„Dolgunk, hogy megtaláljuk azt, ami közös bennünk, és félretenni, ami esetleg elválaszt”

A mise után a Szent István szobornál Tóth Kálmán mondott ünnepi beszédet.

- Amikor nehéz időkben az ember keresi a kapaszkodókat, arra gondol, hogy bár lennének olyan állandó dolgok a környezetében, amelyekre támaszkodhat, amelyek biztonságot adnak. Ilyenek talán a csillagok, amelyek évszázadok óta adnak támpontot a hajósoknak, a vándoroknak, egyáltalán a régieknek. Aztán amikor a tudomány bebizonyította, hogy már a csillagok sem biztos, hogy ott vannak, ahol látjuk őket, keresünk magunknak olyan állócsillagokat, amelyek, ha nem is fizikai valójukban, de megadják lelkünknek azt a támaszt, amire szüksége van az egyénnek vagy a közösségnek. Szent István nekünk ilyen állócsillag, a mostani helyzetünk pedig valóban nevezhető „nehéz időnek” - hangsúlyozta a képviselő, majd így folytatta:  

- Mert ő is oly korban élt, amire bátran mondható, hogy nehéz idő volt. Hiszen a tét nem volt más, mint a nemzet megmaradása vagy pusztulása, amikor a hazán belül olyan konfliktusok feszítették népünket, aminek törvényszerűen háború és vérontás lett a vége. De a nehéz időkhöz súlyos döntések tartoznak, és István döntéseivel lehetővé tette egy azóta ezerévesre öregedett ország fennmaradását. Hiszen amikor a kereszténységet államvallássá tette, nem tett mást, mint hogy belesimította Magyarországot az európai fősodorba, és a többiekkel egyenrangú állammá váltunk a kontinensen. A kereszténység pedig azóta is nehezen választható el Mária országától. Antall József néhai miniszterelnök szerint Magyarországon az is keresztény, aki ateista. Gondolhatott itt arra, hogy a kereszténységnek van egy kulturális vonulata, amely szerint a bibliai örökség egy alapszinten művelt ember gondolkodására fontos hatással van hazánkban. Ha csak Ady, József Attila vagy Esterházy műveire gondolunk, máris kiderül, hogy azokat a Biblia ismerete nélkül nem lehet érteni – hangsúlyozta a politikus, aki hozzáfűzte:

- A hozzánk tartozó kereszténység azonban más terhet is tesz a vállunkra. Mit kell tennünk, amikor agresszió éri felebarátainkat? Helyes-e a saját érdekeinket előtérbe helyezni, és tűzön-vízen keresztül azt védeni, vagy van egy erkölcsi mérce, amikor a megtámadott mellett elvi alapon kiállok? Dietrich Bonhöffer német teológus, evangélikus lelkész példája mutatja az irányt, aki a hitleri Németországban emelt szót a Harmadik Birodalom hódításai és a zsidóüldözés ellen. Azt mondta, csak az énekelhet gregoriánt, aki felemeli szavát az üldözött zsidókért. Az üzenet egyértelmű: csak akkor hiteles az Istentiszteletünk, a húsvéti körmeneten való részvételünk, ha a zsarnokság ellen felemeljük szavunkat. A semlegesség hangoztatása nem ezt az értékrendet követi. Nem pusztán békére, hanem igazságos békére van szükség, és hiszem, hogy Trianon után erre nekünk, magyaroknak különösen érzékenynek kell lennünk. A békére azonban nemcsak határainkon kívül, hanem azon belül is szükség van. Ez nem puszta frázis, mert ha az ember a barátkozás helyett állandóan a hátát védi, ha a nyílt tekintetet lesütött szemre cseréljük, ha az alkotás folyamatát a rombolás váltja fel, akkor nincs esélyünk szűkebb vagy tágabb környezetünk helyzetének javítására. És e béke megteremtésében ismét vissza tudunk nyúlni Szent Istvánhoz. Hiszen a SzentKirály Szövetség tagjaként alkalmunk van olyan testvértelepülésekkel is találkozni, akikkel talán másképp látjuk a világot, de vitázva, tapasztalatot cserélve, de egymás véleményét tiszteletben tartva, és egymástól tanulva tudjuk segíteni egymást. Elképesztő tudás jön össze, amikor a több mint húsz település vagy városrész összejön, és Erdélytől az anyaországon át Felvidékig meg tudjuk beszélni dolgainkat – emelte ki Tóth Kálmán, aki így zárta gondolatait.

- S mi a dolgunk nekünk a saját Szentkirályunkban? Hogy ez az ünnep a mi közösségünkről szóljon. Hogy terveink, amelyek egyénileg, városrészi és városi szinten is megvannak, teljesüljenek. Hogy szép utcáink megmaradjanak, legyen belőlük egyre több, és lakóik érezzék azokat magukénak. Tervezzük az új utakat és járdákat, amelyeket együtt szeretnénk bejárni. Látjuk az új bölcsődét, amelynek együtt fogunk örülni gyerekek, szülők és nagyszülők. Tudjuk, hogy lesz egy új híd, amely, ha lassan is, de a szemünk láttára ölt testet, és újra összeköt majd bennünket. Ahogy tavaly elképzeltük az új Szedreskertet, amelyik idén már megszépült külsővel fogad bennünket. De a legfontosabb, hogy a lelkünkben szépség legyen. Abból fakad az a béke, ami garantálja közösségünk összetartó erejét. Dolgunk, hogy megtaláljuk azt, ami közös bennünk, és félretenni, ami esetleg elválaszt. Ez a mi döntésünk, és tudom, hogy megtaláljuk a helyes utat – mondta végezetül a Déli Városrész képviselője.

A rendezvényen közreműködött a Gyöngyöshermán Szentkirályi Polgári kör Népdal és nótaköre, valamint a Batyi Fusion.

Az esemény koszorúzással zárult.

Krilov István

Fotó: Nagy Jácint