltámadó Krisztus teljes isteni mivoltára utalhat. A tojás általános termékenység-szimbólum. A kettős születést, az újraszületést jelképezi. A keresztény jelképiségben, ahogy a tojást feltöri a benne fejlődő élet, az abból kikelő csibe, zsiba, stb., úgy nyitotta fel Krisztus a sírját. A húsvéti tojás vagy egyszínű, piros, vagy díszített. Díszíthették viaszolással, azaz a batikolás technikájával, karcolással, maratással. 

– A locsolás hogyan kapcsolódik a húsvéthoz?     

– A húsvéthétfői szokások között a legismertebb a locsolás. Az 1500-as években már feljegyezték a „vízbevető hétfő” és a „vízbehányó hétfő” elnevezéseket is húsvét hétfő neveként. A falusi hagyomány szerint a legények a lányokra legalább egy-egy vödör kútból húzott vizet zúdítottak. Arról azonban megfeledkeztünk, hogy még a 20. század első felében ennek megvolt a fordítottja is: húsvét kedden a lányok öntözték meg a legényeket. A keresztény egyház évszázadokon át felnőtteket keresztelt a húsvéti liturgiában – ehhez kötődhet a profán locsolás.    

– Mennyiben más az európai kultúrkörben a húsvét ünneplése?

– Nem kell az országhatárt átlépnünk, hogy kevésbé ismert eltérésekkel találkozzunk. Például a görögkatolikus vallásúak a húsvéti megszentelt ételeiket pászkának nevezik; a szenteléshez kosárban sonka, tojás, túró, tetszetős formába öntött vaj, bárány, torma, bor kerül, majd azt díszes kendővel takarják le, a pap általában a templomkertben szenteli meg. A reformátusoknál a nagypéntek az egyetlen kötelező böjti nap. A húsvét állatjelképe sem mindenütt a nyúl. Svájcban a gólya, a bajoroknál a kakas és a róka, a tiroliaknál a húsvéti tyúk, Türingiában pedig a kakukk a húsvéti szokások jellegzetes figurája. Ha a tőlünk legtávolabbi kontinensre vetjük a pillantásunkat, akkor kiemelhető, hogy Ausztráliában a „easter bunny”, azaz a húsvéti nyúl helyett az ausztrál erszényes nyulat („easter bilby”) kísérlik meg bevezetni húsvéti édességként. Ugyanis ott a mezei nyúl nem őshonos, és inváziós, betelepített fajként nagy károkat okoz a természet egyensúlyában.

Krilov István