Bősze Ádám osztja majd a lapokat

Bősze Ádám érettségi után sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolára, majd ezt követően a ferences rendben, szerzetesként a Ferences Hittudományi Főiskolán, majd ezzel párhuzamosan a Zeneakadémia zenetudományi szakán tanult. Nyolc év után kilépett a rendből, világi pályára ment, diplomát szerzett a Zeneakadémián. Pályáját zenekritikusként kezdte, ezzel párhuzamosan riporterként és zenei műsorok műsorvezetőjeként dolgozott. Rendszeres házigazdája és szakkommentátora a New York-i Metropolitan Operaházból és a Bayreuthi Ünnepi Játékok előadásairól élőben adott operaprodukcióknak. 2017 nyarán mutatta be az első magyar zenei standupot #Szeretnekahallgatók címmel, amelyet a Bőszekund című második sorozat követett.

Ahogy ő fogalmazott, a klasszikus zene körbeveszi az életét, mindent, ami a klasszikus zenével kapcsolatos, azt szívesen csinálja.  

– Amikor először elkezdtem műsort vezetni különféle koncerteken, voltak olyan szervezők, akik azt kérték, hogy ne feltétlenül a darabokról beszéljek, hanem kicsit lazítsak a közönségen – idézte fel. Szombathelyen a filmzenei koncerteknél a zenekar vezetősége rám bízza, hogy mit is osztok meg a közönséggel. Az a fontos, hogy őket szórakoztassam, és közben ismeretet is terjesszek, tartalmat is átadjak. A közönség visszajelzése alapján ezek jól működtek. Egy idő után azt vettem észre, hogy vannak olyan témák, amiken nevetnek. Emiatt szerettem volna egy klasszikus zenei standupot létrehoni, aminek az első időben csak az volt a célja, hogy a közönség nevessen. Ez a műfaj azonban egy idő után belekergetett egy alagútba, amiből nem tudtam kijönni, mert rájöttem, hogy üzemszerűen olyan előadásokat írni, amiknek az a célja, hogy az emberek nevessenek, nagyon nehéz. Ehhez viszont a klasszikus zene egy túl kicsi terület. Felmerült az ötlet, hogy miért ne csináljak olyan előadásokat, amelyek a klasszikus zenében részt vevő zeneszerzőkről szólnak, elsősorban az ő magánéletükről, szórakozásukról, szerelmükről, s ez által kicsit közelebb tudom hozni a zeneszerzőket az emberekhez. 

Úgy fogalmazott, hogy a zeneszerzők is hús-vér emberek voltak a saját küzdelmeikkel. Kialakultak egyfajta kultúr-standup előadások, könnyed témájúak, és bemutatják a komponistáknak az emberi oldalát is. Ezek között az előadások között van az is, amelyikkel március 24-én Szombathelyen is fellép majd. A Pikk dáma a zenetörténet híres kártyajátékairól szól. Nem csupán a zeneszerzők kártyajátékairól, hanem azokról a zeneművekről is, amelyekben kártyajáték van. A Pikk dáma egyébként egy tragikus végű Csajkovszkij-opera címe, amiben egy kártyamániás ember veszti el az eszét azért, hogy megtudja a titkot, mi az a nyerő 3 lap, amivel mindig nyerhet, és amivel nagy pénzre tehet szert. A Pikk dáma valójában a kártyajátékok között mozog, de egy humoros, szórakoztató és egyben informatív előadás. A zenetörténész elárulta azt is, hogy ő maga is szeret kártyázni, de Liszttel nem ülne le játszani, mert rendkívül dühös volt arra, aki legyőzte. Azt is hozzátette, hogy Mendelsshonékkal kártyázna a legszívesebben, mind zenei tehetéségben, mind műveltségben, mind szellemi érzékenységben az a família volt, aki hozzá a legközelebb állt. S hogy milyen titkokat őriznek még a zeneszerzők a kártyajátékkal kapcsolatban? A kérdésre választ adhat Bősze Ádám előadása március 24-én, 19 órakor az AGORA – Savaria Filmszínházban.