Anno: ezrek vonultak fel a Karneválon

A Kádár-korszakban nem önálló eseményként, hanem a Savaria-napok rendezvénysorozat részeként szervezték meg a nyári felvonulást. A hatvanas évek közepére a Karnevál a város legnagyobb turisztikai eseménye lett, ahogy azt a Vas megyei tanács Idegenforgalmi Hivatalának vezetője, Butty Edit is elmondta: „A Vas megyei nyári kulturális program legnagyobb tömeget mozgató és legtöbb nézőt vonzó része a Savaria karnevál”, amelynek állandó sztárfellépői 1965-től 1969-ig Sinkovits Imre és felesége, Gombos Katalin voltak, ők narrálták a felvonulást. A házaspárt a karnevál egyik főszervezője, Gál Ferusz József szervezte be, méghozzá az őrségi Ispánkon lakó Sinkovits nagynénjén keresztül.

A felvonulók a karnevál napján a városközpont széles utcáin meneteltek végig. Az út hossza körülbelül két kilométer lehetett, időtartama két óra volt. A résztvevők a Batthyány térről indultak el, és a Bejczy utcán át a Fő térre mentek. Onnét a Király és a Petőfi utcákon vonultak a megye és a város központjaként számon tartott Berzsenyi térre, ahol a műsort tömött tribünök előtt mutatták be. A produkció megtekintésért fizetni kellett, körülbelül egy mozijegy árának megfelelő összeget.

A hatvanas évek elején két- és kétezer-ötszáz szereplőről, az évtized közepén több, háromezer és négyezer közötti felvonulószámról írtak az újságok. Az önkéntesek nagy részét az üzemek alkalmazottai, az iskolák tanulói tettét ki, de szerepeltek például a Szombathelyen állomásozó szovjet katonák is. A Karnevál főszervezői döntöttek arról, hogy kinek melyik kort, mennyi emberrel, milyen eszközökkel, milyen jelmezben kell képviselnie. A résztvevők toborzása az üzemek feladata volt. Körülbelül harminc intézmény vett részt a felvonuláson, köztük az iskolák hallgatói.

A jelmezek és díszletek elkészítésében, beszerzésében a Vas megyei üzemekre hárult jelentős feladat. A varrással foglalkozó KTSZ-ek készítettek római ruházatot a Szombathelyi Pamutipari Vállalattól felvásárolt anyagokból. A Szombathelyi Határőrség leselejtezett bakancsait viselték a Horthy-kor seregei és Dózsa parasztjai. A Szombathelyi Cipőgyár a római kor saruit, a Szentgotthárdi Kaszagyár Dózsa parasztjainak kaszáit, a Járműjavító Vállalat az 1848-as ágyukat, a Mezőgép gyár a fegyvereket, a kardokat, a pajzsokat adta.

A műsor vagy Savaria alapításával vagy Septimius Severus császári trónra emelésével kezdődött, majd Attila hunjainak hódítását, a szlávok betelepülését, a honfoglalást, tatárjárást, török korszakot, Rákóczi-szabadságharcot, Napóleon seregeinek megszállását, az 1848-as forradalmat, a Horthy-korszakot, a második világháborút elevenítették fel, a jelenkor végül egy jelenetben olvadt össze. 

A rendezők minden korszaknál igyekeztek városi, megyei történeteket színre vinni. Szombathely, Vas megye és Magyarország történetét osztályharcok szerint mesélték el. Különböző városi legendák szólnak a rendezvény után a városban felbukkanó SS-egyenruhába öltözött fiatalokról – a főszervező, Gál Ferusz József szerint, egyik ilyen eset okozta a rendezvény vesztét. Erről az 1997-ben készült Savaria Karneválok története (Szekeres Kriszta-Kovács Tibor-Váradi Gábor) című filmben beszélt:  „A cipőgyárnak a KISZ fiataljai öltöztek be ebbe a német egyenruhába. Rettenetesen meleg volt. A melegben nem mentek egyszerre haza, hanem a fasiszta egyenruhában beültek a Marika presszóba. Beültek ezek az elegáns német ruhába öltözött fasiszta elemek, s bement az akkori rendőrparancsnok. És akkor a legközelebbi kiértékelésen, ahol a rendőrség mindig ott volt, mert biztosítani kellett a karnevált, mondta, hogy megengedhetetlen dolog, hogy karnevál után fasiszta egyenruhába öltözött fiatalok dáridózzanak a presszóban, aztán többet nem kellett dáridózniuk.”

Fotó: Fortepan/adományozó: Kelemen Zoltán