Blues nap a Lamantin Fesztiválon - zongoristákkal

A Sportházban ez alkalommal is három zenekar várta a nagyérdeműt, elsőként Kenny “Blues Boss” Wayne (ének, elektromos zongora). Az amerikai muzsikus valószínűleg a fotósok kedvence volt ezen a napon, mivel rikítóan vörös zakóban ült a zongorához. Hogy a hazai „bluestudósok” (ha egyáltalán van ilyen) elvárásainak megfelelt-e, nem tudni, műsora eléggé populáris volt ahhoz, hogy a sikerhez nem férhetett kétség. 

Szájharmonika és big band – érdekes párosítás a blues világában. A szájharmonika hangja nem hasonlítható egyetlen hangszer hangjához sem a jazzban használatos fúvóshangszerek közül, így nem tűnik reménytelennek az a hangszerelés, ami ezekre alapoz. Pribojszki Mátyás és a „Jumping Matt” mindenképpen érdekes kísérlet – vagy már sikeres projekt. 

Jon Cleary nem előszőr jár Szombathelyen. A Nem Orleans-i fehér zongoristáról  nekem mindig Robert de Niro jut eszembe: mintha a pikírt humorú, rendkívül férfias színész ülne ezúttal is jellegzetes szalmakakalapban a zongoránál. Megcsinálja a bulit, ahogy kell, de zenéjében ezúttal több volt az olyan elem, ami nem szimplán hatásvadász, olcsó sikerre törekvő, bejáratott fogás. Ez rendkívül szimpatikus volt rajtam kívül remélhetően sokak számára. 
(Peltzer Géza)

Fotó: Nagy Jácint