Shirley Valentine: Balsai Móni szeretetcsomagja

„Hatalmas életszeretet sugárzik a darabból. Hálás dolog eljátszani. Mély, drámai pillanatai is vannak az előadásnak, ám ezeket rendre föloldja a humor. Egy, az élete közepén járó, problémákkal küszködő nő a főhős. Olyan kérdésekre keresi a válaszokat, amik – korosztálytól függetlenül – mindenkit foglalkoztatnak”, vázolta fel telefonos érdeklődésünkre Balsai Móni, Jászai-díjas, Gundel művészeti díjas színésznő, akit egyebek között a Liza, a rókatündér és a Tiszta szívvel című filmekben is a szívünkbe zárhattunk. Az előadás rendezője Ujj Mészáros Károly.

„Shirley végignéz az életén, s azon (is) morfondírozik, mit kezdhet még magával, földi létével? Különös utazás ez, a szűk családi körtől, a gyerekkori álmoktól indul, aztán sok zegzugot bejár. A néző vele tart, miközben akár ő is végiggondolhatja, milyen vágyai is voltak gyerekként, merre vette az irányt, miként alakult az élete? Jó, ha valaki elégedett s boldog, de azért sokan vagyunk úgy, akik nem feltétlenül érték el azt – nem úgy élik az életüket –, amiről kamaszként álmodtak. Vajon tudunk-e mégis valahogy az eredeti irányba visszatérni?Az egyik előadás után, nagy örömömre, tizenhét éves fiú jött oda hozzám azzal, ’úristen, de jó volt!’, és hogy sok mindenen elgondolkodott. Tehát azt is sugallhatja Shirley története, hogy próbáljuk meghallani a belső hangunkat. Mi a vágyunk? Mi az, amit szeretnénk? És hogyha tudunk változtatni, merünk (tovább)lépni, akkor ez valójában nagy ajándék. Megpróbálunk mi dönteni a sorsunkról, merre is menjünk? Persze ez egyáltalán nem egyszerű. Nehéz, kétségtelen. De mégis: az ember – a szűk keretein s az észszerűség határain belül, amire lehetőséget ad az élete –, próbálja meg valóra váltani mindazt, amit szeretne. Pozitív látásmódot, életszemléletet sugall az előadás, ami egy nagy szeretetcsomag. Az eddigi visszajelzések azt tükrözik, hogy érzik, értik a nézők. Sok olyan pillanat van, amikor együtt lélegzünk a közönséggel. S ha mi, színészek tudunk adni valamit, amit haza lehet vinni – ezért jó színházat csinálni. Persze amikor az ember pozitív kicsengésű, felemelő darabban játszhat, mint ez, az megemeli a játszó lelkét is. Egyébiránt csapatjátékosnak vallom magam, de remélem, hogy ezúttal egyedül is jó hangulatú estét tudok varázsolni a szombathelyi karneválozóknak!”

Szenkovits Péter