Csonka Ernő: nem az ember a mérce

Május elsejei látogatásomkor (a szerző) mintha a művész egyik festményébe csöppennék, hiszen képei is nesztelenséget, háborítatlanságot, természeti s emberi csodát tükröznek. S az Örökkévaló teljességét hirdetik. 

Csonka Ernő Szombathely város életműdíjasa, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa. A vasi festők doyenje, amiként jellemezte a vele készített beszélgetésben Gál József nyugalmazott pedagógus, helytörténész (Életünk, 2016. 1-2. szám). 

A közszeretetnek örvendő festőtől idézünk:

„Édesanyám mondta gyakran, hogy a szürke tömegből csak tanulással lehet kitörni. A család anyagi szűkössége ellenére is ragaszkodott hozzá, hogy gimnáziumba iratkozzunk be; nem voltam kiváló tanuló, de a rajztudásomra itt is felfigyeltek. Az iskola folyosóján állították ki munkáimat. 1934-ben a Szombathelyen tartott országos tehetségkutató pályázaton első díjat nyertem. A pályaművet rajztanárom, Radnai Rezső – áldassék a neve! – küldte be.” 

„A hadifogság után, az ötvenes évek elején kapcsolódtam be a helyi képzőművészeti életbe, ahol már élénk munka folyt. Ez két kiváló festőművész, Radnóti Kovács Árpád és Burány Nándor magas rendű szakmai tudásának és ügyszeretetének volt köszönhető.” 

„Az önképzésnek sok lehetősége van.” 

„Szívesen idézem mindig Cézanne-t: A táj bennem gondolkodik, én vagyok a táj tudata…”

A munkásságát kiválóan ismerő és becsülő Salamon Nándor (1935-2014), a Szombathelyi Képtár alapító-igazgatója, a Magyar Kultúra Lovagja (posztumusz) megállapításai 1990-ből: „Alkotómunkájának alapja a mérhetetlen természetszeretet, a rácsodálkozás képessége a hétköznapok csendjére, s az egyéniség kifejezésének bátorsága. Mert igenis bátorságra, elszántságra van szüksége annak, aki manapság vállalja a ’kivonulás’ következményeit, a táj megfigyelését, tanulmányozását, a természet hamisítatlan szabadságának ábrázolását… Ritka képessége a szelíd természetű, tűnődő festőnek az emberi hang”.

Művészetének másik alappilléréről ekként vallott Csonka Ernő: „Szakrális, vagyis szentképet festeni mindig különleges alkalom, mert az ábrázolttal személyes kapcsolatba kerülök. Ebben a munkában is békét, nyugalmat, harmóniát találtam. A keresztutat ábrázoló képeim több templomban láthatók.”  

2021. május elsejének délelőttjén bár ágyban fekve fogad, ám egész lénye ragyog. Patyolattisztaságot, szeretetet sugároz. Testet, lelket, szellemet pezsdítenek gondolatrezdülései, szívhangjai: 

„Gyerekkorom óta hívő vagyok. Meglehet, hogy nem teljes értékű. De igyekeztem mindig a Jóisten közelében maradni. Próbáltam az összeköttetést fönntartani vele, aki elég szigorú gyeplőben tartotta az életemet, ami meglehetősen változatos volt… Az életem fő vonala azt tükrözi, hogy a teremtő Úristen rendezi az ember sorsát. S számon kérhet mindent, ami történt velem… Nem mindennapi események részese lehettem… A Jóisten segítségével mégis csak sikerült hazajutnom a hadifogságból 1947-ben… Az élet azt mutatja meg, arra bizonyíték, hogy minden rossznak van jó oldala is. Csak észre kell venni. Meg kell érezni, hogy az Úristen, mint teremtő nagyság, mindig jelen van. Nyitva kell tartani az embernek a szemét. És rájön: semmi se véletlen. Mindennek oka van. S ha az ember nyitott szemmel jár, fölfigyel dolgokra. Nem lehet nem észrevenni, hogy valóban nincs véletlen, amikor ez vagy az megtörténik… Az Úristen a mérce, és nem az ember. Sem a tér, sem az idő… A végtelenség, ahol figyelmen kívül kell hagyni az időt…  És az ember rájön arra, hogy az egykor a saját szemszögéből – esetleg tévesen, hibásan – megítélt események az idők során a helyükre kerülnek… A halandónál sokkal-sokkal hatalmasabb erők mozognak az univerzumban, amelyek meghaladják a képességeinek a határait… Ez így van jól.”

Szenkovits Péter 

„Az ember tévesen hiszi magáról manapság is, hogy ő a világ közepe s nincs olyan erő, ami nála különbet, jobbat, újabbat tud létrehozni a világban. Ám az ember ma van, holnap meg nincs.”  

Csonka Ernő