Az ötven éve megszűnt Szombathely-Rum vasútvonalra emlékeztek (képgalériával)

Tóth Kálmán, a szentkirályi körzet képviselője elmondta: decembertől szervezték a hat településsel (Szombathely, Táplánszentkereszt, Tanakajd, Vasszécseny, Csempeszkopács, Rum) közösen a rendezvényt, amely ezúttal is nagy sikert aratott. Az egykori vasúti nyomvonalon Dottó vonat közlekedett.  

Kubiszky Mihály: A csempeszkopácsi őrház (Vasi Szemle 2015) című írásában ismerhetjük meg a vasúti szakasz történetét. „Szombathely és Rum között a 21 km hosszú vasútvonalat a bajor tőke érdekeltségű Münchner Localbahn AG-hez tartozó Dunántúli HÉV építette, és 1894. december 10-én helyezte forgalomba. A Dunántúli HÉV-nek kiterjedt hálózata volt a nevében szereplő országrész nyugati területein. így a Pozsonyt Szombathellyel összekötő Pozsony-Porpác vonal, a Balaton felé irányuló forgalmat élénkítő Boba-Tapolca vonal, és a belőle Ukknál kiágazó és Csáktornyáig, majd a Türjénél kiágazó és Balatonszentgyörgyig vezető vonalak. Végül az Őrséget Szombathelyhez kötő Körmend Muraszombat, a Zalaegerszeg-Zalalövő, majd az utolsóként megépített és a forgalomnak 1913-ban megnyitott Kőszeg- Sárvár-Zalabér vonal. Összesen 514 (!) kilométer.”

Eleinte szó sem volt bezárásról, sőt. „Tervezték a vonal meghosszabbítását Baltaváron át Zalabérig, de erre az első világháború kitörése miatt már nem került sor. A vonal forgalmát az úgynevezett „normál-szerződés” értelmében a MÁV vette át. Ezért is kötötte ki az állam az építési engedélyben a MÁV szabványai szerinti építést és felszerelést. A vonal mentén fekvő települések egyre növekedtek, ma már szinte egymáshoz érnek. A vonal áruforgalma ugyan nem volt számottevő, inkább csak az őszi répa-kampányban nőtt meg kissé. De a személyforgalom a vonal életének háromnegyed évszázada alatt szinte folyton növekedett, Szombathely elővárosi vonalának minősült. A két világháború között kifejlesztett Ganz motorkocsik révén a menetidő csökkent, a szombathelyiek akkor már „rumi motor”-nak hívták. A vonal forgalmát a MÁV - nyilván a kedvezőtlen áruforgalmi mutatók miatt - 1974. május 25-én megszüntette, a vágányt felszedték. Úgy hiszem, értelmetlen cselekedet volt ez, a lakosság ki is nyilvánította nemtetszését. Hiszen az iparosodó városba ingázók utazását jól szolgálta, és kis korszerűsítéssel - kitérőhelyek építésével – ezen még nagyot lehetett volna javítani.”

A Vas Népe 2007. szeptember 10-én írt a vasúti emlékhely avatásáról. Mint olvasható: „D r. K ö v é r István vasúttörténész foglalta össze a rumi vasútvonal történetét: A tizenkilencedik század a vasútépítés százada volt. A Rumban és a körzetben élők a termények és az állatok szállítása érdekében akartak mihamarabb vicinálist, hogy a bécsi piacra könnyebben eljussanak. 1894. április 24-én dr. Károlyi Antal alispán ezüstlapáttal kezdte meg Szentkirálynál az építkezést, s az első ásónyom után néhány hónappal, decemberben megindult a forgalom. Gőzmozdonyok, később motorvonatok jártak az állomások között: Szombathely, Szőllős, Hermán, Bádonfa, Szentkirály, Bogát, Szentkereszt, Szentlőrinc, Bekófa, Táplánfa, Nagy- és Kiskajd, Jana, Lipárt, Szécseny, Csempesz-Kopács, Rum. A kisvasutat 1945-ben államosították, 1974 májusában megszüntették.”

(Fotó: Pataki Gergő)