Szendiszücs István egy időben több életet él

Szendiszücs István (1955) közkedvelt savariai képzőművész fotókiállításán fakadt dalra Rasperger József grafikusművész, hogy az alkotások – s a művész – egyik méltatójaként ne a megszokott „mederben csordogáljanak” az események. Bródy János szövegét, Móricz Mihály dalát (Edison) a Fonográf együttestől ismerhetjük. A zeneszám megszólaltatása egyebek között arra is utalhat, hogy ne vegyünk mindent annyira komolyan. Ha kell, mosolyogjuk csak ki bátran akár önmagunkat is.

Ezúttal hetven fotóját állította ki a Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti galériáján Szendiszücs István. Akiről egyébként közismert – amiként Rasperger József említette –, hogy seregnyi műfajban jeleskedik. A festményeit éppúgy lehet szeretni, mint a grafikáit, a legkülönfélébb (hulladék)anyagból készített kompozícióit, a karikatúráit, a fanyar-ironikus-groteszk fotográfiáit.

A vendéglátó dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató felidézte a 2015-ben bemutatott A Szendiszücs című filmet – alkotói Boros Ferenc és Horváth Zoltán –, amiben arról vallott a főszereplő, hogy bár keramikus, festő, grafikus is, ám fotóban tartja magát a legerősebbnek. Fél évszázada készít felvételeket. Ezúttal a mintegy hétezer képéből választott/válogatott hetvenet.

Ölbei Lívia újságíró arról is szólt, hogy a művész maga adta e tárlat címét: „Miért pont ezek? Csak!” Hozzáfűzte: „A címben ágaskodó dacos könnyedség mögött mennyi minden más van – de hát erről a minden másról is a képek beszélnek. A fotók, amelyek tematikusan is, ’darabszámra’ is rendkívül sokfélék, és mégis mindegyik Szendiszücs Istváné. A fölismerhető motívumok teszik, a biztos kezű-szemű szerkesztés sajátosságai, az egyéni látásmód – a fene tudja. Az biztos, hogy Szendiszücs Istvánt sokféle tehetséggel áldotta-verte meg a sors. Mintha nem is egy élete volna – hanem eleve több. Egyfelől az életútját tekintve, másfelől meg mintha azonos időben is több életet élne.”

Nyomatékosította Ölbei Lívia azt is, hogy Szendiszücs fotókiállítása eleven bizonyítéka A lét elviselhetetlen könnyűsége című népszerű regényben megfogalmazott Milan Kundera-tételnek, miszerint: „Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokrétűbb az összes ellentét közül.”

A tárlat november 7-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében.

Szenkovits Péter
Fotó: Benkő Sándor