Együtt szeretnének gondolkodni a nézőkkel

– A deszkákon még egyiküket sem láttuk rossznak.  

Endrődy Krisztián: – Köszönjük! Jöjjön el próbára, ott néha muszáj rossznak is lenni! (Nevet.) Az én életemben a legelső professzionális előadás a Sóska, sült krumpli volt, ami nagy örömünkre legendássá vált. Ehhez persze kellett az is, hogy 2000-ben megalapítottuk a Szombathelyi Színházbarátok Egyesületét, Dömötör Tamással és Pavelkovits Lászlóval az élen. Döme határozta meg a művészeti irányt, Pavelkovits Lacinak köszönhettük az anyagi fedezet előteremtését, én meg hol játszottam, hol egyeztettem, hol díszleteztem, mindegy volt, csak legyen színháza Szombathelynek. A Sóska sikere után később megnyertük a Vidor Fesztivált a Magyar a holdon című előadásunkkal, amit a tatabányai Jászai Mari Színházzal közösen hoztunk létre. A Czukor-show, amit Döme írt és rendezett, pedig a POSZT-ról hozott szakmai elismeréseket. 2008-tól kelhetett életre a WSSZ, Jordán Tamással, aki minket is leszerződtetett. Abszolút meghatározó élmény volt a 9700! Az első próbán ott találtam magam a színpadon, jobbra tőlem Kiss Mari ült, balra Vlahovics Edit, Trokán Péter...

Alberti Zsófi: – Én 2010-ben csatlakoztam a csapathoz. Akkor végeztem az SZFE-n, és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy leszerződtet Jordán Tamás, ráadásul Jeles Andrással dolgoztam itt először. Hamar szombathelyi lettem. Sajnos a 9700-at én csak felvételről láttam, lenyűgözött a társulat csapatjátéka. Sok emlékezetes előadásban részt vehettem. A falu rossza volt az egyik kedvencem, de Mohával (Mohácsi János rendező) bármikor örömmel dolgozom. Jordán Tamás a legjobb rendezőket hívta hozzánk mindig. Szigorúan szakmai szempontok alapján. Az előadásainkkal nemcsak tetszeni akarunk a nézőknek, hanem együtt gondolkodni velük, egy-egy fontos történetet alaposan körbejárni. Ezért akárkivel dolgozunk is, egyvalami mindig ugyanaz: az igényesség és a rengeteg munka. Az idei évadban Valló Péter, Mohácsi János, Zsótér Sándor, Czukor Balázs, Réthly Attila és Máté Gábor rendez nálunk. Ha most diplomáznék, erre a névsorra ugyanolyan nagy örömmel szerződnék ide, mint tíz évvel ezelőtt. 

Endrődy Krisztián: – Reményeink szerint ezt jövőre is elmondhatjuk...  Hamarosan kiderül, kik pályáznak az igazgatói székre (Jordán Tamás mandátuma 2021. január 31-én jár le – szp). Bízunk abban, hogy olyan igazgató követi Tamást, aki a szellemiségét továbbviszi, nyilván a saját elképzeléseivel gazdagítva, és főleg, hogy szakmai szempontok alapján születik majd meg a döntés...

Alberti Zsófi: - Az biztos, hogy nem szeretnénk megélhetési színészek lenni. Ez Misu születésével még fontosabbá vált. Azt szeretnénk neki megmutatni, hogy olyan foglalkozást kell választani, amiben az ember kiteljesítheti a személyiségét. Hároméves volt, én éppen főpróbahéten indultam el otthonról a színházba, amikor elkezdett alkudozni, hogy ne menjek, maradjak vele otthon. Mondtam neki, vigasztalásul, hogy nem akarok menni, de muszáj. Erre ő: „De anya, ez nem igaz, te akarsz menni!” Elnevettem magam: „Igen, igazad van, Misu, akarok menni...” Úgy érzem, bár az ilyen helyzet mindig jár kis lelkiismeret-furdalással, hogy jól van ez így. Érzi, látja, hogy nem azért megyek be a színházba minden este, mert nincs más választásom, hanem mert szeretek ott lenni. 

Szenkovits Péter 

Fotó: Alberti Zsófi (Róza, színésznő) és Endrődy Krisztián (Kányai fogadós) a Mohácsi János-rendezte Liliomfiban/Mészáros Zsolt