Alma és szalma – a szerbek karácsonya 

„Az ortodox hagyományok miatt nálunk két héttel később ünneplik a karácsonyt (Bozic), mint például Magyarországon, így Szenteste napja január 6-a. Ahogy a világ minden országában, úgy nálunk is nagyon meghitt időszak ez a készülődéssel, várakozással. Most már a két kisgyermekünkkel együtt várjuk az ünnepeket, akik szerencsére abban a korban vannak, hogy élvezik ezt az egészet, érzékelik, hogy mi történik, és természetesen nagyon szeretik az ezzel járó nyüzsgést, pörgést, és mindent, ami ehhez tartozik” – mondta el a Falco vezetőedzője. Január 6-át úgynevezett tölgyfanapnak is hívják, ugyanis ilyenkor szoktak elmenni a férfiak badnjak-ért, vagyis tölgyfáért. Ez bekerül a lakásba, és nagy szerepe van, a hiedelem szerint ugyanis boldogságot, szerencsét hoz a házra.

Ugyanez igaz a szalmára is. Szokás, hogy a ház helyiségeiben szalmát szórunk szét, de ha mindenhova nem is, az asztal alá szinte mindig kerül valamennyi, ez jelenti Jézus születésének helyét. Az ünnepléskor mi is szoktunk énekelni, van, hogy körbeállunk, megfogjuk egymás kezét, sokan imádkoznak is, tulajdonképpen ezekkel a rituálékkal veszi kezdetét a karácsony. Szokás még, hogy egy almát – ami a termékenység jelképe – a családfő annyi részre vág, ahány tagja van a családnak. Szerbiában is megvannak a tradicionális fogások, mind a főételek, mind pedig a desszertek tekintetében. Karácsony előtt egyébként nem igazán szoktunk bőséges, zsíros dolgokat enni, inkább halakat, tésztát fogyasztunk ilyenkor. Az ünnepi menüből elsőként azt emelném ki, hogy hagyományosan készül egy különböző motívumokkal díszített kalács (Veliki kolac), viszont ezt akkor még nem vágjuk fel, erre mindig újévkor szokott sor kerülni. Családonként eltérő, hogy mivel szokták dekorálni (gyakori a hordó, a szőlő), de nagyon fontos részét képezi az ünnepeknek. Az édességeknél maradva ünnepi desszertünk még a kojivo, ami tulajdonképpen főtt búza. Ezt másnap dióval együtt le kell darálni, akár citrommal, mazsolával, cukorral ízesíteni, majd szintén dióval körberakni, tálalni. Fő fogásként több olyan étel is van, amely nagyon sok háztartásban az asztalra kerül. Az egyik legjellegzetesebb a vadász steak gombával, de a sült malac, birka, vagy adott esetben kecske is nagyon népszerű. Itt is megjelenik a korábban már említett alma, méghozzá olyan módon, hogy amikor tálalunk, ezt dugjuk például a malac szájába, hogy szerencsés legyen a következő esztendő.

A szerencse mellett a jólét szimbolizálása is bevett szokás, ez általában kosárba tett árpával, búzával, vagy éppen aprópénzzel szokott történni. Szerbiában, illetve az ortodox vallásban nem igazán szokás a klasszikus karácsonyfaállítás, valamint az, hogy ajándékot adjunk a másiknak, mi viszont meg szoktuk lepni egymást figyelmességekkel, apróságokkal, legfőképp a gyerekek miatt. Van egy speciális köszönés, a „Hristos se rodi” (Krisztus megszületett), amire a „Vaistinu se rodi” (Valóban megszületett) választ adjuk, ezt pedig egészen újévig szokás tartani. Templomba is el szoktunk együtt menni, számunkra ez is része a karácsonynak.

A legfontosabb mégis az, hogy ilyenkor otthon vagyunk, együtt vagyunk, és annyi időt töltünk együtt, amennyit tudunk. A bajnokság nálunk ilyenkor sem áll le, december végén, illetve január elején is vannak mérkőzéseink, ezért sajnos kevesebb időm szokott arra jutni, hogy kiélvezzem ezeket a napokat, de persze igyekszem megélni ezt az időszakot, mert ezt nem lehet összehasonlítani semmivel."

Malomsoki Cintia