„Csak annak a népnek van jövője, amely ha kell megsirat, ha kell megbocsát, de el nem felejt soha” – A hősi halált halt egészségügyi katonákra emlékeztek Szombathelyen

A magyar egészségügy napja alkalmából tartott megemlékezést a Magyar Tartalékosok Szövetsége és a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Szombathelyen a hősi halott egészségügyi katonák emlékművénél, a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház 11-es Huszár úti Telephelyének udvarán.

A megjelenteket Fülöp András tartalékos főhadnagy, történész és hadszíntérkutató köszöntötte. Mint mondta, a történelmi események mellett emlékezni kell azon emberekre is, akik vérzivataros időknek meghatározó személyiségei voltak, vagy annak éppen hősi halottjai lettek. Az országosan ismert történelmi alakok mellett számtalan olyan személyiség is létezik, akik egy kisebb közösség, egy vármegye, egy település, vagy éppen egy katonai alakulat, esetleg kórház emlékezetében élnek, vagy élniük kellene.

„Olyan személyiségek, akik egy közösség hőseként jelenítik meg a történelmi eseményeket, vagy azok helyi vonatkozásait. A helyben található emlékhelyeknek rendkívül nagy szerepe van az adott közösség történelmi emlékezetének megtartásában. Minden közösségnek meg kell találnia azokat a pontokat, amelyek lehetővé teszik a múlt, a jelen és a jövő közötti egymásra épülés folytonosságát” – hangsúlyozta.

Idézte Weöres Sándort, megyénk híres költőjét: „Fölöttem az ég, alattam a föld, bennem a létra.” Hiszen, mint mondta, úgy magasodik előttünk az emlékmű, mint az a bizonyos létra: összeköti a jelenkort a múltunkkal és az égiekkel, megidézi hősi halott katonáink szellemét, kiemelkedik az anyaföldből és az ég felé emeli őket. Kiemelte: a megemlékezésen jelen vannak Farkas Imre és Koronczai Gyula honvédek leszármazottai is. „Kötelességünk emlékezni, mert sohasem feledhetjük el azt, hogy csak annak a népnek van jövője, amely ha kell megsirat, ha kell megbocsát, de el nem felelj soha” – hangsúlyozata.

Köszöntőt mondott dr. Lippai Norbert, a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház főigazgatója. Elmondta, tavaly Fülöp András főhadnagy kereste meg a kórházat azzal, hogy magyar egészségügy napjához, azaz a Semmelweis-naphoz kötődően hagyományteremtő szándékkal tartsanak közös megemlékezést a hősi halált halt egészségügyi katonák emlékére Szombathelyen. „A kezdeményezést nagy örömmel karoltuk fel, hiszen az egészségügyi katonák sokszor önfeláldozó szolgálatáról való megemlékezés nemcsak a katonáknak, de nekünk, orvosoknak is szent kötelességünk” – jelentette ki, hozzátéve, örömmel fogadták, hogy a kezdeményezést a szombathelyi önkormányzat is felkarolta, mi több, első alkalommal dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár is tiszteletét tett és megemlékező beszédet mondott.

„Első ránézésre a katona és az orvos egy elég széles skála két végén tűnik állni, de ez koránt sincs így. Ahogy az egészségügyi katonák a fronton, úgy mi a mindennapokban vívjuk meg saját küzdelmeinket, hogy a hozzánk forduló páciensek gyorsan és hatékonyan a legmagasabb szintű ellátást tudják kapni. Ahogy a honvédségnél, úgy egy kórház életében is elengedhetetlenül szükséges az egyes szervezeti egységek, szakmák együttműködése és a rend fenntartása, hiszen egy rendezett környezetben mindenki sokkal jobban tud teljesíteni és a szakmai színvonal önmagától is emelkedni tud, ha rendet teremtünk a környezetünkben. Ahogy egy katonának, úgy egy orvosnak, szakdolgozónak is szüksége van a gyors alkalmazkodási képességre, és bizonyos fokú rugalmasságra ahhoz, hogy a legmagasabb színvonalon tudjunk működni, gyógyítani” – mondta, hozzátéve: „Katonáink áldozatát sohasem feledjük!”

Szólt az emlékezőkhöz dr. Halász András alezredes, vitéz Bakai Szilárd vezérezredes dédunokája is. Elárulta, dédnagyapjának, mint a harmadik hadtest parancsnokának fontos volt, hogy az itteni emlékművet elsők között felavassa, megkoszorúzza. Mint mondta, bár sok emlék nem maradt fenn erről a pillanatról, biztos abban, hogy mondott beszédet, melyben egy dolog biztosan elhangzott: a bizalom, az egymásba vetett hit. „Hiszen a rend, a bizalom, az összeszedettség mind nagyon fontos dolog, katonánál, civilnél egyaránt, pláne, ha egy háborús időszakról beszélünk –, ennek most is vannak a sötét fellegei, nem is olyan messze Magyarországtól. Fontos, hogy bízzunk a tudásban, hogy lehessen számítani egymásra és tudni, hogy soha nem vagyunk egyedül. A bizalom a kulcs, és remélem, hogy ez a későbbiekben is így lesz – jelentette ki.

Elszavalta Radnóti Miklós Erőltetett menet című versét Bogdán Dániel, a Celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnázium 11. osztályos tanulója, majd dr. Kopcsó István orvos vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ parancsnoka tartott emlékező beszédet. Kopcsó a NATO-csatlakozás után 1999-ben parancsnoka volt a menekültek ellátásával foglalkozó NATO humanitárius műveleteknek, alapítója és első igazgatója volt 2009-ben a budapesti székhelyű NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központnak, egészségügyi tanácsadója volt NATO brüsszeli főhadiszállásának nemzetközi katonai törzsének és egészségügyi főnöke volt a NATO Műveleti Parancsnokságának, a Magyar Honvédségnek, majd utóbbi egészségügyi csoportfőnöke, 2016-tól 2023-ig az egészségügyi központ parancsnoka volt.

Kiemelte: a legfőbb feladat az emberi élet megmentése, az úgynevezett élőerő, a harcérték támogatása minden olyan eszközzel, ami idetartozik. A másik pedig egy adott haderő moráljának emelése, hiszen a katonák teljesen másképp mennek el a harcba úgy, hogy tudják, egy robosztus, professzionális szintű egészségügyi biztosítási rendszer van mögöttük, akikre mindig, minden körülmények között a legnagyobb szintet támaszkodhatnak. Ez egy deklarált célja az egészségügyi biztosításnak – jelentette ki.

Beszélt arról, nem véletlen az összejövetel időzítése: a minap ünnepeltük a magyar egészségügy napját, Semmelweis Ignác, az anyák megmentőjének 207. születésnapját. Semmelweis a meg nem értett tudós, a zseni, aki évtizedekkel megelőzte korát, és akinek a helyéről, szerepéről és jelentőségéről mindent elmond, hogy a szobra a Chicagói Sebészeti Tudományok Nemzetközi Múzeumában a világ orvostudományára legnagyobb hatással bíró 12 orvos szobra közé került, olyan nevek társaságában, mint Hippokratész, Galenus, William Harvey vagy Paul Ehrlich – sorolta, hozzátéve: végül is a jó elnyerte jutalmát, a leghíresebb magyar orvos csodálatos, egyben tragikus életpályája az egész világ által elismerésre kerül, és elfoglalta megérdemelt helyét a gigászok között.

De nem mehetünk el szó nélkül az elmúlás, a halál mellett sem, hiszen ez a kettősség mindig is jelen volt párhuzamosan az egészségügyben: a halál az élet része, de itt nem csak erről van szó. Ezen a napon pedig fejet hajtunk azok előtt az egészségügyi katonák előtt, akik társaik életének megmentése vagy egészségük megóvása érdekében hazájukat szolgálva és esküjükhöz híven a lehető legnagyobb áldozatokat is képesek voltak gondolkodás nélkül meghozni és a legnagyobb kincsüket, az életüket feláldozták. Kiemelte: Magyarországon két olyan emlékmű van, amely a háborúban elesett katona-egészségügyi állománynak állít örök emléket. A budapesti szobrot Horvay János készítette és 1942. május 17-én avatták fel, ám ma már nemcsak az orvosi hősökre emlékeztet, ahogy a szombathelyi sem, hanem a a háttérben dolgozó és sokszor méltatlanul elfeledett egészségügyi dolgozókra, segédekre is.

Elmondta: a Vas vármegye közönsége által megrendelt szombathelyi emlékmű Borza Éva szobrászművész alkotása és 1943. október 10-én, a budapesti emlékművet követően majd egy év múlva került felavatásra, szintén nagyon nagy nyilvánosság előtt. „A szobor ma is eredeti helyén, az akkori 192-es hadikórház területén áll, ám nem csupán egy köztéri dísz, maradandó emléket állít annak a 20 egészségügyi katonának, akik a szombathelyi 3. hadtest katonájaként szolgáltak és adták legdrágább kincsüket, az életüket. Az emlékmű hányatottabb sorsra volt ítélve, mint a fővárosi társa, de hála annak a közösségnek, mely elismerte e nagyszerű emberek áldozatát, több felújításon is átesve, ismét régi pompájában tündököl és méltán hirdeti ország-világ előtt, hogy Szombathely városa és Vas megye nem felejti el hőseit. Ez az emlékmű nem csak a múltba tekint, hanem hidat képez a múlt és jelen, a hajdani hősök és a mi világunk között. Ne feledjük, kik voltak ők és miért hozták meg a legnagyobb áldozatukat, amit egyáltalán ember meghozhat. Az emlékműnek csak kezdeti évszáma van: 1941. De a jobb oldala nincs lezárva, az nyitott, ami akár mementóként, vagy figyelmeztetésképpen is szolgálhat. Csak remélni tudom és imádkozni azért, hogy az egyre dermesztőbb nemzetközi helyzeten előbb-utóbb úrrá legyen a józan ész, és ennek a gyönyörű és méltóságteljes emlékműnek a jobb oldala mindig is üresen marad” – jelentette ki.

A beszédek után közös ima következett az elhunyt hősökért és a békéért, majd koszorút helyezett el az emlékműnél a Magyar Honvédség nevében dr. Kopcsó István orvos vezérőrnagy; a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház nevében dr. Lippai Norbert főigazgató és Altmajer Beáta ápolási igazgató; Szombathely Megyei Jogú Város nevében Tóth Kálmán frakcióvezető; a Poppr Emil 83. Területvédelmi Zászlóalj nevében Babos Sándor őrnagy; a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület nevében Vadász Tibor tartalékos főhadnagy titkár és Ankus Béla nyugállományú főtörzsőrmester; vitéz Bakai Szilárd vezérezredes dédunokája, dr. Halász András tartalékos alezredes; a Magyar Tartalékosok Szövetsége Vas Vármegyei Szervezete nevében pedig Fülöp András tartalékos főhadnagy. A megemlékezés pedig a Szózattal és a Magyar takarodóval zárult, végül pedig dinamikus bemutatót tartott a Poppr Emil 83. Területvédelmi Zászlóalj.

CzB

Fotó: Nagy Jácint