Megnyitották a Horváth Boldizsár-emlékévet

Horváth Boldizsár 1822. január 1-jén született Szombathelyen, egy csizmadiamester fiaként. Ügyvéd, majd a város főjegyzője lett, '48-ban ő írta a szombathelyiek 16 pontját, az országgyűlésben a választókerület küldötteként vett részt.

Horváth Boldizsárt már fiatalon olthatatlan cselekvési vágy jellemezte, emlékeztetett beszédében Katona Attila történész. Deák Ferenc barátjaként és híveként kapcsolódott be a közéletbe. 1867-től '71-ig igazságügy-miniszterként az igazságszolgáltatás reformjáért dolgozott. A modern magyar igazságszolgáltatás megteremtésén buzgolkodott, megteremtette az alapjait, eltüntette a régi rendszer visszásságait, és szétválasztotta az közigazgatást az igazságszolgáltatástól. Tevékeny részese volt a nemzeti egyenjogúságot deklaráló törvény kidolgozásának.

"A népet, a mindennapok nyomorult adózóit, parasztokat, jobbágyokat, kereskedőket, zsidókat is a nemzet sáncai közé kívánta beemelni, a hon jogegyenlőségét, a törvény előtti egyenlőséget hirdetve" – tette hozzá a történész. 

Lemondását követően szépirodalommal foglalkozott, költőként, íróként is ismert volt. 1898-ban hunyt el. Egészalakos bronzszobrát - Tóth István alkotását - három évvel később állították fel a Múzeumkertben. Itt helyezték el az emlékezés koszorúit a Vas Megyei Kormányhivatal, a Vas megyei és a szombathelyi önkormányzat vezetői, valamint és a Fidesz-KDNP frakció képviselői. Az emlékévben több program is megidézi majd Szombathely híres szülöttének életét, pályafutását.

Fotó: Nagy Jácint