"Az ember átmegy azon a falon" – Dobray Sarolta író, újságíró Szombathelyen járt

A Zonta Club 1919 óta küzd a női egyenjogúságért: a szombathelyi közösség időről időre olyan személyiségekkel szervez beszélgetést, akik kapcsolódnak ehhez a témakörhöz. Dobray Sarolta riportjaiban és regényében is a kiszolgáltatottak, elesettek, bántalmazottak felé fordul – gyakran olyanok felé, akikről, ha felszínesen gondolkozunk, talán nem is gondolnánk, hogy áldozatok. 

A Zonta Club képviseletében Pallósiné dr. Toldi Márta beszélgetett a szerzővel, elsőként arról, hogyan is vezetett a színésznő anya és rendező apa gyermekének útja az írásig. Az édesanya, Polónyi Gyöngyi színészi karrierjét hátrahagyva igazi segítővé vált: különböző missziókba fogott, így emlékszik rá leginkább a lánya. Dobray Györgytől, a K1 és a K2 rendezőjétől (a dokumentumfilmek a hírhedt Rákóczi téri prostituáltpiacot mutatták be) azt tanulta meg, hogy merjünk tabutémákhoz nyúlni, és azt, hogy az ember legyen kíváncsi, nézzen a dolgok mögé. Olyan emberek esetében is, akiktől, úgy érezzük, fal választ el: jó írás pedig akkor születik, ha "az ember átmegy azon a falon", mondja Dobray Sarolta, minden emberre egyenlőként kell tekinteni, mindenkivel közösséget kell vállalni.

Az apa barátja, Gyurkovics Tibor költő jónak tartotta a tinédzser Dobray verseit: a kritika akkor vált útmutatóvá, mikor egy üzleti iskola elvégzése, modellkedés, TV-bemondóság után kereste a saját útját. Újságírással kezdett el foglalkozni, s hogy sikeresen, az mutatja leginkább, hogy 5 hónap után olyan riportok kerültek ki a keze alól, melyek 2011-ben Őrült világ címmel kötetbe fogva láttak napvilágot. A szerző az Olasz meló című riportot emelte ki a kötetből: Olaszországban prostitúcióból élő magyar lányokkal költözött össze inkognitóban, hogy megismerje a a háttereket. Ez is megerősítette abban, hogy ne ítéljünk elsőre, a lányok mindegyike valamilyen értelemben traumatizált volt: a történetek megismerése segít, hogy felszámoljuk a sztereotípiákat.

2022-es a Beűzetés a paradicsomba című riportkönyv, ami szintén a társadalom elesettjeiről szól: nem azért, hogy sajnáljuk őket, hangsúlyozza az író, hanem hogy lássuk, hogy segítségre van szükségük – és ez mindannyiunk dolga.

A beszélgetés központi témája a 2021-es Üvegfal című regény volt, ami 10 évet mutat be egy bántalmazó kapcsolatból: Léna és Péter története pontos látlelet, és mivel azonos sémák mentén működik minden bántalmazó viszony, rengetegen ismerték fel saját házasságuk játszmáit benne. Az Üvegfal a férfi és a nő, a bántalmazó és a bántalmazott nézőpontjából is bemutatja a történetet, rávilágítva, hogy mindkét szerep mögött traumák húzódhatnak meg: a teljes kontrollt kiépítő és az alárendelődő fél húsbavágóan összetartoznak, a szabadulás pedig iszonyú nehéz egy, a szüleitől nem sok önbizalmat nyerő embertől, és attól, aki folyton retteg, hogy elhagyják. Léna a regény végén, 10 év házasság után, két gyermek anyjaként ismeri fel, hogy nem szabad: hogy sikerül-e önmagát megmentenie, a következő regényből kiderül.

Tp
Fotók: Nagy Jácint