1956 karácsonya: tiltás után oldás

„Annak örültünk, hogy legalább nyugalom volt” – így foglalta össze az egyik interjúalanyom az adventi készülődést. A Kádár János vezette új pártelitnek 1956 év végén egyetlen célja volt: egy újabb forradalom kitörésének elkerülése. Emiatt nemcsak azon dolgoztak teljes erőbedobással, hogy a politikailag veszélyesnek ítélt személyeket minél hamarabb letartóztassák, hanem azon is, hogy a társadalom széles tömegei szemében népszerűvé váljanak.

A lehetőségeikhez mérten megpróbáltak minél több szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget biztosítani. Az adventi időszakban az éjszakai (este tíz órától hajnali négy óráig tartó) kijárási tilalmat ugyan fenntartották, de a mozik délutánonként újra nyitva tarthattak. Üzemeltetésüket nemcsak az energiahiányból adódó fűtési problémák nehezítették, hanem az is, hogy a hazai filmgyártás és filmbeszerzés hónapokra leállt, így jelentős filmhiány keletkezett. Szombathely két mozija, a Sabaria és a Béke mozi azonban kinyitott, és korábban már műsoron lévő filmeket vetített: egy nyugatnémet drámafilmet, a Sötét csillagot (1955), a Három asszonyt és a Nincs irgalom (1948) című olasz filmdrámát.

A falvak lakosságát is igyekeztek szórakoztatni: bábelőadásokat tartottak, és Dankó Pista cigányzenekara is újra felléphetett. A Hazafias Népfront a Köztársaság (mai Fő) téren és a járásszékhelyek főterein karácsonyfákat állított. A legnagyobb engedmény pedig az volt, hogy szenteste megtarthatták az éjféli miséket, az egész ország területén erre az egyetlen éjszakára a kijárási tilalmat felfüggesztették.

Az energiaellátáson azonban érdemben nem tudtak javítani. Az adventi és karácsonyi időszakot is áramkimaradások és szénhiány jellemezte. A politikai pártvezetés csupán annyit tudott ígérni, hogy a segélyek és a szállítmányok úton vannak, jövőre minden jobb lesz.

Sajnos nemcsak az energia-, hanem az élelmiszerellátás is igen súlyos problémákkal küzdött. Az újranyitó üzletek előtt annak ellenére alakultak ki óriási sorok, hogy a polcokon gyakran alig volt áru. A médiában a hiányt a hírtelen megnövekedett kereslettel és felvásárlási kedvvel magyarázták.

Nemcsak az egzotikusnak számító narancsot vagy citromot nem lehetett kapni, hanem a kávé, a kakaó, sőt az élesztő is eltűnt a kínálatból. Az újságokban ezért olyan süteményrecepteket ajánlottak, amelyek három hozzávalóból – cukorból, zsírból és lisztből – elkészíthetők voltak. Valamint listákat közöltek arról, hogy hol kaphatók bizonyos késztermékek. A Szombathelyi Sütőipari Vállalat nyolc üzletében lehetett például december 23-án kalácsot süttetni. A dió- és a mákhiány miatt jóval kevesebb bejgli került az ünnepi asztalra.

A gyárakban mindeközben igyekeztek növelni a termelést, akár a minőség rovására is. A Győri Keksz- és Ostyagyár például a szaloncukor papírját külön mellékelte, mert a csomagolásra nem maradt kapacitása. A sárvári cukorgyárban pedig még karácsonykor sem álltak le a gyártósorok.

A Kádár-kormány legnépszerűbb intézkedése minden bizonnyal a december 22-étől életbe lépő szesztilalom eltörlése volt. A szombathelyi sörlerakatot váratlanul érte a szesztilalom feloldása, ezért a folyékony kenyérben ugyan hiány volt, de borból jutott bőven. A vendéglátóhelységekben még nem lehetett szeszesitalt fogyasztani, de az elvitelre kért italokat hazafelé menet már meglehetett kóstolni. A Kossuth Lajos utcai Kulacs borozó ajtaja előtt laposüvegekkel a kézben ácsorogva ismét ki lehetett engedni a fáradt gőzt.

Kisőrsi Zsófia (PhD)

Fotó forrása: Fortepan, 1955.