Az emberségnél nincs fontosabb a világon

„Sok mindennel össze szoktam hasonítani a szimfonikus műfajban a közönség és a zenekar közötti viszonyt. Az egyik: ha olyan étterembe járok, ahol megbízom abban, amit a séf készít, akkor olyan ételt is megeszek, amiről nem gondoltam volna, hogy ízlik majd. A muzsikusok és a karmester közötti viszony is bizalmi állapot. Alapvető, hogy egy csónakban, egyfelé evezünk. Nem egymással harcolunk, hanem azt szeretnénk elérni, hogy jó legyen az, amit csinálunk. Ez sok mindentől függ. Nyilván – mindkét oldalon – személyiségtől is, s attól, hogy mindannyian ugyanazt gondoljuk arról, mi a missziója – ha szabad ilyen nagy szavakat használnom – az adott zenekarnak. Onnantól kezdve már csak a részleteket kell kidolgozni, miként tudunk egyre jobbá válni. Az utolsó próbán mindig azt szoktam mondani a muzsikusoknak, hogy mindenki élvezze a hangversenyt: jó koncertet kívánok magunknak is! Úgy nem lehet a közönséget ’megfogni’, hogy maga a zenész a színpadon nem élvezi teljes mértékben azt, amit játszik. Nehezebb daraboknál nyilván – az odafigyelés, a koncentrálás miatt – más és más, hogy az ember mennyire felszabadultan muzsikál. De alapvetően az élő előadásnak mégis csak az lenne a lényege, hogy ott, abban a pillanatban olyan történjen, amire aztán mindenki emlékszik”, fejti ki Vajda Gergely, aki arra a felvetésünkre, hogy a Bartók Teremben az októberi Ünnepi hangversenyükön úgy éreztük, megtörtént az a bizonyos csoda, ekként reagál: „Ennek igazán örülök. Én is úgy éreztem, hogy megtörtént. Ám, az igazat megvallva sokszor az, hogy én mit érzek, ebből a szempontból lényegtelen. Előfordul az is, hogy miközben mindenkit sikerül elvarázsolni, én elégedetlen vagyok. (Nevet.) Persze fordítva is megtörténhet. Úgy gondolom, hogy hú, ez most jól sikerült! – és aztán mégsem ’megy át’ a dolog.  Sok minden kell ahhoz, hogy a találkozás megszülessen, úgyhogy a kivételes pillanatokat tudni kell értékelni!”

Egyelőre egy évre szól Vajda Gergely szombathelyi vezető karmesteri szerződése, ám a zenekarral hosszabb távú együttműködésben gondolkodnak. „Talán szerencsésebb úgy mondani, hogy praktikus okokból évente ’osztjuk le’, hogy pontosan mikor s mennyit dolgozunk együtt. De mindenképpen távlatban gondolkodunk. Annak nincs sok értelme, hogy valaki vezető karmester legyen egy vagy két évig. Ennyi idő alatt igencsak kevés, vagy éppenséggel semennyi hosszú távú célt sem lehet elérni. Az természetes, hogy a zenekar által már 'bejáratott csatornákat’ ápolni kell, illetve hogyha felújításra szorulnak, akkor abban kell segíteni. Én mindent támogatok és folytatok, ami működőképes az én időm előttről, és természetesen próbálok új dolgokat is fölépíteni. Aki nem mozog valamerre, aki áll, az visszafele megy.”

Elképesztően sokoldalú Vajda Gergely munkássága, művészete. S bizonyos szempontból régi szombathelyi. A kilencvenes években, huszonévesen részt vett az itteni Bartók Fesztivál mesterkurzusain, ahol megismerkedett Eötvös Péter (1944) világhírű zeneszerzővel, karmesterrel, korunk egyik legismertebb operaszerzőjével. Mester-tanítvány, utóbb kolléga-barát viszony alakult ki közöttük. Eötvös Péter vendégprofesszornak hívta meg Vajda Gergelyt, aki (2019-től) az Eötvös Péter Alapítvány programigazgatója is. Egyébiránt kétlaki életet él. Az Amerikai Egyesült Államokban lévő Alabama állam Huntsville városa szimfonikus zenekarának  zeneigazgatója 2011-től. Zeneszerzőként is jelentős. Egyebek között Esterházy Péter Fuharosok című kisregényéből írt operát, amiről úgy tartja: „a kiszolgáltatottságunkban is élni akaró emberséget erősíti fel”.

Erről így vall: „Mindig is az elesettek pártján álltam. Ez nálam alapállapot. Hogy aztán ezt mások milyen szempontból közelítik meg, az kinek-kinek a maga dolga. A lényeg az, hogy adott pillanatban miként reagálunk az embertársainkra, a többi csak elmélet, ideológia, sokszor valaminek az eltakarása. Mélyen hiszem, hogy az elsődleges gesztusnak, reakciónak az emberségnek kell lennie. Ez a legfontosabb, minden másról ezután lehet csak beszélni.”  

Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint