„A haza szeretete nem hangzatos szólam, hanem napi kötelesség”

Az összevont díszegység bevonulása után Dernovávz István, a 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

 

- Felemelő érzés, hogy a magyar és a bolgár zászló együtt loboghat a hősök tiszteletére. Azoknak a hősöknek a tiszteletére, akik hazafias lelkülettel harcoltak. Most együtt hajtunk fejet előttük, akiket soha nem feledünk - fogalmazott Christo Polandekov nagykövet.

 

- „A huszár bátor volt, mert tudta, hogy a haza mindenek előtt. Lovon ült, kardot hordott, de legfőbb fegyvere a hűsége volt.” Móricz Zsigmond gondolatával köszöntöm önöket a mai emléknapon, azon a helyen, ahol a 11-es huszárezred akkori emlékművét éppen száz évvel ezelőtt, 1925-ben felavatták. Egy évszázad telt el azóta, hogy a város közössége méltó emléket állított annak az alakulatnak, amely nemcsak Szombathely, hanem az egész nemzet történetében példát mutatott bátorságból, kötelességtudatból és áldozatvállalásból – kezdte ünnepi köszöntőjét Bokányi Adrienn, aki így folytatta.

 

 

- Az 1884-ben megalakult 11. szombathelyi Nádasdy Ferenc huszárezred hamar túlnőtt katonai szerepén. Nem egyszerűen egy hadrendi egység volt – a huszárok jelenléte formálta városunk életét, társadalmát, kultúráját. Itt állomásoztak, itt éltek, itt nőttek fel a gyermekeik, és itt gyászolták őket, amikor a történelem vihara elragadta őket. Az ezred számos kiemelkedő tisztje és közkatonája maradt fenn az emlékezetben. Gróf Nádasdy Ferenc, az ezred névadója, nemcsak névleg kapcsolódott az alakulathoz – az ő nevéhez méltó szellemiség kísérte a huszárokat a Monarchia hadszínterein, a boszniai megszállás idején, majd az első világháború embert próbáló éveiben is – emelte ki a tanácsnok.

 

 

- Az I. világháború során a 11-es huszárok több fronton is helyt álltak. Hősiességüket nem lehet számokkal mérni, de a veszteségi listák, a kitüntetések hosszú sora, és mindenekelőtt a háborúból visszatért, megrendült, de becsülettel szolgáló katonák emlékei mély nyomot hagytak a város és az ország emlékezetében is. Az 1925-ben felállított 11-es huszár emlékmű egyszerre szól a múlt tragédiáiról és az örökség vállalásáról. A 2020-ban rekonstruált szobor, ami Sejber Mihály szobrászművész alkotása, méltó jelképe annak a tiszteletnek, amelyet Szombathely polgárai a huszárok iránt éreznek immár több mint egy évszázada – emelte ki Bokányi Adrienn.

 

 

- Az emlékezés azonban nem áll meg a kőbe faragott alaknál. Élő hagyománnyá válik akkor, amikor összegyűlnek a leszármazottak, amikor felcsendül a kürtszó, amikor a 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai díszegyenruhájukban újra megelevenítik a huszár eszményt. Hálával tartozunk nekik – és köszönettel azért is, hogy ez a mai találkozó, ez az ünnepi alkalom létrejöhetett. Az ő munkájuk és elkötelezettségük révén ugyanis a huszárok a történelemkönyvek lapjain túl itt, közöttünk is tovább élnek.

 

 

Az ő jelenlétük, a leszármazott családok megemlékezése, a közös gyertyagyújtások, a kiállítások és megemlékezések azok, amelyek értelmet és jövőt adnak a múlt emlékeinek. Szombathely városa számára pedig ez az örökség: megtiszteltetés. Meggyőződésünk, hogy a jövő generációinak ismerniük kell azokat a példákat, amelyeket a 11-es huszárok állítottak. Azt, hogy a haza szeretete nem hangzatos szólam, hanem napi kötelesség.

 

És azt is, hogy a becsület olyasmi, amit nem lehet elvenni – csak megtartani vagy elveszíteni. Hajtsunk fejet mindazok előtt, akik a 11-es huszárezred egyenruháját viselve szolgálták a hazát – emlékezzünk rájuk büszkeséggel és megbecsüléssel. Erőt, tisztességet, éljen a huszárság! – zárta a szavait a tanácsnok.

 

 

Ezt követően Horváth Kornél őrnagy, tábori lelkész megáldotta és a felszentelte az emlékművet, majd Dernovácz István adott át emléklapokat.

 

Az esemény kulturális műsorral és lovasbemutatóval folytatódott. A rendezvény koszorúzással zárult.

(Fotó: Nagy Jácint)