Bloomsday Szombathely 2025: Éljen Joyce! Éljen Szombathely! – kezdetét vette az egyedülálló művészeti fesztivál (képgalériával)

Bloomsdayre fel! – ezzel a már jól ismert felkiáltással vette kezdetét a 2025-ös szombathelyi Bloomsday pénteken délután a Fő téri James Joyce szobornál. A megnyitón Prieger Szabolcs köszöntötte a jelenlévőket, köztük Ragnar Almqvist nagykövetet, dr. Nemény András polgármestert, Ipkovich György volt polgármestert, díszpolgárt, Horváth Soma Bloomsdayért is felelős alpolgármestert, Vito Paloetic pulai alpolgármestert, Sophie Motley-t és Sarah Grevut a Dublin Project Art Center jelenlegi és volt művészeti igazgatóit, valamint Nádasdy Ádám írót, a Bloomsday 2025 díszvendégét.

Ahogy pedig az lenni szokott, felcsendült az ír és a magyar himnusz is, Korponay Zsófi és Bánó Zoli előadásában, majd a házigazda, dr. Nemény András mondott köszöntőt. „Ha belegondolunk, egy szál virágból, egy szál Virág Lipótból indult mindez, és az elmúlt három évtizedben minden évben hozzátett valamit a szervezők lelkes kis csapata, így mindig egy szép virágcsokrot sikerült mindebből kihozni. Volt olyan, amikor kicsit kevesebb virág volt, de hiszem, hogy az elmúlt pár évben csodálatos, szép, tartalmas virágcsokrot tudtunk hozni, köszönhetően egyébként Horváth Soma virágkötésért is felelős alpolgármesternek” – kezdte viccelődve.

Elárulta, bár sokszor mondott már beszédet a Bloomsdayen, de az idei év más számára, ugyanis volt lehetősége Horváth Somával és a nagykövettel együtt Dublinba látogatni, a főpolgármester meghívására. És mint mondta, a dublini élet mellett megismerhette kicsit jobban a Joyce-univerzum nagyon sok állomását is, a virágoknál maradva, szinte az egész virágos rétet – mondta.

„Nem tudnám felsorolni, hogy mennyi helyen voltunk, de csupa olyan helyen, ahol vagy Joyce, vagy valamelyik szereplő járt, például abban a patikában is, ahol a főszereplő citrom illatú szappant vásárolt, amit én is megtettem és el is hoztam, csak hogy megmutassam, hogy ilyen fontos ereklyéknek a birtokába is jutottunk. És voltunk abban a pubban is, ahol gorgonzolás szendvicset evett, mi is kipróbáltuk” – mesélte.

Beszélt az új falfestményről is, ami szerinte egy csoda és azt ajánlja, mindenki nézze meg, de ne csak nappal, hanem éjszaka is, mert közelről nézve a írásjeleket vagy akár hangjegyeket láthatunk, távolról pedig egy csillagképet, ami éjszaka még foszforeszkál is, így egy kicsit kiragyog a sötétségből és megvilágosít minket. Mint mondta, az Ulysses világa elsőre kaotikusnak tűnik, másodikra harmonikusnak, aztán ha kicsit több energiát teszünk bele megint kaotikusnak, és kevesen jutnak el a teljes harmóniáig, de ha egy jelzőt kellene mondania, akkor az inspirálót mondaná, mert létrehoz kapcsolatokat, barátságokat, összeköt városokat, mint Szombathelyt és Dublint.

„Igazából minden évre újra inspirálja a kortárs művészetet, és úgy ad egyszerre közösségi élményt, hogy a legfontosabb, legnagyobb emberi igényt, a szabadságot is megadja ezzel egyidejűleg. Számomra megmutatja azt, hogy mi emberek többek vagyunk, mint a mindennapi fogyasztói társadalomnak egy-egy darabjai. És megmutatja azt is, hogy egy nap is tud önmagában végtelen lenni, ezt az időtlenséget, ezt a végtelenséget éreztem meg Dublinban” – árulta el.

