A Szent Márton kórus ünnepe - 65 éves lett a szombathelyi kórus

A Szent Márton Városi Kórus névváltozásai (is) tükrözik az elmúlt hatvanöt év korszakait. Születésekor,1959-ben KISZÖV Béke Kórusnak hívták. Utóbb Radius Hungaricus Kórusnak, Zenebarátok Szombathelyi Kórusának, Zenebarátok Szent Márton Kórusának. Amiben viszont az állandóságot sugározza, az a klasszikus zene szeretete, ihletett közvetítése.

Olyan énekkar, ami nem csak városunknak, hanem régiónknak is fontos kulturális értéke, jellemezte az együttest Horváth Soma, kultúráért is felelős alpolgármester. Kiemelte a töretlen lelkesedést, az odaadást, a rendkívüli elkötelezettséget. Horváth Imrét, akinek fél évszázados dirigensi tevékenységét ugyancsak ünnepelhettük, ekként dicsérte: a kórus számára igazodási ponttá vált emberileg, szakmailag.

Emlékeztetett arra, hogy a jeles karnagy három éve kapta meg a „Szombathely Kultúrájáért Életműdíjat”. A kórusegyesület pedig öt esztendeje érdemelte ki „Az Év Civil Szervezete” elismerést. Az alpolgármester – Putz Attila, Tóth Kálmán városi képviselőkkel, bizottsági elnökökkel közösen – elismerő okleveleket nyújtott át dr. Nemény András polgármester nevében. 
Megindító zenemű csendült föl: Gioachino Rossini (1792-1868) olasz zeneszerző Stabat Mater című, 1842-ben bemutatott oratóriuma.

A leginkább vígoperáiról ismert szerző ezúttal elérzékenyítő témát választott: a Golgota keresztje alatt álló Mária fájdalmára, a keresztre feszített fia szenvedése okozta mérhetetlen szomorúságára, bánatára, keservére összpontosít. És mégis: a tizedik tétel föloldozást nyújt. Reményt ad. Föl-fölvillan a menny, a Paradicsom örökkön-örökké tartó világa, tökélye. A rend.  A méltán szeretett kórus a mindig remeklő Savaria Szimfonikus Zenekarral, a megnyerő Nagykanizsa Város Vegyes Karával (karmesterük Somos Csaba), valamint odaadó szólistákkal együtt varázsolt ünnepet.

Megyimorecz Ildikót (szoprán), Ruszó Alexandrát (mezzoszoprán), Farkas Andrást (tenor), Dani Dávidot (basszus) hallhattuk-láthattuk. Lelki megtisztulást élhettünk át. De hiszen ezért járunk koncertre! (Meg színházba.) Mikor kicsit képessé válunk elrugaszkodni a földtől; valamelyest kívülről szemlélhetjük önmagunkat, egymást. Kaotikus korunkat. Csipetnyivel jobbá, el- s befogadóbbakká lehetünk. Horváth Imre elegánsan, empátiával, elementáris energiával „forrasztott eggyé” közreműködőt és közönséget.    

szp

Fotó: Bonyhádi Zoltán