A Fővárosi Ítélőtábla súlyosította a soroksári futónő gyilkosának büntetését

Az elsőfokú bíróság 2021. október 15-én kihirdetett ítéletében R. Sz. vádlottat bűnösnek mondta ki aljas célból elkövetett emberölés, szexuális erőszak és kifosztás bűntettében, ezért őt halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy legkorábban harmincöt év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során felmerült 350 millió forint bűnügyi költségből közel 200 millió forint megfizetésére kötelezte a vádlottat a bíróság.

Az elsőfokon megállapított tényállás lényege szerint a vádlott és a sértett a bűncselekményt megelőzően nem ismerte egymást. A vádlott egy garázsban élt, állandó megélhetéssel nem rendelkezett. A sértett férjével és közös kiskorú gyermekükkel Budapesten egy családi házban lakott, szabadidejében a lakóhelye közelében egy meghatározott útvonalon rendszeresen futott.

A cselekmény napján a sértett este ment futni. A vádlott a futási útvonal közvilágítással nem rendelkező szakaszán megtámadta. A sértett az útról letérve menekülni próbált, a vádlott azonban a kerékpárút mellett elterülő füves-bokros területen bántalmazta őt, majd szexuális erőszakot követett el és egy kötéllel megfojtotta. Ezután magához vette a sértett mobilját és távozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője az élet elleni cselekmény és a szexuális erőszak vonatkozásában felmentésért fellebbezett.

Az ítélőtábla által módosított tényállás alapján az volt megállapítható, hogy a vádlott a szexuális cselekmény végrehajtása érdekében oltotta ki a sértett életét, nem pedig azért, hogy a bűncselekmény felderítését megakadályozza.

A soroksári futónő megölése a köznyugalmat tartósan és súlyosan megzavarta, pánikot, rémületet keltett, amihez hozzájárult az is, hogy öt éven át nem derült ki, hogy ki az elkövető. A vádlotti cselekmény folytán a közbiztonságba vetett bizalom is megingott. Továbbá a vádlott többszörös visszaeső, cselekményét gátlástalanul, vágyának öncélú kielégítése érdekében az élethez való jogot semmibe véve követte el. Mindezek alapján az ítélőtábla az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a törvényi maximumban, azaz 40 évben határozta meg.