Mesélt arról is, hogy számára a nagykövet az az ember, aki képes egyszerre létezni ebben a két világban, a dubliniban és a Ulysses világában is, ami szerinte egy csoda. „Azt hiszem, talán csak egyetlen egyszer tudtuk kimozdítani, amikor rávettem és jó házigazda révén meg is tette, hogy bementünk egyet úszni a 8 fokos tengerbe. Szerintem ír rekord volt, ahogy egyik sziklától a másikig eljutott. Azt gondolom, ez egy olyan közös élmény, ami biztosan összeköt minket. Most azt kívánom, hogy a négy napban érezzük mi is ezt a szabadságot, teljességet, különlegességet, hagyjuk, hogy ringassanak minket a hullámok itt Szombathelyen, és ha a végén kijövünk és rajtunk marad a sója, ne töröljük le, tartsuk meg, érezzük, amit csak lehet” – zárta mondandóját.

Majd az ír nagykövet köszöntötte a jelenlévőket. Mint mondta, majdnem két éve él Magyarországon és ez már a hetedik látogatása itt Szombathelyen, a kedvenc magyar városában, így megtiszteltetés volt elkísérni a polgármestert és az alpolgármestert Dublinba, a szülővárosába, ami az irodalom és a kocsmák mellett az esős időjárásról is híres, de a szombathelyiek elhozták a napsütést. Az Ulysses a kedvenc könyve, így óriási öröm volt számára, hogy együtt követhették Leopold Bloom lépteit és számos új barátságot kötöttek Szombathely számára.

Beszélt a „csodálatos murális projektről” is, ami dr. Nemény András támogatásával és Szántó István hihetetlen energiáival valósággá vált, a nagykövetség számára pedig megtiszteltetés, hogy támogathatja, ahogy az is, hogy részesei lehetnek ennek a „figyelemreméltó fesztiválnak”. Hozzátette, két tudós gyermeke és a nyelvek szerelmese, ezért különös megtiszteltetés számára, hogy Magyarország egyik legnagyobb irodalmi és nyelvészeti elméje, Nádasdy Ádám mellett állhat.

„Nemény polgármester úr, ön egy nagyon bátor ember. Tudom ezt, mert látogatásunk utolsó napján csatlakozott hozzám, miközben belemerült abba, amit Joyce helyesen, és most itt idézek az Ulyssesből, taknyos, zöld, herezacskószűkítő ír tengernek nevezett. Horváth alpolgármester úr, ön pedig egy nagyon bölcs ember, tudom ezt, mert ön úgy döntött, hogy nem csatlakozik hozzánk. Önök a bölcsesség és a bátorság erőteljes kombinációja, és csapatukkal együtt a’ kicsi a bors, de erős’ elvén Szombathely a legjobb Bloomsday fesztivált otthonává vált az ír tenger ezen oldalán” – mondta.

Úgy véli, Dublinhoz hasonlóan Szombathely is egy befogadó város, és ez a fesztivál is mindenkinek szól, hiszen az Ulysses mindennek és mindenkinek a regénye, Joyce pedig teljességgel a fesztivál mellett állna. „Manapság, amikor mások lemondják a felvonulásokat és betiltják a könyveket, nekünk azokat kell ünnepelnünk, akik elkötelezettek a nyitott gondolkodás és a művészi szabadság iránt” – jelentette ki, majd idézett egy másik jelentős ír irodalmi személyiségtől, William Butler Yeatstől, akinek június 13-án ünnepeljük a születésnapját: azt írta, Magyarország a kelet nyugatja.

