Buszon érkezett Petőfi a Fő térre

A busz már messziről felismerhető: nemcsak azért, mert a Fő téren parkol, hanem, mert oldalát Barabás Miklós közismert Petőfi-ábrázolása, hátulját pedig az a dagerrotípia  díszíti, amelyet Egressy Gábor, Petőfi barátja készített egy színészi kísérletsorozat részeként. Ez utóbbi kép buszra applikálásának nem feltétlenül örült volna a tudatos imázsépítésben profi költő: eleve nem szerette, ha fényképezték, ezt a dagerrotípiát is valószínűleg ő tette el annyira, hogy az csak fia, Petőfi Zoltán hagyatékából került elő, s lett ismert – 1874-ben, pedig valószínűleg ez a leghitelesebb Petőfi-ábrázolás.

A kiállítás célja viszont szerencsére nem az életrajzi pontosságú tények kronologikus felsorakoztatása, hanem az imázsépítés által létrejött, a különböző szerepekben elénk lépő Petőfi bemutatása, mert – s ebben egyet értettünk Gyenes Fannival, a PIM múzeumpedagógusával – a mítoszokat nem szabad lerombolni. Az interaktív kiállításon ennek tükrében megjelenik a szabadságot jelképező Alföld költője, a népies-természetes magyaros ritmusok alkotója, vagy a férj Petőfi, aki, megteremtve a magyar irodalomban a hitvesi költészetet, elsőként emeli ódai tárggyá a feleségét, Szendrey Júliát.

A kiállításban megelevenedett a barát Petőfi Arannyal való meghitt kapcsolata borítékból kibontható levélrészletek révén, s még egy Arany János-grafika is megrajzolódott a szemünk előtt. Rendhagyó lapozóban falból kiálló könyvlapokat böngésztünk, s megjelent előttünk a forradalmár, a váteszköltő költő alakja, minden szerepe közül talán a legfontosabb. A busz belső falán megidézett  híres forradalmi versek attól is olyan erősek, hogy a költő halála után a jóslatot olvasták, hallották ki belőlük: az Egy gondolat bánt engemet és más forradalmi versek mártírhalálvágya Petőfi halála után kultusszá nőtt. A szabadságot és a szerelmet fő értékekként valló költő olyan hiteles és minden időkben szükséges képet jelent számunkra, amit hiba lenne bármilyen valóságra hivatkozva lerombolni.

Egy másik falon a költő korabeli sajtóvisszhangja volt olvasható, valamint a magyar irodalom meghatározó alakjainak sorait idézhettük fel a megkerülhetetlen költő-egyéniségről, s újra megállapítottuk, minden idők  legpontosabb meghatározása Esterházyé, miszerint Petőfi légtornász lenne, ha ma élne: "És ő, a levegő ura, mindennap föláll a kopott trapézra, bajusza mulatságosan billeg, drágáim, így szól halkan, és belefúrja magát a levegőégbe föl, föl, mindennap, érettünk meg persze magamagáért." 
A Kiskőrösről, Petőfi szülőfalujából elinduló busz – téli leállás – után 2023. augusztus 31-ig járja az országot, illetve a határon túli magyarlakta városokat. Fehérvár, Dunaszerdahely, Pápa és Tapolca után érkezett városunkba, innen Devecserbe megy tovább, hogy bemutassa, felidézze Petőfi különböző, mégis jól ismert arcait.

Tar Patrícia

Fotó: Nagy Jácint