Tanári pálya: alázat és türelem - interjú Martonné Ruzsa Valériával

Június első napján köszöntik a pedagógusokat. 1996-ban ezen a napon fogadta el az Unesco a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. A nehézségek ellenére sokan maradtak olyanok a pályán, akik állják a sarat, és képesek megteremteni azt a tanár-diák kapcsolatot, ami egy életre szól, és így kölcsönös az élmény és a tisztelet.

Martonné Ruzsa Valéria matematika és kémia szakos általános iskolai tanár. 1979-ben végzett Pécsett. Hogy ezt a hivatást választotta és a kémia szerelmese lett, ő is tanárának, Szabó Katalinnak köszönheti. Az elmúlt években aztán ő vált a diákjai életében meghatározó személyiséggé. Kezdetben Kőszegszerdahelyen, majd Gencsapátiban, most a Szombathelyi Paragvári utcai Általános Iskolában tanít, és éppen búcsúzik 42 éves pályájától.

– Álmomban sem gondoltam, hogy utolsó aktív évem ilyen nehézségeket gördít elém. Most kellett elsajátítanom az online oktatást, ami lehet hasznos, de ennek semmi köze a tanításhoz. Abban a személyes jelenlét és kapcsolat az igazán fontos. A legnehezebb a gyerekek hiánya, amit ugyan a Skype és a videós órák pótolnak, de nincs meg bennük a tanórák közvetlen élménye – mondja.

A diákok és szülők körében nagyon kedvelt tanárnő a bő 40 év alatt nem csalódott a gyerekekben. Azt ugyan ő is észrevette, hogy tiszteletüket, az elfogadást nehezebb kiérdemelni, ez már nem magától értetődő. Ám mindez kétoldalú. Ha a gyerekek érzik az empátiát, ők is együttműködőbbek.

– Fontosnak tartom, hogy a szabályokat már az első órákon megbeszéljük, mert csak azoknak az elvárásoknak tud megfelelni egy gyerek, amiket ismer. Ilyen például az, hogy minden félévben volt egy jegy, amit semmisnek tekinthettek, mert mindenkinek lehet rossz napja. Szerettem több jegyből felállítani a végső értékelést, de igazából az osztályzatok nem könnyítették meg a dolgom. A kettest és az ötöst adtam meg a legnehezebben. Mert a minimumot mindenkinek el kellett érni, kitűnőt meg az kaphatott, aki az összefüggéseket is látta. Ha több egyes született egy dolgozat során, elgondolkodtam, mit csináltam rosszul, mert az nem lehetett csak a diákok hibája – magyarázza Valéria.

2019-ben elnyerte a tehetséggondozásért járó Rácz tanár úr-díjat. A legnagyobb elismerést mégis az jelentette számára, amikor a középiskolából boldogan tértek vissza diákjai, hogy elújságolják, könnyen veszik az akadályokat a kémiaórákon. A másik nagy öröm, hogy sok tanítvány orvos, tudós, vegyész lett, és nagy szeretettel gondolnak vissza a közös évekre.

Minden percét élvezte az elmúlt 42 évnek. S hogy valóban hivatásként élte meg a pedagóguspályát, bizonyítja az is, hogy nem ment nyugdíjba tavaly, mert szerette volna ő búcsúztatni végzős osztályát. A járványhelyzet azonban ezt is felülírta. Az elmaradt ballagás nagy űrt jelent, de augusztus végén az utolsó, háromnapos balatoni kirándulásra együtt indulnak az osztállyal. S hogy mit tanácsol a pályakezdőknek?

– Elsősorban alázatot a hivatással, a pályával, a kollégákkal, a gyerekekkel szemben. Fogadják el az elődök szakmai tanácsait, amelyek megkönnyítik az indulást, de tartsák meg a saját stílusukat is. No és a türelem. Sok-sok türelem kell a gyerekekhez, és megértés a szülőkhöz.