És ha már a nyitott gondolkodásnál és a művészi szabadságnál tartunk, nem véletlenül Nádasdy Ádám írót, műfordítót kérték fel az idei Bloomsday díszvendégének, hiszen ő mindennek egyik legfontosabb szószólója. „Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Én nem tudok hosszút írni, mint Joyce és nagyon irigylem őt ezért, mert ez egy egészen rendkívüli teljesítmény. Nem csak a hosszúsága miatt, hanem a végtelen változatos tartalma miatt is. És bár irigylem, közben együtt is érzek vele, mert ő is angoltanár volt, mint én, ebből élt és hát nem mindig örült annak, hogy ezzel keresi a kenyerét, de tisztességgel csinálta. Néha morgott, hogy megkívánják tőle, hogy ne a számára természetes ír angolságot tanítsa, amit hazulról hozott, hanem az oxfordi angolt” – kezdte.

Majd kijelentette: Szombathely remek város, hiszen két nagyon híres embert küldött nyugatra. Egy fiatal keresztényt és egy öreg zsidót: Szent Mártont és Virág Rudolfot. Mindkettő létezett állítólag, de ez azért nehéz kérdés – tette hozzá. „Márton valószínűleg tényleg létezett, de nem nagyon tudunk róla semmit a legendákon kívül. Virág Rudolf pedig valószínűleg nem létezett, de nagyon sokat tudunk róla, például, hogy ebben a házban lakott” – mutatott a szobornál lévő épületre.

Felidézte, hogy a latin tanára azt mondta a gimnáziumban: fiúk, az nem biztos, hogy Homérosz élt, de az biztos, hogy vak volt. És szerinte ez egy nagyon érdekes igazság, úgy véli, tulajdonképpen az irodalomesztétika egyik alapkérdése, hogy mi a valóság. Majd néhány példát is említett: nem biztos, hogy Hamlet létezett, de az biztos, hogy apja szelleme megjelenik. Nem biztos, hogy Rómeó létezett, de az biztos, hogy felmászott az erkélyen, hogy Júliának udvaroljon. Nem biztos tehát, hogy Virág Rudolf létezett, de az biztos, hogy ebben a házban lakott, és szombathelyi származású volt.

„Az Ulysses a mikrokozmosz és a makrokozmosz, tehát a nagyon pici és a végtelen nagy világ csodálatos összjátéka. Ha van türelmük, olvassák el, mert hát türelem kell hozzá. Olyan, kérem, mint egy nagyon nehéz hegymászás. Én bizony többször visszafordultam félúton. Néha talán igénybe vettem a drótkötélpályát is, ugye értenek, hogy az ember hússzal odébb lapozik. De ha felért a csúcsra, akkor bámulatos kilátása lesz. Éljen Joyce! Éljen Szombathely!” – zárta mondandóját az író.

A beszédek után pedig következett a hagyományos pecsételés a belvárosban, szigorúan porcukorral. Majd felavatták a Murális Műhely keretében idén elkészült alkotást a Thököly utca 30-nál lévő belső parkolóban. Az ír Roisín McGuigan a 10. fejezetet készítette el, méghozzá elég különleges módon: fogta az eredeti, 1922-es kiadást és az adott fejezet 34 lapjának szüneteit és írásjeleit egymásra akkumulálta és így egy nagyon gazdag vizualitású alkotást hozott létre, tulajdonképpen egy csillagképet, amire egy foszforeszkáló üveggyöngy felület is került, hogy éjszaka világítson.

Megnyitották az Ulysses Udvart is a Göncz Árpád téren, ahol többek között a Bori Művek (keramikus), Joó Rebeka (festő), Angela Galvan (festő), Szalai Lilian (festő), Tóth András (fonalkép), Bíró Stefi (textil), Körmendi Klára (festő), Pópa Kornél (fotó), Yama Art Gallery is jelen van. Zárásként pedig felcsendült Bloomlandia himnusza, miközben felvonták a zászlót a Leopold Bloom sétányon, majd a hagyományos sörcsapolással zárult a hivatalos nyitóceremónia.

Ám mindez még csak a kezdet volt, kortárs alkotókkal, irodalommal, zenével és performanszokkal folytatódik Szombathely egyedülálló kortárs összművészeti fesztiválja egészen június 16-ig.

A Bloomsday teljes programja itt elérhető!

Czömpöl Bianka

Fotó: Bonyhádi Zoltán, Pataki Gergő