Balázsy Péter: köszönöm a bizalmat!

– Egy rövid nyilatkozaton kívül nem szólalt meg vasárnap este. Mi járt valójában a fejében?

– Azt mondtam akkor este, amit éreztem: itt és most ez ennyire volt elég. Természetesen csalódott és szomorú voltam és vagyok. Azért vállaltam el a felkérést, mert komoly megtiszteltetés és kihívás, ha valaki saját szülővárosa polgármestere lehet. Hittem abban, hogy a szombathelyeikkel új lendületet tudok adni a városnak. Arra készültünk, hogy az elmúlt kilenc év eredményeire építve, annak hibáiból tanulva sokkal jobb várost tudunk építeni. Azt gondolom, a programomat sikerült jól bemutatni, valódi alternatívát tudtam kínálni. Köszönöm a rengeteg szavazatot és biztatást, azt az összefogást, ami kialakult mellettem. Hálás vagyok érte.

– Kielemezték-e már, hogy végül miért nem sikerült?

– Vannak külső, rajtam kívülálló körülmények, és én is követtem el hibákat. Az előbbiekkel nem érdemes foglalkozni, és nem is elegáns a sajtón keresztül üzengetni. Voltak olyan kérdések, amelyeket jobban kellett volna kezelnem. Erősebben kellett volna kommunikálnom az olyan esetekben, amikor azt éreztem, nekem van igazam. Az utolsó héten olyan dolgok történtek, amelyek az ellenzéki szavazótábort aktivizálták, de vélhetően korábban nem szavazó emberek is elmentek. Az én politikai közösségem is követett el olyan hibákat helyben, amelyek nem hozzám kötődtek, mégis nekem ártottak. 

– Mennyit ártott, hogy ritkán jelent meg egyedül, és hiába volt jó programja, annak az ismertetője végül a hazaárulózás miatt kapott kiemelt figyelmet? 

– Én csapatjátékos vagyok. Voltak, akik már régi, rutinos szereplőkként segítettek, voltak, akiket én kértem fel, hogy vállaljanak közéleti feladatot. Esetleges nézeteltéréseink ellenére is kiálltam mellettük, végig együtt kampányolt a csapatunk. A polgármesterjelölti vita lett volna az az alkalom, ahol egyedül tudtam volna szerepelni. Szívesen vállaltam volna, de azt éreztem, hogy az ellenfelem a helyi ügyekről szóló valódi vita helyett politikai hisztériát akar kelteni, így bölcsebbnek láttam, ha ebbe a játékba nem megyek bele, nem szolgálta volna a város érdekét. 

– Hogyan tovább? A törvényi előírások miatt nem lehet egyszerre megyei főjegyző és városi képviselő, így választania kell.

– A hétvégén meghozom a döntést.  Akiknek adok a véleményére, azok is erősen megosztottak, hogy mivel tudok saját közösségemnek jobban segíteni: ha beülök a közgyűlésbe, vagy ha kívülről segítem a várost. A szombathelyi közgyűlést az elmúlt évtizedben jellemző légkör nem feltétlenül építő jellegű. Voltak és vannak közéleti ambícióim, de ezek nem párt-, hanem várospolitikaiak. Nem kedvetlenített el a történet, rengeteget tanultam a kampányból, és kiváló embereket ismertem meg.  Kialakult körülöttem egy közösség, ennek tagjai számítanak arra, hogy folytatjuk ezt a munkát valamilyen formában. Arra készülünk, hogyha a várost nem is, de ezt a közösséget tudjuk építeni.

– A Brüsszelben kialakult kapcsolatrendszerét, ami most már konkrét kormányzati kapcsolatokat jelent, felhasználja a város érdekében?

– Persze, ez természetes, a megyei önkormányzattal is rengeteg olyan projekten dolgoztam, ami a várost szolgálja. Kész vagyok, hogy a kapcsolatrendszeremet továbbra is Szombathely és a megye javára fordítsam.  Azt kívánom az Éljen Szombathelynek!-nek és Nemény András polgármesternek is, hogy meg tudják valósítani, amit terveztek. A szombathelyi politikai vitákat mérsékelni kell, de ehhez az eddiginél nagyobb igazmondásra és alázatra is szükség van, ebben mindenkinek felelőssége van. 
 

Török Tibor
Fotó: Nagy Jácint