Hősies mentés: érdemjel a bátorságért

A füstszag miatt még napokkal az eset után is nyitva állt a Károly Róbert utcai társasház ajtaja. Elszenesedett ajtó és fekete falak árulkodtak a lépcsőházban arról, hogy akár meg is hallhatott volna valaki, ha nem érkezik időben szakszerű segítség. Egy, a negyediken lakó házaspár füstöt érzett. A férfi kereste az okát, így derült ki, hogy ég az alattuk lévő lakás. Ő hívta a 112-t.  

– Régi igazság, hogy általában este, éjszaka történnek a legrosszabb dolgok, pontosabban a borzalom mindig éjszaka jön – kezdi a tavaly decemberi esemény felidézését Rimányi Márk szolgálatparancsnok. – Ahogy szirénázva száguldottunk a helyszínre, eszünkbe jutott egy korábbi, szintén a Károly Róbert utcában történt lakástűz, ahol a házaspár egyik tagját nem tudtuk megmenteni. Szerencsére nagyon hamar kiértünk, parkoló autók nem akadályoztak bennünket, a lakás azonban már szinte teljes terjedelmében lángolt. Kollégáim két vízsugárral oltották a tüzet, de nem volt idő várni, be kellett hatolnunk, hiszen a lakók elmondása szerint egy idős hölgy tartózkodott odabenn. Alapszabály, hogy egy tűzoltó nem tűzoltó, tehát párban vagy hármasban kell végrehajtani a behatolást. Én fogtam a hőkamerát, csak ezzel tudtunk tájékozódni, hiszen a füst miatt az orrunkig sem láttunk, Laci fedezett minket egy vízsugárral, Sanyi pedig a tömlőt igazította. Akkora volt a hő, hogy a gázkonvektor leesett a falról, a gázóra eldeformálódott, a kapcsolók leolvadtak, a csempék lepotyogtak. Csak tapogatózva tudtunk haladni. Az idős hölgy a csodával határos módon be tudott húzódni egy még kevésbé érintett helyiségbe. Ott találtunk rá – mondja a szolgálatparancsnok.

– Amikor megláttam, hogy a Márk húzza ki a hölgyet a sok égő anyag mellől, akkor segítettem neki kivinni. Utána felszabadult érzés volt ez, hogy sikerült élve kivinnünk őt. Ruhája megégett, de lélegzett, és mikor kiértünk vele, beszélni is tudott – veszi át a szót Terjék Sándor.

– Nagyon jó érzés volt, hogy meg tudtuk menteni a hölgyet, bár súlyos sérülésekkel adtuk át őt a mentőknek. Azért vállaltuk ezt a hivatást, hogy segíthessünk másoknak – emlékezik a történtekre Keresztes László.

– Mennyire lehet felkészülni egy-egy ilyen esetre? Egy ilyen beavatkozás fizikailag és lelkileg is megterhelő lehet, hiszen életveszélyben dolgoznak.

Rimányi Márk: –  A Szombathelyi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság minden szolgálati csoportja jól összeszokott csapat, így van ez nálunk, az „A”-soknál is. Elengedhetetlen, hogy mindenki tudja a dolgát, hiszen egymásra vagyunk utalva. Nagyon fontos a szakmai felkészültség, emellett régóta dolgozunk együtt. A rutin és a tudás ennél az esetnél is látszott. Ugyan mi hárman hoztuk ki a lakásból az idős hölgyet, de közben a többi kolléga oltotta a tüzet, és gondoskodott a ház lakóinak biztonságáról. Szóval csapatmunka volt. Én magam 1994-ben álltam tűzoltónak, 2005-től vagyok az „A” csoport szolgálatparancsnoka.

Terjék Sándor: – Mindenre fel kell készülnünk, rendszeresen gyakorlatozunk. Minden esetnél történhetnek váratlan dolgok. Én hat éve vagyok hivatásos lánglovag. Az Alföldről költöztem Kőszegre, ott kerültem baráti kapcsolatba az önkéntes tűzoltókkal. Tapasztaltam, hogy mennyire elhivatottak, érdekelt a munkájuk, aztán jött a lehetőség, én is beállhattam a szolgálatba, persze a szükséges iskolák elvégzése után. Ahogy mindig, ennél az esetnél is dolgozott bennünk az adrenalin. Nagyon örülök, hogy sikerült megmentenünk a hölgyet. 

Keresztes László: – Már gyermekkoromban kapcsolatba kerültem a tűzoltósággal, 15 évesen beálltam lakhelyemen az ifjúsági tűzoltók közé, és 2006-tól vagyok Szombathelyen hivatásos tűzoltó. Én is és Sándor is munkaidő után a kőszegi önkéntes tűzoltóknál vállalunk készenlétet. Minden tűzeset más és más. Az szerencsére ritkán fordul elő, hogy embert kell kihoznunk a lángokból. Sajnos az ünnepekhez kapcsolódóan, ha nem is sokszor, de rendszeresen előfordul, hogy karácsonyfa, vagy, ahogy itt is, adventi koszorú okoz tüzet.

– Minden tűzeset minden részletére emlékeznek később is? Tudnak-e arról, hogy miként alakult az idős asszony sorsa azóta?

– Minden káreseményt közösen megbeszélünk, mit és hogyan lehetett volna esetleg másképp, jobban csinálni. Ez az eset természetesen nagyon élénken él az emlékezetünkben. Jó érzés volt, hogy a hölgy lánya bejött hozzánk, megköszönte, amit tettünk, és részletesen beszámolt anyukája gyógyulásáról. Örülünk, hogy segíthettünk.

Fotó: Nagy Jácint