A pacal, mint a tolerancia é(t)ke – Thalia kertjében „bendő-előadással” vendégszerepelt szombaton este a Neptun Brigád

A József Attila-díjas Cserna-Szabó András (1974) A pacal ideje című művéből (az alapírás ugyancsak az övé, címe: 77 magyar pacal) készült zenés gasztro abszurdot láthatták a karnevál teátrumot is kedvelő nézői/vendégei. A produkciót a Neptun Brigád hozta Savariába. A monodrámát Ficzere Béla (1972; az Orlai Produkciós Iroda színművésze) adta elő Vass György rendezésében.  

A pacal, mint azt bizonyára majd’ mindenki tudja: „A szarvasmarha kérődzéséhez használt elő gyomrából készülő ételalapanyag; csíkokra vágott, nyers, tisztított bendő, a magyar konyhaművészet jellegzetes alkotóeleme.” (Wikipédia)

A pacal megosztó étel. Akad, akit a hideg is kirázza tőle, más esküszik rá, ha professzionista módon készítik el, akkor mennyei eledel. Nem kevesen, persze, a bendő-ételnek már az említésétől is ódzkodnak, jóllehet még sohasem kóstolták. Tehát tolerancia-mérésre igencsak alkalmas a pacal-téma. Addig semmiképpen sem kellene ítéletet mondani „felette”, amíg meg nem ízleljük. Eleve elutasítani, netán undorodni tőle, nem éppen elegáns (finoman szólva) hozzáállás. Vagy ha mégsem tudjuk rávenni magunkat arra, hogy „bevállaljuk”, legalább ne törjünk pálcát azok fölött se, akiknek a kedvencük. Amiként Rákóczi fejedelemnek, vagy Kádárnak is az volt. Persze nem emiatt kedveljük az egyiket, s nem ezért kívánjuk a pokolba, a történelem pöcegödrébe a másikat.

Ficzere Béla nem akármilyen feladatra vállalkozott, mert részben ő maga a pacal megszemélyesítője, azaz „pacalbőrű”, aki/ami a bíróság előtt próbálja „felmentetni” a megvádolt bendőt a történelmi korokat átívelően, egészen napjainkig (Álmos vezértől az énekes Komár Lászlóig) „elkövetett” ilyen-olyan „bűnökért”. A bíró is Ficzere meg az ügyész szintúgy; sokszínű vád- és párbeszéd részese lehetett a Thalia-kert szépszámú publikuma. 

Egyébiránt körmös, csülkös, velős, gombás – és ki tudja még hányféle – pacal létezik, egyik finomabb (lehet), mint a másik. (Szubjektív beszúrás: e sorok írója rajong az igényesen elkészített, fenséges bendő-különlegességekért. De, hát, mint mindenhez, ennek a megalkotásához is tehetség, tudás, odaadás, alaposság szükségeltetik!) 
Egykor szegény emberek étke volt például a pacalleves, ám ma már nem csak a magyar, de a francia, a német, a svájci, az itáliai, a portugál konyhaművészetnek (előkelő éttermekben) is része az ilyen-olyan bendő-kínálat. Portóban sült pacalt falatkáznak az ínyencek! 

A pacal ideje című előadás azt a célt is szolgálja, hogy próbáljunk fölülemelkedni előítéleteinken, igyekezzünk el- s befogadóbbak lenni. Ne tekintsük a másikat ellenségnek akkor se, ha olyat is megeszik, amit a mi bendőnk nem venne be. Attól még jól el- s megférünk együtt fehér abroszos asztalnál. Meghallgatjuk az eltérő véleményeket. Méltányoljuk egymást. Közös nevezőt keresünk. Találunk. (Tálalunk!)       

Szenkovits Péter

Fotó: Orlai Produkciós Iroda