Halász Bence: arannyal felérő ezüst

Először is szívből gratulálunk az Európa-bajnoki ezüstéremhez. Így, pár nappal a finálé után leülepedtek már benned valamennyire a történtek?

– Nagyon szépen köszönöm a gratulációt. Igen, most már azért megvan minden momentum, az események, és abszolút pozitívan tekintek vissza az Eb-re és a megnyert ezüstéremre – kezdte lapunknak Halász Bence.

Egy kicsit ugorjunk vissza a kontinensviadal elé. Hogy érezted magad, milyen formában érkeztél az olasz fővárosba?

– Nagyon sok edzésünk volt az Eb-t megelőzően, rengeteget dolgoztunk, így rendkívül fáradtan érkeztem el a római verseny előtti két héthez. Itt aztán már a formába hozáson volt a hangsúly, én pedig edzésről edzésre jobban éreztem magam. Egyre messzebbre szállt a kalapács, egyre jobban összeálltak a dobások, ami jó érzéssel töltött el, bizakodásra adott okot.

Ezt az is alátámasztja, hogy másfél héttel az Eb előtt azt nyilatkoztad, hogy a „Budapesten dobott 77,77 méter egy jó alap”. Ehhez képest most egy 80, 49-et láthattunk tőled.

– Igen, ahogy mondtam, folyamatosan tudtam javulni, annak pedig különösen örülök, hogy az Európa-bajnokságon, ilyen szituációban tudtam ekkorát dobni.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy hullámhegyeket, hullámvölgyeket is megéltél a döntőben, s veled együtt sok-sok szurkoló is. Időrendben haladva hogyan tudnád ezeket feleleveníteni?

– A bemelegítéssel kezdeném: ez nagyon biztató volt, jól éreztem magam, s bár pontosan nem láttam, de a 80 métert súrolta az egyik kísérletem. Ez nyilván örömmel töltött el, majd jött az első dobás, ami viszont sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a kalapácsom fogantyúja ugyanis picit hozzáért a hálóhoz, ami nagyban hatással volt az eredményre. Ezután aztán jött az az ominózus második dobás, ami igazából még mindig rejtély számunkra, nem tudjuk, hogy mi történt. A rendszerben ott volt, s most is ott van a nevem mellett az eredmény, ám a stadionban egyszerűen ezt nem láttuk, nem volt ott. Így kellett a dobókörbe lépnem a harmadik sorozatban, ami nyilván nem volt könnyű, mert óriási volt a tét. Az járt a fejemben, hogy életem során hányszor megcsináltam már ezt, hányszor képes voltam rá, és hogy ez most sem lehet másként. Sikerült 78 méter fölé kerülnöm, utána pedig azt mondtam magamnak: jó, rendben, akkor van még három lehetőségem a kisdöntőben, mindent bele kell adnom. Ezt meg is tettem, semmi sem számított, csak hogy minél nagyobbat dobjak. Jött is a 80,49-es eredmény, amivel az utolsó sorozatig vezettem, s bár most nem jelentett aranyérmet, nem vagyok csalódott. Úgy gondoltam, a dobogóra talán lesz esélyem, így őszintén tudok örülni annak, hogy ez most így alakult.

Kalapácsvetésben hagyományosan nagyon sűrű a mezőny. A lengyel Pawel Fajdeket vagy Wojciech Nowickit nem igazán kell bemutatni a sportágban jártasaknak, de folyamatosan jönnek a fiatal, feltörekvő tehetségek, akik ott kopogtatnak az ajtón.

– Így van, valóban. Nyilván megvannak azok a tapasztaltabb, rutinosabb versenyzők, akik már évek óta ott vannak az élmezőnyben, mellettük pedig tényleg jönnek az „újak”. Elég, ha csak arra a német Merlin Hummelre gondolunk, aki fantasztikusan szerepelt, és aki ezzel meg is váltotta a párizsi repülőjegyét. Nagyon sok mindenkire figyelni kell, akik bármikor képesek arra, hogy villanjanak és odaérjenek a dobogóra, vagy éppen az első helyre.

Hogy látod – és most beszéljünk általánosságban az atlétikáról –, hogy befolyásolja a versenyzők szereplését, hogy ennyire közel van egymáshoz az Európa-bajnokság, valamint az olimpia?

– Azt gondolom, nagyon nehéz ilyen rövid időn belül kétszer is csúcsformában lennie az embernek, legyen szó bármelyik versenyszámról. Persze nem lehetetlen, láttunk már rá példát, annak pedig különösen örülök, hogy nekem is sikerült. 2022-ben Eugene-ben, a vb-n tudtam először 80 méter fölé kerülni, majd nem sokkal később, a Münchenben megrendezésre kerülő Eb-n pedig tovább tudtam ezt javítani. Izgatottan, kíváncsian várom, hogy Párizsban kinek hogy fog kijönni a lépés.

Nagyjából másfél hónap van még hátra a párizsi ötkarikás játékokig. Milyen munka vár rád a hátralévő időben?

– Muszáj egy kicsit nehezebb munkát végeznünk, hogy ne épüljön le az izomzatom, ezen kívül pedig azért lesznek még versenyek is, melyeken el fogok indulni. Most volt pár nap szünet az Eb után, így mindig sokkal nehezebb visszaállni, elkezdeni az edzéseket. Ilyenkor mindig a motiváció lebeg a szemem előtt, ami természetesen az, hogy mindent megtegyek, hogy maradandót alkossak Párizsban.

Malomsoki Cintia
Fotó: Halász Bence óriási mentális erőről tett tanúbizonyságot a római Eb-döntőben. Kovács Tamás/MTI