Digitális generációk - Hitoktatók őszi továbbképzése

Mint foglamaznak: "Nagy várakozás előzte meg a napot, hiszen olyan nagyszerű előadót vártunk, mint Lothringer Éva szociális testvér, aki sokféle végzettségének köszönhetően sokoldalúan tudta bemutatni nekünk a címben említett témát. A hitoktatók tanévnyitóján már kaptunk indító gondolatokat e témában Salamon Viktória kolléganőnktől, aki saját tapasztalataival megerősítve vázolta a digitális generációk fogalmának alapvető tudnivalóit.

A továbbképzésen Lothringer Éva részletesen segített minket tovább a gondolkodásban az eredményes tanításhoz, gyerekekkel való foglalkozáshoz szükséges tudnivalókkal. Napindító mondatként hangzott el: „Nem hittant tanítunk, hanem gyereket.” Ez a mondat sokat segített abban, hogy még mélyebben próbáljuk megérteni a mai fiatal generációk merőben más gondolkozását, tevékenységét, ami a digitális világ területét illeti. Érdekes volt szembesülni azzal a furcsának tűnő megállapítással, hogy a mai kor embere – akár gyerekről, akár fiatalról, felnőttről vagy idős emberről van szó – leginkább fiatal szeretne lenni, vagy legalábbis annak látszani. Mi ennek a furcsa életfelfogásnak a háttere, hogyan kezeljük ezt?

Egy másik különleges szempont volt, hogy a mostani fiatalok nemcsak a régi irodalmat, művészetet, de a hétköznapi tevékenységeket is másként értelmezik, mint az idősebb generáció - ami adott esetben talán csak 10 év többletet jelent az adott korosztályhoz képest...

A digitális információáramlásnak köszönhetően ma a kapcsolatépítés is másként zajlik. Mintha elveszne a „fokozatosság elve”, inkább „in medias res” történnek a találkozások. Felgyorsult a világ nemcsak a közlekedésben, de az emberi viszonyok tekintetében is.

Megtudtuk azt is, hogy ennek az egész jelenségnek az eredetét nehéz megállapítani. Vajon ki indítja el a gyermeket a digitális eszközök egyre gyakoribb használata felé? Amellett, hogy sok jó és hasznos dolog van ezen eszközök mindennapi életünk részévé válásában, ugyanakkor legalább annyi nehézséget is jelent. Tudni kell okosan és tudatosan kézbe venni a lehetőségeket, és megfelelő irányítással kezelni. A digitális világnak nagyon sok előnye van, gondoljunk csak az információ-átadásra, a levelezésre, a kapcsolattartásra. Emellett azonban a hátrányait is látjuk, amikor azt tapasztaljuk, hogy a valóságos személyes kapcsolatok már nehezebben jönnek létre, és máshogy kezeljük ezeket. Sajnos a hagyományos írás-olvasás is háttérbe szorul.

Valójában nem egy „receptet” kaptunk arra, hogy mit kezdjünk a ránk bízott gyermekek ennyire más gondolkozásmódjával, hanem inkább egy új látásmódot, amivel már sokkal jobban meg tudjuk érteni a mozgatórugóikat. Mivel más nézőpontból is láthattuk, így kicsit jobban megismerhettük a ránk bízott gyerekek és fiatalok életmódját.

Az előadás után csoportokra osztva arról beszélgettünk, mit lehet szeretni a mai gyerekekben, és mit lehet tisztelni bennünk, felnőttekben, pedagógusokban, hittanárokban. A csoportbeszélgetés utáni megosztásokban sok közös fogalom hangzott el bizonyítva, hogy mindannyian nagyon hasonlóan gondolkozunk a ránk bízott őszinte, érdeklődő, beszélgetésre és játékra vágyó gyermekekről, és jól esett megosztani a sok jó tulajdonságot is, amit magunkról elmondhatunk: hitelesség, megbocsátás, tudás, elfogadás, bizalom.

Lothringer Éva testvér remek előadását rövid hangulatkeltő vagy éppen megmozgató kis filmekkel fűszerezte, ami nemcsak fenntartotta az érdeklődést, de a tanulságokon kívül még rendkívül szórakoztató is volt.
A továbbképzés befejezéseképpen néhány adminisztratív tudnivalót hallhattunk Lénárd Ágotától és Soproni Mónikától, a hitoktatási iroda munkatársaitól.

Nagyon köszönjük ezt a tartalmas napot!

Isten áldása kísérjen mindannyiunkat!"