Beszélő trófeák: tengerszem-forgatás

Apcra elkísértük a szombathelyi filmes stábot, melyet ezúttal Illés László rendező mellett Balogh János (Weöres Sándor Színház; az egyik főszereplő), Tóth Gergely (operatőr, aki Illés László A Pince és a Pásztor című nagyjátékfilmjét is fényképezte), továbbá Horváth Viktória (a WSSZ kellékese), Pados Bernát (a WSSZ ügyelője), Pozsár András drón-operatőr,  Kiss Miklós és Kiss Henrik búvár alkotott. Székesfehérváron csatlakozott hozzánk Kiss Diána Magdolna színésznő (Vörösmarty Színház). Budapesten vette föl a stáb Kemény Melinda sminkest.

Apc község Heves megyében, a Zagyva völgyében fekszik, ahol két és fél ezren élnek. Az Árpád-kori település híres Szent István templomáról, ám még ismertebb a falutól két kilométerre fekvő tengerszeméről, amit arrafelé Széleskő-bányatónak is hívnak (egykor andezitet termeltek itt ki).

A reggeli érkezéskor villámcsapásként ért bennünket a hír: az éjszakai felhőszakadás miatt sem személykocsival, de még terepjáróval sem lehet megközelíteni a tengerszemet. Az oda vivő meredek út sártengerré változott. Hiába kapott aznapra forgatási engedélyt a stáb… Illés László azonban nem nyugodott ebbe bele. Vasárnapi pihenőnap ide vagy oda, minden követ megmozgatott. Szerzett egy hatalmas kerekű traktort, hátulján teherszállító szerkezettel, nem mellékesen pedig: jólelkű, segítőkész traktoristával. Három fordulóval sikerült is a forgatáshoz szükséges eszközöket, szerkezeteket (f)eljuttatni a tengerszemig. A kis embercsapat bakancsban, gumicsizmában vágott neki a meredélynek, s győzte le a legelső akadályt. Aztán a nap folyamán a többi (előre nem várt) nehézséggel is meg kellett birkózni. A tizennégy fokos vízben meztelenül úszott Kiss Diána és Balogh János, utóbbinak el is kellett merülnie/tűnnie jó mélyre, búvár segítségével. Rakoncátlankodott a vízi felvevőgép, tönkrement a búvár pipája. Érdeklődők/kirándulók éppen akkor sétáltak/léptek be a képbe, amikor élesben ment a felvétel. Ismétlés, ismétlés, ismétlés. Szemerkélő eső, meglóduló szél… De aztán ki-kisütött a napocska. Az égiek a hallatlan munkabírású, lelkes, lehetetlent nem ismerő stábot oltalmukba fogadták. Valamennyi tervezett jelenetet maradéktalanul sikerült rögzíteni. És miután a legeslegutolsó képsorozat is „dobozba került”, hahóztunk, örömujjongásban törtünk ki mindahányan. Majd megnyugvás szállta meg a lelkeket, s a csend nem csupán simogatott, de ahogy mondani szokták, szinte tapinthatóvá vált. Sztevanovity Dusán Gyémánt és arany című dalszövegét visszhangozták az Apci Tengerszemet ölelő sziklás hegyek: „Mert a gyémánt és arany fénye szép / De tiéd ez a fény akkor lehet csak / Ha érte a mélybe lemész, érte mész / Hát indulj, és hozd fel onnan / Fénye kárpótol majd minden nehéz percért”.

Fújtunk nagyot, s kezdtünk cihelődni. Mit ad Isten, hirtelen trópusias eső zúdult a nyakunkba, a felszerelésekre. Az addigra úgy-ahogy megszikkadt földút-szerűség nyálkássá, síkossá, kocsonyássá, ne kerteljünk: félelmetessé vált az esti szürkületben. De miért is lepődtünk volna meg éppen ezen? Ami a legfontosabb: a Beszélő trófeák utolsó forgatási napi felvételeit már senki el nem vehette a stábtól. Azt a képzelőerőkre bízzuk, hogy két kilométeres – iszapban való csoszogás, csúszkálás, egyensúlyozás – botorkálás után hogy festett a csapat, miután leért a tisztáson (immár a posványban) várakozó járgányokhoz. De, spongyát rá! (A traktor-monstrumnak meg se kottyant az újabb három forduló.) Utána már szinte felüdülés volt a háromszázötven kilométer hazafelé, Szombathelyig.

A Beszélő trófeák Illés László harmadik nagyjátékfilmje. Műfaja: thriller (ami az idegeket a végsőkig fokozza). Mint ismeretes, első alkotását, A Pincét (The Basement, angol nyelvű független nagyjátékfilm, 2017) negyvenkét országban forgalmazták. A Pásztor (The Shepherd, 2019) című filmdrámáját harmincegy, köztük rangos nemzetközi fesztiválon díjazták. Mindkét alkotás szerepel az egyik legnagyobb amerikai médiaszolgáltató kínálatában. A Beszélő trófeák várhatóan tavasszal kerül a mozikba.  

Szenkovits Péter