Törőcsik Mari születésnapjára

Körhinta (1955), Szerelem (1971), Aurora Borealis /Északi fény (2017). Mindössze három filmje a több százból. (S akkor még hol vannak a színházi előadások, a tévé- és rádiójátékok, az egyéb felvételek?) Ám úgymond e cseppekben is benne van a tenger. 

„A szerepekben tükröződik az én véleményem”, vallotta meg 1979-ben (Hegyi Béla Alkotó időszakok, Esszék és beszélgetések című kötetében). Igaz ez pályája korábbi szakaszára, s későbbi periódusaira éppúgy. Amiként az is: „Amíg csak önmagunknak hazudunk, addig reánk tartozik, hagyján. De amikor a közönségnek is, másoknak is hazudunk, az halálos bűn, megbocsáthatatlan vétek.”  

A Körhinta Pataki Marija, a Szerelem Lucája, az Auróra Borealis Máriája színtiszta élet-sűrítmény. Létküzdelem. Aki átélte őket vele/általa, megbizonyosodhatott felőle. Aki még nem, az is megtapasztalhatja az archívumok jóvoltából. Újra meg újra erőt kaphat. Hogy nekilendülhessen, továbbléphessen. Csak azért se hagyja, hogy emberi lényegéből kiforgassa, fölfalja a XXI. századi gonosz. 

„Az ember a múltját sose tagadja meg, mert félig-meddig önmagát tagadja meg vele, beletapos az életébe, mintha nem is az övé volna. Vállalnunk kell nem csak a mai, hanem a tegnapi önmagunkat is, különben hogy tudnánk a jövőnkbe nézni? Hogy tudnánk magunkat a holnapnak átadni?”  (Ezt is Hegyi Bélának mondta.) 

Bő két esztendővel ezelőtt nem „csupán” a rá osztott filmes/színházi szerepeivel tükröztette a véleményét, hanem video üzenetben állt ki ország-világ előtt – a maga és a Nemzet Színészei nevében – Jordán Tamás igazgatói újraválasztása mellett. Az igazat mondta, nem csak a valódit. 
Drága Marika, a Jóisten éltesse sokáig! 


Szenkovits Péter
Borítókép: Törőcsik Mari a szombathelyi egyetemen, 2016 nyarán  Benkő Sándor felvétele