Egy cél lebegett mindenkinek a szeme előtt

Több mint egy héttel a döntő negyedik mérkőzését követően milyen érzések vannak benned?

– Nagyon boldog vagyok, hiszen egy fantasztikus dolog, ami a csapattal történt. Szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy még nem igazán fogtuk fel, hogy mit is értünk el, óriási dolog ez. Nagyon nehéz és komplikált szezon van mögöttünk, ami kezdődött a koronavírussal, majd folytatódott azzal, hogy sorra dőltek ki meghatározó játékosok. Ezekkel mind-mind meg kellett küzdenünk, de úgy gondolom, hogy minden jó, ha a vége jó, ez a szezon pedig egy csodálatos befejezéssel zárult. 

Az utolsó mérkőzésen szerzett gólod, valamint a lefújás után is látszott, hogy mennyit jelent számodra ez a bajnoki cím. 

– Voltam már magyar bajnok a Rába ETO-val, de Győrben már-már követelménynek számított, hogy miénk legyen az aranyérem. Ebben az esetben talán kimondhatjuk, hogy nem feltétlenül mi számítottunk favoritnak a döntő előtt, de sikerült borítanunk a papírformát. Amikor hazaigazoltam Kazahsztánból, a Kairat Almaty együttesétől, óriási vágyam volt, hogy bajnoki elsőséget ünnepelhessek a Haladással, és ez most sikerült. 

Mi az a legfontosabb dolog, amit ki tudnál emelni a bajnoki cím zálogaként?

– Az akarat és a hit. Az egész szezon során azt éreztem, hogy nem volt olyan ember a klubnál, aki ne akarta volna ezt a sikert, és ne tett volna meg mindent ennek érdekében. Ha lehet így fogalmazni, sok pofont kaptunk a szezon során, betegségek, sérülések, amiket nem volt könnyű feldolgozni. Ennek ellenére fel tudtunk állni ezekből, túl tudtunk lendülni ezeken a nehézségeken, ennek pedig meglett a gyümölcse. 

Te sem voltál egészséges, a bajnokság utolsó mérkőzésein térdsérüléssel játszottál. Az adrenalin is segített abban, hogy ezt így végig tudd csinálni?

– A válogatottal Európa-bajnoki selejtezőket játszottunk, a térdem pedig nagy terhelést kapott, és sajnos beszakadt a bal lábamban a porc, amit meg kellett volna műteni. Nagyon féltem tőle, hogy nem fogom tudni segíteni a csapatot, ám ez szerencsére másként lett. Az orvosok megnyugtattak, hogy annyira nem komoly a sérülés, és ez szerencsére így is volt. Minimális fájdalmaim ugyan voltak, de ez nem akadályozott meg abban, hogy pályára lépjek. Az operációra egyébként hamarosan sor fog kerülni, és bízom benne, hogy ezzel magam mögött hagyhatom ezt a dolgot. 

Említetted, hogy nagyon sokszor kellett nélkülöznötök meghatározó játékosokat. Ennek köszönhetően viszont egyre több szerepet kaptak a fiatal játékosok, akik remek teljesítményt nyújtottak.

– Igen, ez maximálisan így van. Egyébként végig, az egész szezonban tudatosan épített a vezetőedzőnk arra, hogy őket szépen fokozatosan beépítse a csapatba. Tudtuk, hogy öt-hat meghatározó játékossal nem lehet bajnokságot nyerni, szükség van a tehetséges fiataljainkra is. Nagyon sokat segítettek nekünk, gólokkal, jó játékkal járultak hozzá a sikerhez. Mi, már sok mindent megélt játékosok pedig igyekeztünk nekik segíteni, tanácsokkal ellátni őket, és úgy gondolom, nagyon jó egyveleget alkottunk, ami szintén elengedhetetlen volt a sikerhez.

Amikor a finálé első mérkőzésén 3-1-re vezetett a szünetben a Berettyóújfalu, ráadásul hazai pályán, honnan tudtatok erőt meríteni a fordításhoz?

– Abból, hogy az első félidőben is megvoltak a lehetőségeink, „csupán” a helyzetkihasználásunkon kellett javítani. Tudtuk, hogy ha a folytatásban is tudunk helyzeteket kidolgozni, és türelmesen játsszuk a saját játékunkat, akkor előbb-utóbb ennek meglesz az eredménye. Ez végül így is lett, a 3-1 után egy 0-5-ös sorozatot sikerült produkálnunk. Ez a találkozó nemcsak ebből a szempontból volt fontos, hanem azért, mert elvettük a Berettyó pályaelőnyét. Nem igazán fordult meg olyan forgatókönyv a fejünkben, hogy hazai pályán ne tudjunk nyerni a fantasztikus szurkolótáborunk előtt, ezért volt kulcsfontosságú, hogy egy mérkőzést tudjunk nyerni idegenben. 

Utaltál rá, hogy nemsokára a kés alá fekszel. Ezek szerint a nyár a rehabilitációról fog szólni? 

– Igen, nemsokára megműtik a térdemet, és ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nekem a következő időszakban a gyógyulás lesz a legfontosabb. Egy ilyen sérülésből nagyjából öt-hat hét, amíg teljesen fel lehet épülni, én pedig nem szeretnék semmit sem siettetni. Türelmesnek kell lennem, de már most egy dolog lebeg a szemem előtt, ami pedig nem más, minthogy teljesen egészségesen vághassak neki a következő szezonnak, és újra címekért küzdhessek a Haladással. 

Malomsoki Cintia
Fotó: Nagy Jácint