A húsvét az élet dallama

– Rendkívüli húsvét az idei. A járvány megállította a világot, életünk átgondolására hív. Miért élek? Honnan van ez a világ, merre tart, és benne mi az én létem célja, tartalma? A járvány szembesíti a mai, technikai fejlettségétől sokszor túlságosan is eltelt embert a törékenységével, sebezhetőségével.

Mégis, idén is húsvétot ünneplünk. A húsvét ugyanis a világ nagy alaptörténete, egy hatalmas szimfónia alapdallama. Azt üzeni, hogy a világnak és benne a mi életünknek is van oka, és van célja. Szeretetből lett ez a világ, s mi, emberek arra születünk, hogy megtanuljunk szeretni, s majd az Ő végtelen szeretetébe, az élet kicsattanó teljességébe hazaérkezzünk.

A járvány megállít, lehetőséget ad a világnak, hogy elgondolkodjék, hogy meghallja a mindenség és a saját élete alapdallamát. 

– Mit tehetünk annak érdekében, hogy a rettegés ne uralja el a hétköznapjainkat?

– Töltsük értékesen ezeket a napokat! Talán nagyon régen volt ennyi idő olvasni, átgondolni az életünket, idő arra, hogy a házastársak meghitten beszélgessenek, hogy a család együtt játsszon, nevessen, imádkozzon, énekeljen.

Segítsünk a legszegényebbeknek túlélni ezeket a számukra rendkívül nehéz heteket. Segítsünk az időseknek. A félelem ellen az egyik legjobb ellenszer a szolidaritás.

– Mit üzen húsvét ünnepe a ma emberének?

– Egy sokgyermekes édesapa ezt a nagyon egyszerű esti imát imádkozta minden nap a gyermekeivel: 

„Létezik az Isten, 
szeret az Isten, 
közénk jött az Isten, 
megbocsát az Isten, 
hazavár az Isten!” 

Szeretet-hiszekegynek nevezték el ezt az egyszerű, de mindent magába foglaló imát. A világ nagy alaptörténetébe illeszkednek bele a mi kis élettörténeteink, az életünk eseményei. Ebbe illeszkedik bele a mostani járvány, a nehézségeink és örömeink, családjaink történetei, eleséseink és talprakeléseink.

A világ Isten végtelen életéből, Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretetének derűs, szépséges dallamözönéből lett. Mi, emberek, az isteni szellemből is részt kaptunk. Ezért gondolataink, öntudatunk és akaratunk uralkodnak az agysejtjeink, a testünk fölött. Ezért tudunk gondolkodni, egyetemesen érvényes törvényszerűségeket felismerni, ezért érezzük a kötelező erkölcsi parancsot, amely arra hív, hogy senkinek se tegyünk olyat, amit nem akarunk, hogy velünk tegyenek. Ezért akarjuk folytonosan megjobbítani ezt a véges, fejlődő és bűntől megsebzett világot.

Húsvétkor azt ünnepeljük, hogy az Örök, Teremtő Isten megjelent a véges, esendő világban. A bűntől megsebzett embert megtisztította az Ő megváltó engedelmessége és szeretete. 

A húsvét azt üzeni, hogy örvendezhetsz, mert az élet értelmes és szép beteljesedés felé vezet.

A húsvét azt üzeni: élj nagylelkűségben, önfeledtségben, szolgálatban a családodban, a munkahelyeden, a szenvedéseidben, az örömeidben!

– Most, hogy az istentiszteleteken való részvételre nincs mód, hogyan juthat el az ima, a liturgia a hívő közösséghez?

– Fájdalom, hogy nem ünnepelhetünk együtt. Kicsit újraéljük a katakombák egyházának tapasztalatát. Az internet segítségével azonban részt vehetünk a húsvét három napjának szertartásain. Családok meghitten, egymást átkarolva átélhetik a húsvét csodáját.

– Ön az elmúlt hetekben többször is megfogalmazta, hogy a járvány leküzdése mellett jusson figyelem más, egyébként kevésbé a fókuszban álló problémákra is! Melyek ezek?

– Nagyon jó, hogy a világ megmozdult, összefogott a járvány leküzdése ellen. Nagyon jó, hogy rengeteg segítő szándék is megjelent ezekben a nehéz napokban. Ugyanilyen energiával, tettrekészséggel kellene az emberiségnek felszámolnia az éhezést, a nyomort. Földünkön kb. hat másodpercenként éhen hal egy gyermek. Miért van az, hogy ezt tétlenül nézi a világ, pedig rengeteget tudna tenni, hogy ez ne így legyen.

Gondoljunk a járvány napjaiban a legszegényebbekre is, akiknek nincsenek tartalékaik, akiknek – ha fizetés nélküli szabadságra küldik őket – nincs kibe kapaszkodniuk, nincsenek mentőöveik! Segítsünk itt, Szombathelyen is, vegyük észre a legszegényebb családokat, és szebb lesz a húsvétunk, kevesebb a félelmünk, értékesebb az életünk!