XX84: a „Nagy Testvér” mindig figyel

George Orwell 1984 című világhírű regénye nyomán készített színpadi művet Sipos László Márk, a Weöres Sándor Színház ifjú, sokoldalú színművésze. Orwell legnépszerűbb munkája 1949-ben jelent meg. „Univerzális politika van benne. Nem kell aktualizálni, mert aktuális”, jellemzi Sipos László Márk, aki egyébiránt az XX84 főszereplője is, partnere Berényi Nóra Blanka. A háttérben csapat segíti őket: a legmodernebb technikai eszközökkel, fény-, hangeffektusokkal, miegyébbel. A dramaturg (a „harmadik szem”) Zrinyifalvi Eszter Anna.

A színpadi alkotást/videónaplót eredetileg Budapesten mutatták be, ezúttal a WSSZ Stúdiószínpadának közönsége élte át azt, milyen érzés megfigyelteket szemlélni úgy, miközben, mint nézőket, bennünket is kamerákkal „lőnek”. S föl-föl tűnünk képernyőkön. Először talán picurkát kínos is volt, fészkelődtünk. De nem volt mese, beláttuk: a saját félelmeinkkel szembesülnünk kell ekképp is. És lehetőleg le kell(ene) azokat gyűrnünk. Steril színházi körülmények között ez kinek-kinek sikerülhetett is. Ám, amikor elkapott bennünket az a bizonyos gépszíj, kénytelen-kelletlen szembesülni kényszerültünk azzal is, hogy a való(s) világban szinte ugyanez a helyzet. Ráadásul a „Friss hírek – 2 perc gyűlölet” híradások (XX84-ből) mifelénk nem korlátozódnak percekre, órákra, napokra, de még csak hetekre, hónapokra sem. Folyamatosan pusztít az egymás elleni uszítás, az ellenségeskedés, a hazugságdömping, a csalássorozat, immár tucatnyi esztendeje. Megfigyelési botrány; korrumpálhatóság; megcsonkított nyilvánosság. Stop az Európai Ügyészségnek! Következménye semminek nincs. A „Nagy Testvér” és bandája rá is tesz még néhány (szív)lapáttal. Miközben lesben állnak. Kifigyelnek. Bárkit. Bárhol. Bármikor.  

Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka talentummal, elképesztő elánnal, lendülettel, hévvel tárja elénk a mindenkori – így a mai közép-európai – viszonyainkat. S miután leleplezték a totalitárius rendszerek gengsztereinek bűnét, Winston, a főhős kinyitja az ablakot. Kimászik a rá váró, az őt integetve sürgető párjához. Aztán nyúlcipő. Eltűnnek az Akacs Mihály utcában. (Tényleg). Hírük-hamvuk sem marad. De velünk mi lesz?   

Szenkovits Péter 
Fotó: Mészáros Zsolt/wssz.hu