Bokor Zsolt: megnyertük, mert megígértük

– Amikor 11 éve két barátommal először fogtunk futsallabdát, és elmentünk Győrbe a bajnoki döntőre, a Berettyó már akkor a fináléban szerepelt – emlékezett vissza az indulásra Bokor Zsolt.  – Mi itt Szombathelyen még csak néztük, hogy ez most milyen játék, fura szabályokkal, hiszen az öt plusz egyes kispályás futballhoz szoktunk. Innét is érdemes egy kicsit ránézni erre a sikerre. 

– A tavalyi, idő lefújt bajnokságban ott állt a csapat az első helyen: lehet azt mondani, hogy egy késleltetett aranyérmet nyert a HVSE?

– Valójában már tavalyelőtt megérkeztünk a siker kapujába, előtte pedig mindig lépkedtünk feljebb, egyre jobb játékosok, minőségi légiósok érkeztek. Igyekeztünk megőrizni a helyi értékeinket, hasonlóan a Falcóhoz, így a szurkolók jobban magukénak érzik a csapatot. Az utánpótlásunk is folyamatosan fejlődött, már 2019-ben is nüanszokon múlott az első helyünk: konkrétan hét másodperc híja volt, hogy nyerjünk Berettyóújfaluban. Utána itthon hiába nyertünk, kiállították két kulcsemberünket, az ötödik meccsre nem maradt esélyünk, de közel volt az aranyéremhez. Utána még jobb csapatunk lett, 2020-ban megnyertük a kupát, azonban beütött a pandémia, és lefújták a bajnokságot.  Most szerencsénk volt: nagyon sok játékosunk átesett a koronavíruson – hogy aztán ennek volt-e köze a rájátszásban tapasztalt sérüléshullámhoz, azt nem tudhatjuk. A szezonunk, egészen az alapszakasz végéig sokkal jobban futott, még a rájátszás eleje is rendben volt, de aztán sorra hullottak ki a meghatározó emberek. Az agilis spanyol edzőnk viszont tudatosan nyúlt a fiatalokhoz. Vezetőként azért megijedtünk attól, hogyan tesz be 17 éves gyerekeket a bajnoki döntőre. Egyszerűen: kiment az NB II-es csapatunk meccseire, és figyelte a tehetségeinket, akik végül az utolsó meccseken remekül teljesítettek, Nagy Kevin két gólt rúgott a sorsdöntő találkozón. Kellett az is, hogy az alapjátékosok közül többen sérülten is vállalták a játékot, például Dróth Zoli, akire porcműtét vár, mégis pályára lépett. 

– Vagyis szükség van a kiváló minőségű utánpótlásra is.

– Ez nagyon fontos recept, és hosszú távon jobban is működik, mindemellett meg kell találni a helyes arányt a tapasztalt játékosok és az ifjú reménységek között, ez most nekünk sikerült. A saját nevelés előnyt jelent, hiszen vannak olyan tervek, hogy limitálják az idegenlégiósok számát kettő vagy három főben, ehhez normatív támogatást rendelnek, kivételt a Bajnokok Ligájában indulók képeznek. Az utánpótlásunkban 150 gyerek futsalozik, szerencsés helyzetben vagyunk, mert átjárhatóság van a HVSE nagypályás, korosztályos csapatai között. 

– Visszatérve még az alapszakasz végére, illetve fináléra: elveszett a pályaelőny, kulcsjátékosok estek ki. Ilyenkor a vezetők térde is megremeg. Így volt?

– Volt bennünk csalódás, mert az egész alapszakaszt jól lehoztuk, az elmúlt bajnokságokban alig akadt sérültünk, most pedig egy komoly hullám ért el bennünket. Játszottunk olyan meccset, hogy hat stabil játékosunk hiányzott. Viszont egy percig sem kételkedtünk abban, hogy győzünk. Korábban mindig óvatosan fogalmaztunk a célokról a bajnokság előtt, most nem finomkodtunk, azt mondtuk: megnyerjük, mert megígértük. A döntőben soha, senki nem kérdőjelezte meg, hogy bajnokok leszünk vagy sem, akármennyi hiányzónk is volt. A stáb fizikálisan maximálisan felkészítette a csapatot, látszott, hogy remek erőben vannak a srácok. Az előjelek ellenére jól jöttünk mindenből.

– Megvan a bajnoki cím, jöhet a Bajnokok Ligája, már „csak” a keretet kell egyben tartani, vagy tovább erősíteni. 

– Csak pozitív dolgokról tudok beszámolni, több tárgyaláson túlvagyunk már, és igyekszünk hosszú távú szerződéseket kötni. Szeretnénk, ha a légiósok és a magyar válogatottak maradnának, a kapusunkkal megállapodtunk, Dróth Zolival még tárgyalunk, de remélem, vele is megállapodunk. A csapat 80-90 százalékával már alá is írtuk a szerződést, hiszen nemzetközi porondra lépünk. Készen állunk a BL-kihívásra, nagyon szerettünk volna idáig elérni, most megkaptuk a lehetőséget.  Ehhez most plusz támogatókat kell szerezni. Az elnökünk, Homlok Zsolt még cégvezetőként szeretett bele a sportágba, azóta nem engedte el a kezünket, az ő vállán nyugszik a legnagyobb teher. Úgyhogy azt tudom mondani, amit az összes sportklub: minden segítségnek örülünk.  Majdnem a semmiből eljutottunka nemzetközi porondra, és mind a Haladást, mind a várost méltóképpen képviseljük. Szeretném megköszönni a 11 évet a játékosainknak, szurkolóinknak, a támogatóinknak, mindazoknak, akik valaha is tettek a szombathelyi futsalért. Annyi szeretet árad felénk, hogy így már sokkal könnyebb dolgozni.